Annak mi az oka, honnan ered, hogy a folyóiratok, újságok címének minden tagját nagy kezdőbetűvel írjuk, de egy regény, novella, dráma vagy vers címénél ez nincs így?

Röviden: Történetileg így alakult.

Hosszabban nehéz megfogni igazán jól. Az intézmények nevének minden jelentést hordozó szavát nagy kezdőbetűvel írjuk. Jórészt latin hatásra, külföldi intézmények nevének átvétele, annak tükörfordítása is lehetett emögött. Az újságok neve inkább az újságot, mint tágabb értelemben vett intézményt nevezi meg, kvázi tulajdonnévként. Gipsz Jakab, Magyar Tudományos Akadémia Élet és Irodalom. Szintén lehetett ok, hogy jobban nézett ki nyomtatásban.

A cím egy kicsit más. A cím néha egészen hosszú, már-már tartalmi összefoglaló is lehet. Pl. Arany János sokat merített a Toldijához „Az híres-nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história” című históriás énekből. Vagy ismertebb hosszabb cím pl. „A Noszty fiú esete Tóth Marival”. Néha a cím alcímben folytatódik, a címmel együtt kvázi összetett mondatot képezve. Ezeknél a példáknál jól érezhető, hogy ezek nem a – szűkebben értelmezett – tulajdonnevei a versnek, prózának, hanem a címei.

Csak tipp: az újságok ebben a német nyelvű lapok példáját követték. Annak statuálására, hogy ez a magyar lap is ugyanolyan menő, mint a német nyelvű lapok.

Olyasmi elv lehetett, mint ahogy manapság az olcsó kólákra gyakran tesznek piros-fehér címkét, meg piros kupakot, hogy a Coca-Colát utánozzák.

A könyvkiadók ezzel szemben simán a magyar helyesírást vették alapul a cím esetében is.