Státus, vagy státusz?

Az első külföldi, a második magyarosított.

Magyarul ez a szó: helyzet.

Szerintem a státus alak az eredetibb, a hétköznapi nyelvben a legtöbb ilyen -us végződésű, latin eredetű szút s hanggal mondjuk: habitus, diskurzus, dialógus, diakónus, inzultus. A státus valószínűleg a szimbólum utótag hatására válhatott státusszá.

Valószínűleg értelmetlen arról beszélni, hogy melyik a helyes, azt lehet mondani, hogy ma már a státusz az elterjedtebb. Magam a státus formát preferálom.

Egy ezredfordulón kiadott nyelvészeti könyben az áll, hogy a státusz alak helytelen, a közelmúltban viszont azt olvastam, hogy mindkettő helyes. Én az eredeti, státus formát használom.

(Az előző válaszoló által hozott példák nagyon hasznosak.)

Nem tudom, melyik a helyes; és utánanézni sincs kedvem, mivel a nyelvészek véleménye is eltérő, mint írod.

Én a státusz alakot használom, a környezetemben is ritkán hallom a státust. Utálni fogtok, de nekem az utóbbi nagyon furcsán hangzik, hiába az az eredeti. Olyan, mint amikor egyszer a régi doki bácsim végig s-sel mondta a Strepsils tabletta nevét. Csodálom, hogy nem tört bele a nyelve. :D

Üdv. :)