Légyszíves meg néznétek az írásomat?

Ami a legfeltűnőbb: amennyiben az igekötő az ige előtt áll, úgy egybeírjuk a szót.

Tehát olyan nincs hogy "meg néznétek", "el megyek " és hasonlók. Ezeket egybe kell írni, ezt mondja ki a nyelvtani szabály.

A másik: "ezzen", "azzon". Ezeket egy z-vel kell írni, még akkor is, ha kimondva esetleg duplának mondják. Hasonlóan pl. a bakancs-ot is két k-val mondják sokszor, de írásban az mégis egy k betű.

Vannak persze más apróságok is, pl. "uton", ezt hosszú ú-betűvel írjuk így: úton. Na mindegy, ezektől az apróságoktól el lehet tekinteni, az igekötőkre figyelj első körben, mert az kirívó.

Egyik télen úgy gondoltam, hogy elmegyek sétálni, úgyhogyfogat mostam és felöltöztem, miután felhúztam a cipőmet, s kimentem. A lépcsőház még egész meleg volt. Ahogy kiértem hirtelen megcsapott a hideg szél. Felfrissítő érzésnek mondanám. Elindultam a külváros felé, mivel ott volt a Tisza, ami mindig szép látvány(nak ígérkezett). Amikor odaértem a folyó szélén sétálgattam, közben elgondolkodtam azon, milyen évem is volt. Vajon közelebb léptem a céljaimhoz, vagy sem? Ekkor úgy gondoltam, haza megyek. A visszafelé tartó úton pedig megígértem magígértem magamnak, ho jövő évben még többet fogok dolgozni és megteszek mindent, amit csak tudok.

Ezt kijavítottam, ahogy én helyesnek ítéltem, elvégre egy magyar irodalom és nyelvtan tanár csak tud helyesen írni.

Ezek alapján pedig a következőkre kellene jobban figyelned, megtanulnod, belevésned az eszedbe:

-névelők helyes használata

-tagolni is kellene, de az most nem olyan lényeges

-szóismétlés, szócsere

-apró betűelhagyások (esetleges jelölése) itt pl.: arra gondoloka, amikor azt írtad ,,...jövő évbe..."

Itt úgy lenne helyesen

1.) jövő évben

2.) jövő évbe'

-j és ly helyes használata

-írásjelek helyes használata

Nekem ezek szúrtak nagyon szemet, ezek szerintem a fontosabb dolgok.

Következetes helyesírási hibák:

- Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, akkor egybe kell írni: „megnéznétek”, „leírom”, „elmegyek”. Vigyázni kell viszont az olyan kifejezésekkel, mint pl.: „meg tudom mondani”, „le akar lépni”, mert itt az igekötő nem a hozzá tartozó ige előtt áll, hiszen a „meg tudod mondani” esetén a „meg-” igekötő a „mondani” igéhez tartozik és nem a „tudni” igéhez.

- A másik következetes hiba, hogy a mondatvégi írásjelek, illetve a vesszők után szóközt „kell” tenni. A szabály kicsit bonyolultabb, különböző írásjelekre eltérő szabályok vannak, de mind azt célozzák, hogy az írás szemmel könnyebben befogadható, tagoltabb legyen.

(Vannak még helyesírási hibák, de ezekre most nem térnék ki külön-külön.)

~ ~ ~

De úgy látom, téged elsősorban nem a helyesírás érdekel, hanem maga a fogalmazás módja.

Ha az írás tartalmát nézem, akkor az a gond, hogy ez nem egy élő szöveg. Ha felolvasod hangosan azt, amit leírtál, akkor rá fogsz jönni, hogy így nem beszél senki. Az írás bizonyos részei teljesen lényegtelenek a mondanivaló szempontjából – nyilvánvaló, hogy az ember egy téli sétát úgy kezd, hogy felöltözik, felhúzza a cipőjét, és kimegy az ajtón –, viszont a leírás mégis szegényes marad, nem árnyalod semmivel a hangulatot. Mert mit írtál le tulajdonképpen? Azt, hogy lementél sétálni a Tiszához, ott elgondolkodtál azon, hogy milyen éved volt, közelebb léptél-e a céljaidhoz, aztán hazamentél azzal az elhatározással, hogy többet fogsz dolgozni. Nem egy roppant érdekfeszítő történet, és lám, egy sorban is meg lehet írni.

Ráadásul igazából jelentéktelen részletkérdés, hogy a Tiszához mentél sétálni, vagy este, elalvás előtt gondoltad ezt végig. Nyilván a kontextus – jelen esetben a Tisza-partra való lesétálás – életszerűbbé, színesebbé tudja tenni a történetet, de akkor valahogy jobban össze kellene fűzni a gondolataiddal. Sok szó esik a Tiszáról, de mégsem látom magam előtt a Tiszát úgy, ahogy te látod. Pl. leírhatnád, hogy ilyenkor télen a folyóparti táj milyen csendes és mozdulatlan, ami téged is arra ösztönöz, hogy megállj egy kicsit, és visszatekints az eltelt évre. Elmondhatod, hogy tavaly is ugyanitt sétáltál, tele reményekkel, elhatározásokkal, és most újra itt állsz, nézed a vizet, és azon töprengsz, hogy az elhatározásaid tettekre váltását hogyan, milyen ürügyekkel halogattad egyik napról a másikra, egyik hétről a másikra. Valahogy sokkal szerversebben kapcsolódnának a gondolataid a helyszínhez, a helyzethez.

Azért is kellene megtölteni kicsit tartalommal, gondolatokkal, érzésekkel annak a leírását, mikor a folyóparton sétáltál, mert az időbeliség is sántít. Egy mondat szól arról, hogy elhatároztad, hogy kimész a folyópartra. A következő arról, hogy felkészültél az elindulásra. Aztán a következő, hogy már el is indultál. Majd egy újabb mondattal később már a kapuig is eljutottál. És még mindig csak elindultál a külváros felé. A rövid fogalmazás fele arról szól, hogy majd egyszer valamikor megérkezel a folyópartra is. Az, amit leírtál az ott tartózkodásodról, az meg két mondatban van leírva. Kvázi még meg sem érkeztél a Tiszához, már indulsz is vissza. Lementél, elgondolkodtál, aztán irány haza. Legalábbis ilyen érzést kelt a fogalmazásod. Rájöttél, hogy nem húztad ki a vasalót? Vagy zombicápák úszkáltak a Tiszában, hogy ennyire gyorsan visszafordultál?

A konkrétum is hiányzik a történetből. Ott vagy, szereplője vagy a történetnek, de mégsem tudunk meg arról semmit, hogy tulajdonképpen milyen céljaid is vannak, milyen lépéseket mulasztottál el, amit megtehettél volna.

Nagyon sok tőmondatot írtál le, nagyon hiányoznak az összetett mondatok az írásodból. Illetve sokszor tőmondatokra törted szét, ami valójában összetett mondat lenne. Pl.: …mivel ott volt a Tisza, ami mindig szép látvány. Sokkal kevésbé unalmas, ha egy-egy mondat nem direktben, hanem kicsit jobban közbeékelődve, kvázi jelzőként van kifejtve. Pl.: Bár a lépcsőházban még egészen meleg volt, a kapun kilépve hirtelen megcsapott a hideg szél. Vagy: A Tisza partján sétálva elgondolkodtam, hogy milyen is volt az évem. Vagy: Hazafelé menet elhatároztam, hogy a következő évben még többet fogok dolgozni, megtéve mindent, amit tudok.

Illetve a szóhasználat is szegényesnek tűnik. Olyan túl szimpla, egyszerű, nyers. Illetve vannak „furcsa” szófordulataid, amelyeknél nehéz lenne rámutatni, hogy pontosan mi a hiba, mert tulajdonképpen nincs konkrét hiba, mégis az összkép olyan szokatlan, a megfogalmazás módján kezdek el gondolkodni, és nem azon, amit jelent. (Nyugi, ilyeneket én is elkövetek.) Vannak azért olyan szokatlan megfogalmazások, amikre rámutatnék: Egy folyónak partja van, nem szoktuk azt mondani, hogy a folyó szélén, hanem inkább a folyó partján. A „közelebb léptem-e a céljaimhoz” is zavaros: Közelebb jutottam-e a céljaimhoz, közelebb kerültem-e a céljaimhoz. Esetleg: tettem-e lépéseket a céljaim eléréséért.

~ ~ ~

Tudom, hogy ez szanaszét cincálása az írásnak, és nem kell nekifutásból mindent kijavítani. Összességében ne is ezen megjegyzéseimet jegyezd meg, hanem inkább arra próbálj törekedni, hogy elképzeld magad elé azt, akivel az egészet közlöd, akinek írsz, vagy akinek szóban elmesélnéd a történetet. Próbáld odaképzelni, és beszélni hozzá. Vedd úgy, hogy az illető nem igazán ismer, de szeretne megismerni, tehát ha valamiről beszélsz, beszélj a hátteréről, a körítésről is, legyenek benne az érzéseid, a benyomásaid is, illetve a konkrétumok is. Ja, és halld meg ennek az idegennek a kérdéseit. Az úgy túl általános, hogy „többet fogok dolgozni, és megteszek mindent, amit tudok”, nyilván egy idegen vissza fog kérdezni, hogy tulajdonképpen miről, milyen célkitűzésről is van szó, miért fontos ez neked, mi is az, amin többet fogsz dolgozni.

#4: Azért a saját korrekciódat is korrigálnád, ha először látnád. :D

Ahogy kiértem, hirtelen megcsapott a hideg szél.

Amikor odaértem, a folyó szélén sétálgattam, közben elgondolkodtam azon, milyen évem is volt.

Ekkor úgy gondoltam, haza megyek: Hazamegyek egybeírás megengedhető.

A visszafelé tartó úton pedig megígértem magamnak, hogy jövő évben még többet fogok dolgozni és megteszek mindent: ez biztos csak szerkesztési hiba volt, a duplázás és betűelütés.

Csak a korrektség érdekében, nem kötözködésből.