Miért van hogy a magyar régi neveket, hagyomány elv szerínt irjuk?

Talán csak azért, mert tiszteljük, védjük a hagyományokat az írásban is.

Ajánlom olvasgatásra.

Itt megtalálod az i képzős változatot is.

[link]

Javaslat:

Miért írjuk a régi magyar neveket a hagyomány elve szerint?

(Felesleges a két tagmondat, csak bonyolítod. S figyelj a szórendre!)

Az -i képzős formát kis kezdőbetűvel írjuk?

(Itt is felesleges a két tagmondat.)

A régi nevekkel szembeni tiszteleten kívül az egyszerűbb azonosíthatóság, későbbi visszakereshetőség is fontos. Akár a saját családnevedet is bonyolult megváltoztatni, mert be kell bejelenteni az államnak. Híres emberek esetén az egész nemzettel el kéne fogadtattatni a változást. Vagy akár a Pluto lefokozása is milyen bonyodalmakat hozott. (Nyelvészek! A nagybolygók a kivételek a hagyományos latin írásmód alól, vagy a Pluto és a Ceres a kivételek?)

Az első kérdést már megválaszolták, én sem tudok mást mondani: a magyar helyesírás alapelveinek egyike a hagyomány elve, ez a szabály, ennek nem érdemes a miértjét firtatni.

Ha pedig -i képzőt kap egy régies név, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a többi tulajdonnévre:

1. Az egyelemű, az összetett (egybeírt) és a kettős (kötőjellel összekapcsolt) személyneveket kisbetűvel kezdjük, a képzőket pedig közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk (pl. mikszáthi, móriczi, tóthpáli, erdey-grúzi).

2. Ha a személynév két vagy több elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: Széchenyi István-i, Eötvös József-i stb.

(Az Akh. 164. pontja nyomán)

Az előző válaszoló kérdését passzolom, mert (sajnos vagy szerencsére) nem vagyok nyelvész. :)