Az MHSZ 100. tve szerint "Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból alakult mellérendelő összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként: apraja-nagyja, apraját-nagyját. " Valaki érti?

A szabály értelmezése szerintem: Azért írjuk kötőjellel őket, mert nem írjuk egybe.

Valaki szerint ehhez minek kell felesleges és kacifántos megfogalmazást használni? Szerintetek nem lett volna egyszerűbb azt mondani, magold be, ezt meg ezt, mert ezeket így meg így kell írni. értelme sztem ennek a szabálynak nincs.

Biztos én vagyok a hülye!

A teljes homály kérdése következik: a toldalékolás a kulcs? /Csak próbálok valami kapaszkodót keresni ebben a kuszaságban. Kimondom: nem a Pitagorasz-tétel egyértelműségével van promptan, egzaktan kifejezve a szabály. Ez zavaró és idegesítő az én kocka fejemnek. /

példák: keze-lába, most a toldalék nélküli része: kéz,láb,ez tiszta....

de számomra ennek semmi köze ahhoz, hogy a toldalékolás során , hogyan fogom írni......egyáltalán minek külön szabály rá, számomra ez még nem lesz tudományos, alátámasztott érvelés meg végképp nem......indokolt???,mert a jelentése megváltozott, na bumm

következetes érvelés,nevezd ahogy akarod.

A két dolog nekem nem is párhuzamos, merőleges, még csak nincs is egy síkban......

szerintem a két dolog köszönő viszonyban sincs egymással.....

Egyáltalán, a szabályt érteni vélem,(jó ez nagyképűség volt)

de az, hogy toldalékosan hogyan írom, meg toldalék nélkül hogyan írom az két külön dolog, de azt mondani, hogy toldalékkal azért írjam kötőjellel, mert megváltozott a kapcsolat köztük és más a jelentése(fej.láb, akkor feje-lába, vagy vese, gerinc, veséje-gerince ) . Különben is t-o-l-d-a-l-é-k- nélkül nem számít összetételnek,ezért külön írom .

számomra az egyikből k.rvára nem következik a másik, sőt oda-vissza sem....nekem ez a kuszaság , az összevisszaság netovábbja......