Hová kellenek a vesszők?

Helyesen:

Hogy vagy?

Köszönöm jól, remélem te is Barnabás!

Bontsuk szét a dolgot…

Van a mondat végén egy megszólítás, azt vesszővel kell elválasztani.

A mondat első fele az, hogy „köszönöm jól”, a második fele az, hogy „remélem te is”, ezek így mellérendelő viszonyban vannak, kötőszó nélkül, így kell közéjük vessző.

A „köszönöm jól” is egy összetett mondat, ha kifejtjük, akkor így hangozna: „Köszönöm a kérdésedet. Jól vagyok.”

A „remélem te is” is egy alárendelő összetétel: „Remélem azt, hogy te is jól vagy”.

Tehát ezek alapján: Köszönöm, jól, remélem, te is, Barnabás.

De mivel ez egy többszörösen összetett mondat, érdemes lenne pontosvesszővel tagolni az összetartozó tagmondatokat: Köszönöm, jól; remélem, te is, Barnabás.

Természetesen Süsü mondja jól (meg #5 is), csak apró kieg./pontosítás:

"A mondat első fele az, hogy „köszönöm jól”, a második fele az, hogy „remélem te is”, ezek így mellérendelő viszonyban vannak, kötőszó nélkül, így kell közéjük vessző."

Mivel nem pusztán két mondatrész (pl. két alany) van mellérendelő viszonyban, hanem két tagmondat, ezért akkor is kéne vessző, ha lenne köztük kötőszó. :-)

(A pontosvesszős javaslattal pedig nem értek egyet, mert én nem választanám annyira szét ezt a két gondolatot, hanem egy lendülettel, fent hagyott dallammal folytatnám a második felével – de ez ízlés kérdése is, úgyhogy ez nem súlyos ellenvetés. :-)

> Mivel nem pusztán két mondatrész (pl. két alany) van mellérendelő viszonyban, hanem két tagmondat, ezért akkor is kéne vessző, ha lenne köztük kötőszó. :-)

Igaz…

> A pontosvesszős javaslattal pedig nem értek egyet, mert én nem választanám annyira szét ezt a két gondolatot,

Én sem, sőt én itt nem ragaszkodnék foggal-körömmel a helyesírási szabályok betartásához, de a helyesírási szabályzat mégis ilyen ajánlást tesz: „254. A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait…”. Az ottani példa hosszabb, de a szabályzat nem hosszhoz, hanem a tagmondatok számához köti ezt az ajánlást. És valószínű, hogy inkább csak lehetőségként akarta volna ezt ajánlani, de a megfogalmazásban nincs feltételes mód, „határoljuk el” és nem „határolhatjuk el” van leírva.

A vesszők tobzódása ugyan indokolt, de szokatlan, tényleg furcsán hat. Erről a torlódásról valahogy az anekdota jut eszembe (amit nem tudom nem Karinthy írt-e le valahol):

A címfestő áll a létrán, és festi a következő feliratot: ZÖLDSÉG, ÉS, GYÜMÖLCS.

Arra jár egy nyelvész professzor, és megszólítja:

- Hát nem tudja, hogy zöldség és és és és és gyümölcs közé nem kell vessző?