Miért nem toldalékolhatók a határozói igenevek?

Mert a mondatban határozói szerepet tölt be, tehát a cselekvés, történés, létezés KÖRÜLMÉNYÉT fejezi ki, vagyis az "úgy, hogy" típusú mellékmondatok helyettesítésére szolgál.

-va, -ve, -ván, vén.

A válasz pedig az, hogy azért nem toldalékolható, mert nincs értelme. Jó, jó, de MIÉRT nincs értelme?

Ha belegondolsz, a toldalékok vagy a szófajt változtatják meg (képző: szép/szépség, ahol a –ség egy képző, melléknévből csinál főnevet), vagy a mondatbeli szerepet állítják be (autó/autót, ahol a –t a tárgy jele, attól a szófaja ugyanúgy főnév).

Mivel egy főnév vagy egy ige sokféle dolgot jelezhet egy mondatban, ezért toldalékolható. Az „adtam” és az „adj” ugyanaz az ige, csak más személyben, módban, stb. Viszont a határozói igenév csak egyféle dolgot tud kifejezni a mondatban, így nincs értelme toldalékolni, ahogy a határozott névelőt sem toldalékoljuk.

Valamint további szófajt sem képzünk belőle, mert bármit is képeznénk, azt valójában a rokonából, a melléknévi igenévből képezzük.

Pl egy általános melléknévből így képzünk határozó szót: szép/szépen, főnevet az eredeti melléknévből: szépség és nem *szépenség.

Ugyanígy, ha egy ige az alap: ápol határozói igenév: ápolva, melléknévi igenév: ápolt, abból főnév: ápoltság.

Az eddigi válaszok annyira jók, hogy nekem már csak a kérdés maradt:

Egyáltalán miért és hogyan szeretnéd/szeretted volna toldalékolni a határozói igeneveket? :O