Hogy kell kiejteni, -val/-vel-lel ragozni és szótagolni a Google szót?

Előírás nincs rá, ki így ejti, ki úgy...

Ha az eredeti, angolos ejtésre vagy kíváncsi, akkor pl. [link] – de ez nem "kötelezi" a magyarokat, hogy úgy ejtsék. :-) (Van [gúgl], [gúgel], [gógl], [gógle]...)

A "Google" második fele ugyebár idegen a nyelvünktől: úgynevezett szillabikus (= szótagalkotó) mássalhangzó van benne – mármint az eredeti, angol ejtésben –, vagyis olyan msh., amely az adott helyzetben külön szótagot alkot, anékül hogy egy "igazi" magánhangzó is lenne mellette.

Ezekhez manapság valamennyire a magyarok is hozzá vannak szokva, mert sok ilyen idegen vagy jövevényszóval találkozunk, amelyek a nagy hatással bíró idegen nyelvekben vannak, illetve onnan jönnek, a Google mellett ott a Lidl, Krk szigete, a Louvre, a Julius Meinl, Steindl, Ybl, Händel, Haydn... Annak ellenére, hogy lépten-nyomon szembe jön, a nyelvünk számára azért még idegen jelenség, és a régi, nem-tulajdonnévi jövevényszavakban ezek át is alakultak, pl. zokni, további példákat találsz itt is: [link]

(Régen a német nyelvnek volt komolyahatása a magyarra, ezért van az, hogy régebbi példák jellemzően német eredetűek – ma az angol a menő, ezért az újabb példák már inkább angolosak...)

Na, mindezt csak azért meséltem el, mert a toldalékokat ugyebár a szavak kiejtett formájához igazítjuk (akár a hangrendjét, akár -val/vel és -vá/vé esetén a hasonuló v-t), így a Google szóhoz aszerint igazítsd, ahogy ejted.

Én személy szerint az angolhoz viszonylag közel esően ejtem, a második szótag egy halovány ö-höz hasonlít, ezért én így írnám: Google-lel (ejtése kábé: [gúgöllel]), de hallottam olyan szélsőséges megoldást, aki egy szótagnak próbálja ejteni ([gógl]), ő természetesen ehhez igazítja a rag hangrendjét is: [góglal], és az írás is ennek megfelelően: Google-lal.

Ebben a két ejtési példában ugyebár a szó végére írt "e" néma volt, ezért kellett kötőjel, de ha valaki pl. úgy ejti, hogy [gógle → gógléval], akkor az írást is ehhez illik igazítania, tehát így már nem kell kötőjel: Googléval.

Ja, és a szótagolást is kérdezted: a fentieknek megfelelően az is többféle lehet, olyannyira, hogy lehet egy szótagos is (ld. a legutóbbi példát: [góglal]), de azért érzésem szerint többségében két szótagnak ejtjük, így, úgy vagy amúgy.... (pl. [gúgöl], [gugle], [gógel])

Gyakran az emberek saját maguk sem tudják, hogy hány szótaggal ejtenek egy ilyen trükkösebb idegen szót, ebben egy segítség lehet a ragozott alak, mert abban talán jobban érezhető, hogy két vagy három szótaggal mondod, pl. [góglal] vagy [gúgöllel], de még biztosabb "teszt", ha olyan kérdésbe teszed, amelynek a végén van a szó: ilyenkor ugyanis HÁROM szótagú ejtés esetén az utolsó ELŐTTI szótagnál ugrik fel a dallam, KÉT szótag esetén az utolsónál ugrik fel (ezt most NAGYABETŰvel fogom jelölni), ld.:

Három szótagos szavak:

Mid fáj, a kézFEjed?

Melyik labdát kéred, a piROsat?

Mivel jöttél, metRÓval?

Mivel kerestél rá, a GooGLe-lel? [gúGÖLlel]

Két szótagos szavak:

Mid fáj, a láBAD?

Melyik labdát kéred, a kéKET?

Mivel jöttél, buSSZAL?

Mivel kerestél rá, a Google-LAL? [góglal]

Ti hogy ejtitek? :-)

Bocs, még annyi kiegészítés, hogy ez a szillabikus dolog nem szorosan az írással van összefüggésben, ez attól független: alapvetően a beszédről szól, nem is biztos, hogy megjelenik az írásban. A előző válaszomban főleg olyan példákat írtam, amelyekben írásban sincs mgh. jelölve, de azért ellenpéldának ott van Händel is, vagy a belinkelt értelmező szótári linken is vannak ilyenek, idézem a példákat, nagy részük csak ejtésben szillabikus:

"pl. Hockerl, Dübel, Schmarren, Socken, kiejtve [hokerl, dűbl, smarn, zokn]. A magyarban nem lévén szillabikus mássalhangzó, az utolsó szótagot hozzátoldott -i alkotja meg az átvett szavakban: hokedli, tipli, smarni, zokni."

Ugyanígy sok más példát is mondhatnánk, pl. Newton nevének második fele angolosan ejtve egyértelműen ilyen szillabikus n-t tartalmaz: [link]

Ennek feoldására az általánosan alkalmazott magyar megoldás az, hogy mi egyszerűen magyarosan "kiolvassuk" a második felét, és azt mondjuk: [nyúton].

Ugyanilyen a London: [link] magyarosan [london].

Vagy ott van Jenson Button autóversenyző: [link]

A Button vége biztos szillabikus, és talán a Jensen második fele is annak hallatszik, de azt hiszem, az nem számít ilyennek, egyszerűen valami hangsúlytalan izé van ott, ahol e-t írnak. :-) És persze az ő nevét sem "szereti" a magyar nyelv, tehát ha valaki magyarosan mondja, akkor [bátön] szokott lenni. Kérdés, hogy miért tér el a fenti példáktól, ahol egyszerűen "kiolvassuk" az o-t ([nyúton], [london]), itt miért az angolt próbáljuk közelíteni az ö-vel: [bátön]? Szerintem egyértelműen azon múlik, hogy mikor találkozik vele a nyelvünk: a Newton és a London már nagyon régóta velünk van, azokból az időkből, amikor még kevesebb angolt hallottunk (nem volt se tévé, se rádió, se internet), akkor még lehet, hogy valóban inkább kiolvastuk az angol szavakat, és így maradtak meg. (Ugyanakkor azok az idegen szavak, amelyekkel "testközelből" találkoztunk, az ejtéshez közelebb magyarosodtak – vagy legalábbis valami "ejtésalapú" megoldást talált rá ki a nyelv –, lásd a német eredetű példákat Hockerl → hokedli.)

Ma már az angol sokkal inkább úgy jön hozzánk, hogy az ejtést is tudjuk (halljuk, ismerjük, sokan beszéljük is a nyelvet), ezért az angolból érkező szavak általános, elterjedő magyaros ejtése közelebb van az angoloshoz (ld. [bátön]).

Visszakanyarodva az eredeti témához: ha a Google tulajdonnév néhány száz évvel korábban érkezik hozzánk (még az internet előtt, mondjuk valakinek a személyneveként vagy egy város neveként, ha lennének ilyenek), akkor valószínűleg más lenne az elterjedt ejtés, sokkal kisebb esélye lett volna az angol ejtéshez közeli [gúgöl]-nek.

Az is jó! :-)

Egyrészt kicsit úgy hangozhat egy mai fülnek, mintha poénból eltorzította volna valaki egy ilyen becézős formára – másrészt viszont tkp. "halálkomoly": ha régen ilyen módon keletkezhetett a kugli és társai (pl. cetli, hecsedli, hokedli, karmonádli, kravátli, krigli, nokedli, rigli, sámli, smirgli, snapszli, spicli, stampedli, stempli, stikli, stopli, svindli), akkor miért ne csinálhatnánk ma is a Google-ből Guglit, a Lidl-ből Lidlit...

(Ahogy az Ybl-be járó diákok is tudtommal yblisek. Vagy legalábbis régen mondtak ilyet, ugye? Ma hogy mondják?)

Hogyan kell ragozni? Sehogy. Még egy fórumos hozzászólásnál is adok arra, hogy inkább megkerülöm valahogy.

- Google használatával, segítségével stb.

Hol kötelező mindent ragozni? Hacsak nem valami iskolai hülye feladat, ami életszerűtlen is.

Nem szeretem az angolmajmoló, nyálas, homáros, becéző szavakat sem, inkább csak megfogalmazom normálisan, magyarosabban, persze nem túlerőltetve a magyarítást sem. Érezni kell a határokat.

Trollok szoktak olyanon kötekedni, hogy én bár a magyar / magyarított fogalmazást részesítem előnyben, de akkor kérdőre von, hogy amott bezzeg egy angolosabb kifejezést használtam.

Most magyarázd el neki, hogy ehhez is érzék kell. Eldönteni, hogy mikor, melyik optimális. Neki ez túl bonyolult, értetlenkedik csak, másikat nézi inkább hülyének.

Érdekes, hogy több nyelvben is a -l szóvégi mássalhangzó nem zavar mássalhangzó-torlódási szabályt, és/vagy mássalhangzó létére szótagértékű lesz.

Ezeket az eseteket a magyar általában űgy kerüli meg, hogy vagy beilleszt még egy magángangzót, ezáltal a magyar nyelvben is szabnályos szótzagot képez, vagy egyszerűen lehagyja a szóvégi l-t, vagy mindkettő:

Steffl -- Stefi (osztrák sörmárka)

Krügel -- krigli (korsó)

treffl -- treff (kártyaszín)

Kiefel -- kifli (osztrák pékáru)

#8: Ez mire volt válasz? :-o

(És már hogyne számítana az írás szempontjából a kiejtés? (amúgy a köv. mondatban te is leírod, hogy függ az ejtéstől, hogy ezt írod, vagy azt...)

Miért lenne igényesebb az általad javasolt módosítás? (Lehet, hogy nem is alkalmazható az adott kontextusban, de ha lecserélhető, akkor sem értem, hogy miért volna "igényesebb"... Vajüon szóban is "igényesebb", vagy csak írásban?...)

Élőszóban sem vagyok hajlandó kimondni ilyeneket, egyéb bohóckodásokról nem is beszélve, "gugli" stb.

- Google-keresővel.

Ennyi csak,

Nem tudom, hol van olyan kontextus, ahová ez nem illeszthető be és még írásban sem megterhelő.

Ez már csak egy kis ellenőrzés vagy érdekesség, de érzésre is így írtam:

Kötőjellel kell írni a következő kifejezést? "Google-keresővel".

[link]