Miért tűnt el a magyar nyelvből a tárgyrag?
Sok évvel ezelőtt kezdődött azzal, hogy "Megmosom a hajam, és már indulok is!", de ha már a kormányprogramot hirdető plakátokon is elhagyják: "Szeretem a munkám!" ...
Az ANYANYELVEMET már nem szeretem?
válasza:Mert fölösleges. az előző esetekben nem lehet mással összekeverni, és a tárgyraggal pedig olyan erőltetetten hangzik.
Amúgy a nyelvek midig is változnak. Egy nyelv annál sikeresebb minél egyszerűbb.
válasza:Eddig azt hittem, ez a jelenség csak engem zavar.
A másik, ami rendkívül idegesít, az a "bevonzani" (pénzt, kapcsolatot, szerencsét, stb.). Szerintem ez nem modern, hanem csak moderneskedő, sznob kifejezés, néhány éve figyeltem fel rá.
És a -ba, -be, -ban, -ben összekeverése. Nagyon primitívnek tud tűnni, ha valaki így beszél. Nekem még tanár ismerősöm is van, sőt tévés közszereplőktől is gyakran hallom. Pl: Mi van a fazékba? Ilyen mondatoktól kiráz a hideg.
válasza:Ez már elég régóta van így, hogy a birtokos személyrag mellé nem kötelező kitenni a tárgyragot. Ezt így tanították még az iskolában is.
Az ikes ragozás meg pusztul, mint funkcióját vesztett valami.
Köszönöm a válaszokat, a hozzászólásokat!
2012-08-22 11:09-nek:
Egy ilyen határozott véleménnyel nem érdemes vitába szállni, csak tiszteltben tartani, úgysem tudnánk meggyőzni egymást!
A harmadik mondatához azonban engedtessék meg hozzáfűzni, hogy azért az egyszerűsítésnek is legyen határa!
Ilyen alapon elhagyhatjuk az igeragozást és a főnevek bármely toldalékát, a névelőt vagy a nagy kezdőbetűt.
A Lazar Zamenhoff által megalkotott mesterséges nyelv is egyszerű, de nemhogy népszerű nem lett, még elterjeszteni sem sikerült a megjelenése óta eltelt 125 évben.
2012-08-22 11:22
Önnel sem fogok vitába szállni, de mivel az első kedves álláspontja miatt Tőle felesleges lenne, Öntől kérdezem meg: A tárgyraghoz szokott magyar fülnek – hajamat, munkámat – annak elhagyása nem idegen?
2012-08-22 12:37-nek és 13:19-nek: Tökéletesen egyetértek.
- Ami az ikes igék egyes szám első személyű ragozását illeti, már bele sem merek folyni ilyen témájú vitákba, mert még a nyelvészek véleménye – messziről jött ember azt állít magáról, ami éppen jól esik – is megoszlik. Egyszer-kétszer hozzászóltam, és „anyázásba” fajuló vita lett a vége.
Számtalan példát tudnék felsorolni, amelyek térnyerése - szerintem - szegényítik a magyar nyelvet. Nekem éppen az elhagyásra ítélt nehézségek – az egyedi szabályok, illetve szabálytalanságok - tetszenek benne.
2012-08-22 15:3-nak:
Önnek is csak megköszönöm a választ, és véleményének tiszteletben tartása miatt nem fogok felesleges vitába bonyolódni.
Meglepő állítását viszont – Meg ne sértődjön! – csak akkor tudom elhinni, ha megtisztel még egy hozzászólással, válaszra egy kérdésemre:
Mikor (Melyik évben?) és milyen iskolatípusban tanították úgy, a birtokos személyrag mellé nem kötelező kitenni tárgyragot? Jómagam ugyanis nagyon régen jártam iskolába, és elképzelhető, hogy az MTA által jóváhagyott Helyesírási Szabályok valóban annyit változtak – megengedőbbek lettek –, amelyeket én már nem követtem.
válasza: válasza:A birtokos személyjellel ellátott szavak mellett, bizonyos számban és személyben, időtlen idők óta elhagyhatja a tárgyragot a magyar, már legrégebbi őseink is elhagyták.
Nézzük meg pl. a Károli-féle Bibliát, Zsoltárok könyve 77.3: "Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül..." Tehát nem "kezemet".
Az összes nagy költőnk, írónk is így használta. A magyar nyelvben ez a szabály. Ezt kifogásolni tehát, sajnos azt kell mondanom, műveletlenség.
Ugyanilyen egyébként a személyes névmás ragozása, ahol vagy nem, vagy csak opcionálisan, nyelvjárásias jelleggel stb. tesszük ki a tárgyragot, pl. engem(et). A tárgyrag ilyen elhagyására még legelső összefüggő nyelvemlékünkben is találunk példát, a Halotti beszéd és könyörgésben, ahol azt írja a szerző:
"hug birſagnop ivtua mend w ſzentii eſ unuttei cuzicun iov felevl iochtotnia ilezie wt. Eſ tiv bennetuc."
- azaz: "és tibennetek(et)". A tárgyrag elhagyása bizonyos helyzetekben tehát a lehető legősibb jelenség nyelvünkben. Mondjuk ebben igaza is van a kérdezőnek: "sok évvel ezelőtt kezdődött" - csak nem úgy, ahogy ő gondolja.:)
válasza:Nos, akkor a lényeg még egyszer: a tárgyrag elhagyása az 1. és 2. személyű birtokos személyjel után ősidők óta jelen van nyelvünkben. Elhagyása nem helytelen, nem pongyola nyelvhasználat, hanem teljesen szabályszerű most is, és az is volt mindig. Ez nem különvélemény, hanem tény.
"Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes _medred_"
(Petőfi: Föltámadott a tenger)
"Hol van, ki zengje _tetteim_"
(Arany: Walesi bárdok)
"De már az én _lelkem_ vedd vissza tőlem"
(Babits: Jónás könyve)
"Húsz esztendőm hatalom,
húsz _esztendőm_ eladom"
(József Attila: Tiszta szívvel)
Meg lehet sértődni és le lehet pontozni, de attól az igazság még igazság marad. Az anyanyelvet nem elég szeretni, ismerni is kell. Így csak, kedves kérdező, a saját téves nézeteidet próbálod erőszakosan ráerőltetni a többi beszélőre.
Lovamat kötöttem piros almafához,
Magamat kötöttem gyönge violához.
Lovamat eloldom, mikor a hold fölkel,
De tőled violám, csak a halál old el.
(magyar népdal)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!