Em-ber, ez hogy is van a magyar nyelvtörténetben?

Az etimológiai szótár szerint igen, lehet benne valami:

[link]

[link]

Annak idején én is így tanultam.

Az emlő, mint példa, azt nem tudom mennyire helytálló.

Az Emese az emse szavunk nevesülése, ami a lány malacot jelenti, itt van kapcsolódás az em szóval.

Az Emília példának baromság, mivel latin eredetű, nem ősmagyar név. Hasonlóan, a Bernadett és a Bertalan sem ősmagyar nevek, hiába kezdődnek „ber”-rel.

Egyébként nem csoda, hogy ezek a szavak mára kikoptak. Más ősmagyar szavak is elvesztek vagy teljesen átalakultak, nyom nélkül.

csatlakozom.

a nevek terén valóban elmentél az erdőbe (Emília), és amúgy nem kell ezt olyan szimmetrikusan felfogni, hogy ha van emlő, akkor miért nincs berlő... ennél sokkal kacskaringósabbak a nyelv útjai.

ha megnézed a szótárban a szóban forgó em-szavakat (ember, emse, emlő stb.), akkor láthatod, hogy ennek a tőnek volt olyan jelentése, ami az evésre, szopásra utal, innen a csecs-emő (nem véletlenül van ennek olyan formája is, hogy csecsszopó: [link] ).

és mivel a férfi nem szoptatja a kicsinyét, és emlője sem igen van (és ami van, azzal sem csinál olyan tevékenységet, amit a "ber" igével illethetnénk), így nem csoda, hogy nincs elnevezve "berlőnek" a melle...

Az Emilia latin eredetű, versengőt, igyekvőt jelent.

Az Emese - lásd emse- ősmagyar név.

Bertalan germán név.

Bernadett a Bernát női párja. Mindkettő germán.

A magyartanárod zavaros hülyeséget beszélt, vagy rosszul emlékszel.

1/8 anonim ***** válasza:

96%

Az etimológiai szótár

------------

Nem szó, az jevevényhang. A magyar nyelv nem fingár, hanem indogermán és germán nyelv. Az etimológiája bizonylosza.

Ember? Két résztől rakód,d e lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng):

e---o---o---a.

ena-ona-ana

em-om-am

el-ol-al

Ha a latin emó, m-vel úgy igenstak rakni van.

Így amal, árja ámíti, így rakni volna, ahogy dúrongani.

Vagyis: emel-omol-amal.

És a bír-bér-bar:

Bér? A bér a bír, beran stumaige flektált formája, ahogy a bír más flektált formája a bar, ahogy barma, barom. Germagyar regály: ahé marja, bírja, vagyis bírja a bérjét. A bér így bírva vahn, ahogy az orosz öreszor bírja a bérjét, a kádat, ez a kád, egy bírda is, a bér egy bírda, ennek a raktányja a bírnak a bírong, ong-val a bír, beran ige. Vagyis: bért bírong, ana bírda, így bírdát bírong. Ettől rakód barma, flektálva a bír.

Albánnak innen van mber, de hogy ez itt ina vagy em, nem rakni.

[link]

A magyar nyelvtől ez volna, de bizonylosza.