Valaki meg tudja mondani, hogy mi az abszolút szótöve a "kisfiát" szónak?

Ugyanolyan szó, csak teljesen más a jelentése;

fiú = hímnemű (fiatalkorban)

fia = fiúgyermek

"A szóalakhasadás a szóhasadás altípusa; ez a legújabb időkben is gyakori. A jelentésmegoszlás ilyenkor egyazon szó ragozott alakjánál figyelhető meg. Ezek között megkülönböztethetünk tőváltozatokon alapulókat (a hagyományosan megszilárdult tőalak és a szabályosan képzett alak is megjelenik más-más jelentésben), valamint a toldalékok hasadásán alapulókat (például kétféle többesszám-jel fordul elő)." ... "fia (gyermeke) ~ fiúja (kedvese)"

[link]

sajnos nem tudom, mi az az abszolút szótő, megpróbáltam guglival rájönni, de nem sikerült: pl. a [link] oldalon azt mondják:

"kerthelyiség - ez esetben az abszolút szótő a kert, a helyiség pedig egy újabb lexikai morféma"

pedig én azt gondoltam volna, hogy a "hely" az egésznek a "gyökere" (hely –> helyiség –> milyen helyiség? kerthelyiség). így akkor lehet, hogy a "kisfiát"-nak a kis?...

ezek után meg sem próbálok válaszolni, inkább mondja meg egy nyelvész.

----------

a fia/fiú ügyében:

a "fiát" töve szerintem fiú, és ennek a szónak a rokona – avagy másik formája – a fi, amely jelentheti ugyanazt is (bizonyos összetételekben), vagy kicsit mást is... (más összetételekben vagy magában)

a fia már mindenképpen birtokos személyjellel ellátott forma, de hogy a fi-ból származtatjuk, vagy a fiú-ból, az már mindegy... :-)

[link]

"A férfi szóban a fi a finnugor *pojka leszármazottja (ebben a szóban tehát valaha tényleg „mély hangrendű” volt a magánhangzó), a finnben ma is poika alakban van meg. Magyar származékaiban is mély hangrendű toldalékokat kap: fiú, fi-a, fiatal (eredetileg: ’fiatlan, akinek nincs gyereke’) stb."

összetételek utótagjaként persze él a fi: atyafi, baromfi, divatfi, egyházfi, galambfi, gólyafi, hadfi, hazafi, honfi, kecskefi, királyfi, kurafi, nyúlfi...

de önmagában kevésbé létezik a mai nyelvben, legalábbis emberre nem mondják.

(állatok kicsinyét persze jelentheti:

Fekete István, 1936:

"Az öreg róka kilesett a búzából, és szigorúan visszanézett fiaira, akiknek szeme ragyogott a csirkék láttán, és hűvös orrukat kéjjel tartották felfelé, feledve minden veszedelmet. A fiak lelapultak, mert anyjuk szemében csak úgy szikrázott a parancs:

- Most nem eszünk!!! Most menekülünk…

És kiugrott a széles útra.

A fiak csak ímmel-ámmal követték. A legutolsó felkapott egy csibét, és úgy indult volna anyja után, ki már túl volt az út nehezén. Igen ám, de a kotlós – egy életem, egy halálom – vészes kiáltással úgy orron vágta a kis rókát, hogy az egészen megzavarodott.")

végül is azt mondanám, hogy ez egy olyan spéci szó, amely

[1.] ebben az értelemben ('embernek a fiú gyermeke') így néz ki:

fiú, fiam, fiad, fia, stb.

és egyéb toldalékokkal: fiút/fiát, fiúk/fiai, fiúval/fiaival, fiúkéi/fiaiéi :-) stb.

[ezért írtam az elején, hogy "a »fiát« töve szerintem fiú"]

[2.] más jelentésben pedig máshogy van, sima 'fiú gyermek' esetében:

fiú, fiúm, fiúd, fiúja (ezek a birtokosok nem a birtokos gyermekére mint utódjára utalnak, hanem valami más birtokviszonyra, pl. egy játékban egy csapatkapitánynak van tizenöt lánya meg kilenc fiúja)

[3.] ha egy a fiúval jársz (párkapcsolat), az egy kicsit más jelentés, de akkor is ugyanez a forma:

fiúm, fiúd, fiúja

[4.] ha pedig állat kicsinyéről van szó, akkor egyáltalán nincs benne ú:

fi (ha használják így(?), bár talán akkor inkább rókafi, nyúlfi), fia, fiad, fiak, fiat...

- - -

kieg.: érdekes, hogy a lány esetében máshogy vannak ezek a különbségek:

a fenti [1.] jelentésben "lányom, lányod, lánya...",

ami megegyezik a [2.] jelentéssel ("tizenöt lánya meg kilenc fiúja"),

a [3.] jelentésben (párkapcsolat) viszont egyáltalán nem jó a lányom, ott csak más lehet: barátnőm, csajom, nőm stb.

[4.] 'állat kicsinye' jelentésben pedig a fi mindkét nemre használatos (gondolom), nem hinném, hogy van nőnemű változata (ugye?)

javítsatok ki, ha tévedek! köszi.

#5:

"A probléma megoldását megtalálod akkor, hogyha többes számban ragozod a főnevet."

kisfiakkal? kisfikkal? kisfiúkkal?

ebből mi jön ki? hogy kisfiú a szótő, mert a többi kettőt nem mondjuk?

oké.

de mi az abszolút szótő?...

hát, igen, ez tényleg nem egészen egyértelmű, még nekem sem, pedig nyelvész lennék :D

abszolút szótő az, amit már morfológiailag nem tudunk tovább szedegetni, tehát az összes rag, jel és képző lekerül róla pl. sebészektől -> abszolút szótő: seb, viszont a relatív szótő a sebész lesz

a kisfiú-kisfia esetében, hát... én nem tudom :D