Hogy lehet az, hogy egy oktatáspolitikus nincs tisztában a -ba és a -ban ragok helyes használtával?

- Messze tornyokat látogat sorba...

A rím miatt megengednető némi költői szabadság - így tanították annak idején...

A kérdező nem költőktől idézett.

- mindenha

Ma már elavult, de a költői szabadáság erre is vonatkozik, ráadásul Ady akár Vörösmartytól is "idézhette".

- Aki nem ért valamihez...

Lényegében egy idézet. Az "erős fogalmazásért" rögtön bocsánatot is kértem.

A fene essen bele a magyar tanáromba.

Ha fogalmazást kellett írnunk, akkor én is költő voltam, nem ?

Mégsem élhettem a költői szabadságommal.

Ha így nézzük, akkor egy költő sosem tud hibázni helyesírásban, mivel mindenre rá lehet húzni, hogy költői szabadság.

Én inkább maradok annál, hogy "asse" tudta, hogyan kell írni a szavakat.

"A fene essen bele a magyar tanáromba."

(((...amiért nem tanított meg rá, hogy a magyartanár egy szó ;-)))

"Ha fogalmazást kellett írnunk, akkor én is költő voltam, nem ?"

Nem, író. ;-)

"Mégsem élhettem a költői szabadságommal."

Úgy tűnik, a "költői szabadságot" teljesen félreérted.

Ahhoz először meg kell tanulni az alapokat, hogy művészkedhess... :-)

Tudod, bohóc se úgy lesz valaki, hogy szegény csak hasra esni tud, meg mindent elejt, úgyhogy artistának nem jó... Épp ellenkezőleg.

Ahogy mondjuk a táncosnak is először a konkrét alapokat kell sokat gyakorolni, aztán majd ha nagyon megy, akkor művészkedhet. Vagy a festők stb.

Ha tudod, hogy hol miért térsz el a helyestől, akkor éljél vele, persze. – Csak ahhoz először tudni kell a helyeset, és tudni kell, hogy hol miért lehet / miért jó / miért érdemes / miért kell eltérni tőle...

"Ha így nézzük, akkor egy költő sosem tud hibázni helyesírásban, mivel mindenre rá lehet húzni, hogy költői szabadság."

Igen, ha úgy nézzük, ahogy te, akkor valóban olyan következtetésekre juthatunk, amiről lerí, hogy marhaság.

"Én inkább maradok annál, hogy "asse" tudta, hogyan kell írni a szavakat."

Azzal jól kiröhögtetnéd magad... (ha komolyan gondolnád)

Ui.: persze nem minden író-költő erőssége a helyesírás, meg persze voltak idők, amikor még szabályzat sem volt rá... amit most olvasol az irodalom szöveggyűjteményben, azok jelentős része javított szöveg, amelyet az erre kialakított szabályok figyelembevételével javítanak – olyanok, akik értenek hozzá, és meg tudják különböztetni a valódi hibát (vagy egyszerűen az akkor még kialakulatlan helyesírást) a "költői szabadságtól". Hogy mit javítanak benne, az függ a szöveg keletkezési idejétől is, meg sok egyéb körülménytől. Érdekes dolog lehet. :-) Mindenesetre ha ma látsz egy "helyesírási hibát" az irodalomkönyvben, akkor először azon gondolkodj, hogy mi lehet az oka/célja, mert az a legritkább eset, hogy valóban hiba van ott...

Nyilván az általatok fentebb tárgyalt "hibáknak" is van valami oka, vagy nézd meg például a Himnuszt – hogy egy ismert példával éljek –, az valóban nagyon máshogy volt írva eredetileg, kézzel:

[link]

de a ma szokásos szövegben is benne hagytak bizonyos "helyesírási hibákat" (sőt, még tettek is bele...), ld.:

"Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!"

(a ritmust vö.:

Megismerni a kanászt

cifra járásáról... :-)

Ó, tényleg...

Én nem is költő voltam, hanem író.

De akkor hol van az írói szabadságom ?

Ezért utáltam én mindig a Magyar irodalmat. Vers elemzéskor a tanár mondta meg, hogy mit gondolhatott a költő, mikor a verset írta. Nehogy már a diáknak egy önálló gondolata legyen.

A Magyar óra annyira felesleges az emberek 95 százalékának, hogy helyette tanítottak volna inkább gépírást, vagy újraélesztési technikákat. Azzal mindenki többre menne.

Pedig lehet úgy értette hogy:

Elmondták ebbe a stúdióba'

Elhangzott itt az ATV stúdiójába'

A táblás "folytani" viszont tényleg kínos volt.

"Wadmalac elvtárs !

Ilyen alapon az "ithol , othol" sem hiba, hisz egyes tájakon így mondják az "itthon , otthon" kifejezéseket.

Én azon vagyok, hogy egy politikus vagy egy TV bemondó ne beszéljen tájnyelven. Főleg a TV-nek akkora formáló ereje van, hogy a gyerekek a rosszat sajátítják el. Beszéljünk már a hivatalos nyelven. Furcsa volna, ha a NAV-tól tájszólású levelet kapnál, nem de bár ?

:)"

Ezt vitassátok meg BringaManóval.

A maximális nyelvi liberalizmus képviselője nem én vagyok.

Nem tudom, mi lenne a pontos magyar megfelelője a német "Hohdeutsch" jelzőnek, de tényleg kell lennie egy... egy... na minek nevezzem, hivatalos, irodalmi, sztenderd magyarnak is, hogy legyen a nyelvnek egy megtartó csapásiránya.

De ha van is, ez nem lehet kőbe vésett szigorú szabály és az ettől való alkalmi tájnyelvi eltérés szerintem nem baj.

A "megmondom az őszintét" és hasonló borzalmak viszont szerintem nem ebbe a kategóriába tartoznak.