A Tavares-jelentést miért nem úgy írják a sajtóban meg az interneten, ahogy tanultuk: Tovaris?

Ez most vicc akart lenni?

[link]

Egyébként most már valaki elmondhatná röviden, hogy mi van abban a jelentésben, mert már vagy 1 hónapja más sem folyik a csapból, de szerintem 100-ból 99 embernek fogalma sincs róla, hogy mi ez igazából.

Az ok, hogy a magyarországi demokráciát elemzi, de tud valaki akár egyetlen egy pontot említeni, hogy konkrétan miket állít?

ja, röviden? akkor elnézést.

(a 100-ból 99 igaz, de tegyük hozzá, hogy a 99-ből 98-at nem is annyira érdekel. :-)

Gondolj bele: ez a jelentés meglehetősen hosszú és alkalmatlan sajtóban való megjelenésre; ez a jelentés olyan bonyolult összefüggéseket taglal, mint egyensúly, hatalommal való visszaélés, csúsztatás, átfogó ellenőrzési rendszerek leépítése és saját célra használata és hasonlók; ez a jelentés - hogy egyértelmű és megalapozott legyen - tele van hivatkozásokkal, utalásokkal, amelyeket az olvasónak ismernie, vagy megismernie kellene; ennek a jelentésnek még további meglehetősen összetett tulajdonságai vannak. Hogyan kivonatoljanak egy ilyen jelentést, ha abba mindenki, akinek nem tetszik, lényegtelen és oda nem tartozó kifogásokat mondhat. Ha mégis megtennék, kinek szóljon. Azok mit értenek belőle, akiknek fogalmuk sincs, hogy ha szavakban (nevekben) betűket cserélnek, akkor egy egészen más szó (esetleg nem is név) keletkezik, és mégis reklamálnak.

Nem! A sajtóban elegendő, ha megírják: ilyen jelentés keletkezett. Ezt csak nyilvánvaló hazugsággal és ármánykodással lehet félremagyarázni. Viszont ahhoz elegendő, hogy az értő érdeklődők utánanézzenek, vegyék a fáradságot a kibogozásának, és megértsék. És aztán levonják a megfelelő következtetéseket.

Persze ennek is megvan a maga veszélye. Mert így mindenki tudni fogja, hogy "valami lett". És erre alkalmas egyedek megkezdik áldásos félremagyarázó harsogásukat, amit sokan készséggel elfogadnak, ismételgetnek anélkül, hogy érdekelné őket, miről is beszélnek. Ez kétségtelen, de mit tegyünk. Egy népet mégsem lehet börtönbe zárni, akkor sem, ha itt néhányan ezt szeretnék. Nem, azt nem lehet, legfeljebb tanítani. Mint József Attila szerette volna. De ez már megint egy másik történet.

Most a konkrét irománytól függetlenül: azt szokták mondani, nem az írás számít, hanem az olvasat. Vagyis ha ugyanazt az írást sokan olvassák, és sokféle jelentést olvasnak ki belőle, akkor kicsit azt is meg kell nézni, mennyire volt szabatosan fogalmazva, de az bizonyos, hogy az olvasók nagyon heterogének. Mind szemléletben, mind hozzáértésben, mind megérteni akarásban.

Ilyen esetekben érdektelen a tartalmat vizsgálni, mert a lényeg az olvasókban található meg. Itt és konkrétan: nagyon sok az elfogult, félreértelmező olvasó. Addig, amíg általában nem jutunk egyezségre abban, hogyan kell olvasni valamit, fölösleges annak tartalmáról beszélni. Az süketek társalgása lesz.

"nagyon sok az elfogult, félreértelmező olvasó"

Erre kiváló példa a valószínűleg kuruczon, barikádon, echo-mesetévén és társaikon "szocializálódott" kérdező.

“Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek.” (ismeretlen)

Kérdező, bújj vissza gyorsan az ágyad alá rettegni, mert a zsidók már a spájzban vannak...