Miért ne lehetne a "télleg" helyes szó?

Azért, mert az első két szóval ellentétben a télleg nem rövidítés/összevonás. Egyébként az aszontára is felhúzzák az értelmesebb emberek a szemöldöküket, a bammegre meg pléne.

Ja, és az allergiás két l.

Ki mondta, hogy ne lehetne a "télleg" helyes szó?

Jelenleg ugyan nem az, de amikor már nagyon sokan úgy fogják írni, akkor majd egyszer úgy dönt az akkori helyesírásszabályozó testület (vagy ha addigra már több ilyen lesz, akkor valamelyik közülük), hogy onnantól a télleg (is) helyes írásmód, és onnantól úgy is helyes szó lesz. Ha szeretnéd, akkor hajrá, használd.

#5: hát ez az, hogy "nagyjából"... bár ezt zárójelbe tetted, pedig nagyon fontos az egészben, hogy nincs két egyformán beszélő, egyformán kommunikáló ember, és mégis megértjük egymást – nagyjából. :-)

a nyelv nyilván annyi eltérést enged meg, amennyi még nem okoz túl nagy gondot a kommunikációban.

a tényleg szót például sokszor mondják télleg-nek vagy ténleg-nek (és lehet, hogy máshogy is). ez régóta így van, és mindenki érteni szokta, ezért mondhatjuk, hogy ez így – ilyen többféle formában – része a nyelvnek.

az más kérdés, hogy van neki egy szótári alakja, mondhatjuk, hogy a standard formája "tényleg" (szóban és írásban egyaránt) – de ez nem befolyásolja (nem is kell befolyásolnia), hogy a nyelvhasználók más formákban is használják.

érdemes volna tisztázni, hogy most beszédről vagy írásról van szó:

az eredeti kérdés – úgy tűnik – az írásról szól,

a #3-ban már keveredik a dolog,

aztán én a #4-ben az írás vonatkozásában válaszoltam,

az #5 olyan, mintha az írásról szólna, de a végén azt írja, hogy "meg kellene tanulnia az anyanyelvét legalább alapszinten", ami nyilván a beszédről szól, hiszen a helyesírás nem része az anyanyelvtudásnak (ahogy a helyesírási hiba sem jelenti, hogy az ember hibásan tudja az anyanyelvét). az analfabéták is tökéletesen tudhatják az anyanyelvüket.

szóval így kicsit kusza a helyzet...

továbbá:

#5 írja: "Akinek meg gondot okoz a "tényleg" és "azt mondta" szavak leírása"

pedig az eredetiben nem volt szó róla, hogy bárkinek gondot okozna... én például amikor azt írom, hogy asszem, aszonta, nemtom stb., akkor azt direkt szoktam úgy. nem azért, mert gondot okozna helyesen írni, hanem mert az adott helyzetben fontosabbnak tartom, hogy a (képzeletbeli) beszédet tükrözze az írás, mint hogy "akadémiailag" helyes legyen.

#7 Ha tudod, hogy

- tényleg és nem télleg;

- azt mondta és nem aszonta;

- muszáj és nem muszály;

- akkumulátor és nem akkumlátor/akumlátor;

- be kell (vinni) és nem bekell (vinni)/be kellvinni;

akkor miért használnád rosszul? Ha nem vagy ostoba vagy tanulatlan, miért akarnál annak látszani?

leírtam, hogy mi lehet a célja, javaslom elolvasni...

nem "rosszul" használom, csak nem szabályosan. :-)

ami egyébként érettségidolgozatban persze "rosszul" használásnak minősül, de ott más a mérce.

a szabályzathoz nagyon ritkán kötelező tartani magunkat, az életben általában az ember saját maga választ, hogy mennyire alkalmazza a szabályzatot, mely részeit tartja be.

ebből következően ha valaki nem tartja be, az önmagában nem volna annak a jele, hogy nem is ismeri a szabályzatot, "ostoba vagy tanulatlan". ez olyan, mintha találkoznál az utcán egy farmeres-pólós vagy tréningruhás emberrel, és megkérdeznéd, hogy hát te meg azt se tudod, hogy hogy kell kiöltözni egy bálba? szmokingról/frakkról/nagyestélyiről nem hallottál?!

lehet, hogy hallott, lehet, hogy nem – de az adott helyzetben, amikor nem kell kiöltözni, ez irreleváns, téves a következtetés.

én sem kötekszem, hogy a felsorolás elemeit a 240/g pont alapján gondolatjellel vezetjük be, nem pedig kötőjellel... :-D

(vagy a #0-, #3-, #5-, #6-nak, plusz magamnak is beszólhatnék, hogy az idézőjel a 240/j alapján alsó és felső „kilencvenkilences”... :-)

persze tudom, hogy az élet nem ilyen egyszerű, hanem sokan tanulatlannak, ostobának nézitek azokat, akik nem akadémiai precizitással "helyesírnak", ezért a szabályzattól való bármilyen eltérés során érdemes mérlegelni, hogy az adott közegben ennek nem több-e a hátránya, mint az előnye...

pl. ha kisbetűvel kezdem a mondatokat, akkor az egyeseket idegesíteni fog, másoknak megnehezíti az olvasást, viszont valószínűleg senki sem lesz, aki azt gondolja, hogy nem tudom, hogy naggyal volna szabályos. de akkor már végigmegyek a te listádon is:

"- tényleg és nem télleg;"

amit én (kb.) ténleg-nek mondok, azt ténylegnek szoktam írni, mert bennem sosem volt olyan ambíció, hogy küzdjek a télleg-ért, de ha valaki szeretné kivívni a télleg "egyenjogúságát", akkor a legjobb, amit tehet, hogy használja, terjeszti. :-) saját munkásságomból most nem jut eszembe ilyen "küzdelem", de pl. itt van a nyelvész, aki a bicigli-ért harcol (illetve harcolt :-( ): [link]

vagy ott van Balla D. Károj író, aki az ly ellen küzd, szintén a (nem-)használat "fegyverével": [link]

"- azt mondta és nem aszonta;"

erről már szóltam pár szót: én gyakran ilyen hanyagul beszélek, és ha írásbeli beszélgetésben veszek részt, akkor gyakran jobban közelítem az írás stílusát, helyesírását a beszélt nyelvhez, mint amennyire azt egy érettségidolgozatban szabad volna. :-)

"- muszáj és nem muszály;"

ez már más, ez színtiszta helyesírás (ami alatt azt értem, hogy a két változatot ugyanúgy ejtjük, ugye, csak írásban van difi*), tehát olyan dolog biztos nem játszik szerepet, hogy a beszélt nyelvhez közelítsük. így ha tudatos, akkor az egyik célja az lehet, hogy az ly eltörléséért (vagy legalább az j/ly szabadon választhatóságáért) küzdjön, másik cél lehet a polgárpukkasztás...

"- akkumulátor és nem akkumlátor/akumlátor;"

itt visszatérünk az "írott beszédhez", mert ha valaki nem átlagon felüli artikulációval beszél, akkor valami könnyen "kieshet" ebből a szóból, és el tudom képzelni, hogy valaki direkt így írja, hátha előbb-utóbb tényleg így kell majd... – végül is a ventillátorból is ventilátor lett. :-) meg az árbocból árbóc, a burából búra... (de a "konektor" még várat magára...)

"- be kell (vinni) és nem bekell (vinni)/be kellvinni;"

na, ez egy kicsit más téma: itt a külön- és egybeírás rejtelmeiről van szó, és ugye a kiejtésen alapul ez az egybeírás, hiszen a "bekell vinni"-t így mondjuk, ott az igekötő hozzátapad a kell-hez. és ezért nem csoda, hogy ha valaki nem tudja, hogy a szabályzat ezzel szembemegy, akkor könnyen eltéved. nem hinném, hogy ezt valaki direkt írja rosszul, ez többnyire tényleg tanulatlanság (vagy figyelmetlenség).

(a "be kellvinni" pedig szerintem nem fordul elő tömegesen, ahhoz már tényleg nagyon el kell tévedni... :-)

_________

* ezt sokszor diffi-nek írják (én is úgy szoktam), pedig szerintem senki nem ejti hosszan ezt a becézett formát, tehát nyugodtan alkalmazhatnánk a szóelemzés helyett a kiejtés elvét, mint a zsepi-nél

#9, abban talán egyetértünk, hogy ha valaki megtanulta tisztességesen a helyesírást, akkor ahhoz fog ragaszkodni, nem fog szándékosan rosszul írni (engem legalábbis a rosszullét kerülget, ha csak arra gondolok, hogy valamikor szándékosan helytelenül írjak). Persze nyilván nekem sem tökéletes a helyesírásom, mint ahogy senkinek sem, de arra törekszem, hogy minél helyesebben írjak.

Ebből következően ha valaki láthatóan jól ismert szabályokat nem hajlandó betartani (mint például az igekötők helyesírása), az egyértelműen elkönyvelhető egy "tanulatlan parasztnak". Persze lehetnek kivételek, például egy szórakozott matematikus, aki olyan absztrakciókat is megért, amiket más elképzelni sem tud, csak a helyesírás nem nagyon hatja meg, de valljuk be, ők vannak kisebb számban, és a "helytelenírás" mértéke megmutatja az íróról, hogy mennyire vehető komolyan.