Mi alapján döntik el, hogy valami nyelvtanilag helyes vagy helytelen?

Kétfajta értelemben használjuk az életben a szabály szót. Az egyik az, mikor megfigyeljük a dolgok működését, és ennek a szabályait keressük. Ez a szabály megkerülhetetlen, ha a szabály pl. az, hogy egy adott súlyú testre egy adott nagyságú erő hat, az adott gyorsulást fog elszenvedni. Ezek a természeti törvények, mint szabályok.

A másik értelme a szabálynak, az kívánalom csak. Szabály az, hogy lakott területen belül csak 50 km/h sebességgel szabad menni. Ez a szabály megkerülhető, csak éppen valakik által szankcionált.

A nyelvtani szabályok valahol félúton vannak a kettő között. Egyrészt a nyelvtani szabályok alapvetően az elsőre építenek. Megfigyelték azt, hogy az emberek hogyan szokták használni a nyelvet, és ezt foglalták szabályokba. Oké, ettől el lehet térni, pl. írhatod a gólyát gójának, de egy fecske – ahogy egy gólya sem :-) – nem csinál nyarat, az emberek többsége ettől még gólyának szokta írni a szót. Viszont azzal, hogy a szabályokat összeírták, kvázi egy etalonná is vált az egész, immár kívánalom, hogy írj ezen összegyűjtött, megfigyelt szabályok szerint, tanuld meg a kommunikációnak azt a módját, amit a többi ember is megtanult, így ugyanazon kommunikációs eszköz lesz a kezetekben.

Ma azért vannak olyan nyelvtani szabályok, amik a nyelv átalakítását célozzák. Tehát nem csak megfigyelés, szokás van benne, hanem cél arra nézve, hogy egy-egy szokás meg is változzon. Tehát igen, azért kell úgy írni egy-egy szót, mondatot, mert az MTA azt mondta, hogy úgy kell írni.

De mindegy, hogy ki mondja meg, hogy hogy kell írni. Egy szokást mindenképpen meg kell tanulnod. Akkor meg miért ne legyen ez a szokás közös?

A helyesírási szabályok nem állami törvények. Nyugodtan el is térhetsz tőlük, ha éppen úgy tartja kedved. Viszont más megkövetelheti rajtad, hogy amúgy tudsz-e helyesen írni, és támaszthat olyan feltételt, hogy csak jó helyesírású embert vesz fel, mert mondjuk a munkád során levelezned kell, írott anyagot gyártanod, vagy egyszerűen csak dokumentálni azt, amit csinálsz. Ha nem írsz helyesen, az lehet félreértés tárgya, megnehezítheti másnak, hogy a te szövegedet elolvassa, illetve megnehezíti a te dolgodat is, ha más szövegét kell olvasnod, és nem szoktad meg, hogy az adott szót úgy írják, ahogy, tehát ez a hatékonyság, egy munkahelyen a produktivitás, a profit rovására is mehet.

2xSü nagyon szépen összefoglalta, ahhoz sokat hozzátenni nem lehet. Inkább más oldalról is megvilágítani.

Szóval a nyelv, a nyelvtani szabályok illetve pl egy adott szó jelentése egyfajta közmegegyezésen alapul. Vagyis elvileg, ha mától kezdve mindenki elkezdene valamit tök máshogy írni (mondjuk a pofont úgy, hogy poffon), akkor az MTA-nak nem lenne más válsztása, mint hogy ezt szabályba foglalja. Amúgy akár hiszed, akár nem, 100-150 éve még simán létezett kétféle párhuzamos helyesírás.

(Ez amúgy igen érdekes, itt olvashatsz róla: [link] )

Két fontos dolgot kell észrvenned. Az egyik az, hogy az emberek a helyesírást megkülönböztetett figyelemmel használják értékmérceként, olykor túlzásba is viszik. De ahogy pl az öltözködésben is fontos hogy mit hogyan viselsz, és ez alapján fognak megmérni (pl topisan, koszos ruhában nem jelenünk meg randin vagy állásinterjún, igazából lehetőleg máshol se), úgy a helyesírásunkat is érdemes a külvilág felé ízlésesen reprezentálni. A kommunikációban a jó helyesírás az, ami a megjelenésben az öltöny és az ápolt cipő. Sajnos (vagy szerencsére) míg a ruha esetében lehet kölcsönözni, lehet többnek látszani, mint vagyunk, addig a helyesírásban ez nincs így: ha nem tudunk leírni egy épkézláb mondatot, akkor nem tudunk és kész. A netes kommunikációban ez azért különösen fontos, mert ez az egyetlen egy dolog, ami látszik rólad. Ahogy egy kolduson messziről látod hogy koldus és nagy ívben elkerülöd vagy akár agresszíven elzavarod ha odalép hozzád (pedig lehet hogy csak az időt akarja megkérdezni), úgy kerüljük el nagy ívben a rossz helyesírású embereket.

A másik fontos dolog, hogy a helyesírásnak amúgy nincs sok funkciója a megértésben. Sokan azzal védekeznek, hogy hát így is érted, ez a lényeg. Valóban, elég kevés olyan eset van, amikor a helyesírás dönti el a szó értelmét (sója/sólya, ujj/új), de még ott is ki lehet következtetni, hogy mire gondolt az illető. Viszont ha csak funkcionalitást nézünk, akkor a ruhának is az a funkciója, hogy megvédjen a hideggel szemben és takarja a nemi szerveket. A koszos ruha is megvéd + takar, betölti ezt a funkciót. Mégse jelenünk meg koszos ruhában, a fentebb írtak miatt.

Amúgy a helyesírásban is vannak divatok, irányzatok, mint az öltözködésben, aminek nincs sok köze a logikához. Ezeket csak simán meg kell tanulni, ahogy megtanuljuk, hogy az idén a sárga csíkos a divat. Mert ez alapján fognak megmérni minket.

Az első két válaszoló tökjó dolgokat írt, de a kérdés nem a helyesírásra vonatkozott, hanem a nyelvi ("nyelvtani") szabályokra, aminek nincs köze a helyesíráshoz. Ettől függetlenül hasonló dolgok működnek ott is. Például nyugodtan mondhatod, hogy "iszok" (mint ahogy mondják is nagyon sokan, hiszen az ikes paradigmának minden más eleme eltűnt, és ez is épp kikopóban van). Viszont bizonyos szituációkban (vagy az erre kényes/nyelvművelésre hajlamos emberek esetében) előfordulhat, hogy szebb, választékosabb, a helyzethez illőbb stb. az "iszom" alakot használni.

Az eredeti kérdésre válaszolva: ez nem egy olyan dolog, amit valaki "eldönt". A nyelv folyamatosan változik, dolgok tűnnek el belőle és új dolgok jelennek meg, viszont az ember sokszor negatívan reagál a változásra és ragaszkodik a régihez. Egy ideig ezért még az "iszom" lesz az illendő vagy a "helyes", előfordulhat, hogy pár tíz vagy száz év múlva már csak nyomokban vagy egyáltalán nem lesz fellelhető a nyelvben, mint ahogy az ikes ragozás többi eleme is eltűnt, és nagyon furcsán néznének rád, ha elkezdenél olyanokat mondani, hogy "Szívesen innám egy pohár vizet", vagy hogy "Péter már nagyon aludhatnék, mert fáradt."

Hát ja, némileg valóban belementünk egy zsákutcába, bár ahogy utaltál rá, talán nem annyira baj ez, mert onnan is látszik merre kell menni, meg az is hasonlóan néz ki.

Mondok egy analóg példát. Van egy munkahely, mondjuk egy szerelőműhely. Úgy kialakul, hogy hol van a szerszámoknak a helyük, milyen szokások vannak. Nem fekteti le feltétlenül senki, csak úgy kialakul spontán módon. Az érthető, hogy nem jó, ha mindenki máshova teszi le a szerszámokat, mert annak az az eredménye, hogy mindenki az ideje nagy részét a szerszámok keresgélésével tölti. Pedig mindig lesz egy új munkatárs, aki esetleg ezen íratlan és spontán, a közösségen belül kialakult szabályokat nem annyira ismeri, így ezzel szembesíteni kell. Most lehet, hogy lesz egy régi munkatárs, aki megfogalmazza ezeket az íratlan szabályokat, és felhívja rá az új munkatárs figyelmét, hogy itt mi a szokás, mihez kell alkalmazkodnia. De nem ő írja a szabályt, ő csak megfogalmazza. Persze aztán ha már van egy ilyen leírt, kimondott szabály, akkor az lehet vita tárgya, lehetnek embereknek javaslatai, hogy mi nem annyira hatékony, mit lehetne esetleg máshogy. Meg lesz egy csomó dolog, ami nincs leírva, ott is kialakulhat az igény, hogy akkor azt is döntsük el, fektessük le. Stb…

De a lényeg, hogy a munka nem öncélú dolog, nem egymás mellett dolgoztok, hanem együtt, amit én teszek, kihat másokra, amit mások tesznek kihat rám. Ha valaki nem a megszokott helyére teszi vissza a kalapácsot, az nem magánügye, hiszen én nem fogom megtalálni, és viszont.

A nyelv is ilyen. Mindenki más, mindenkinek más lehet az, ami logikus, kézenfekvő, de ezen különbségek tiszteletben tartása mellett is szükség van, hogy ezek a különbözőségek mégiscsak összetartsanak, alkalmazkodni kell egymáshoz, hogy meg tudjuk érteni egymást. Nem olyan óriási a különbség az „iszom” és az „iszok” között, akár lehetne azt mondani, hogy rád van bízva hogy mondod, hogy írod. De akkor ehhez képest alakulnak ki újabb változatok, mondjuk „íszok”, „iszóm”, „ivok”, stb… (Ez most innen nézve még túl furcsa, de a következő generációnak pont annyira nem lesz az, mint neked az „iszok” vs. „iszom” kérdéskör.) Pár generáció után annyi nyelvtani szokás lenne, ahány ember, gyakorlatilag nem értenénk egymást, vagy sokkal kevésbé lenne gördülékenyebb a kommunikáció.

Tehát miért tartsd be a „rád erőltetett” szabályokat? Mert az jó neked, és jó nekünk is. Kétségtelen, hogy ezt ugye meg is kell tanulni, így jár némi kellemetlenséggel, odafigyeléssel, de ezek ellenére is jó neked, hiszen könnyebben érted meg azokat, akik hasonlóan beszélnek, és nekik is jó, mert ők is könnyebben értenek meg téged.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Most így újra elolvasva a kérdésedet, hadd reagáljak más szempontból is, csak mert vitatkozós kedvemben vagyok:

> ez egyszerű tekintélyelvűség

Ez önmagában nem értékmérő. Ha a tekintély amúgy jó dolgokat mond, helyes irányba visz, akkor a tekintély indokolt is lehet. Attól, hogy valakit tisztelnek, vagy attól, hogy valakinek befolyása van valamire, hatalma van szabályokra és szokásokra hatni, attól még lehet helyes az, amit csinál, lehet a célja is, az eszköze is jó.

> Az meg hogy "mindenki tudja" szintén rossz érv (pl. régen mindenki úgy gondolta, hogy a Föld lapos, tehát régen a Föld lapos volt).

A különbség az, hogy a Föld lapossága az egy objektív kérdés. Amíg nem méred le, lehet vita, vélekedés tárgya, de a Föld laposságát helytelen vélekedésnek az objektív mivolta miatt lehet mondani, az objektív igazsághoz képest lesz helytelen.

A nyelvi kérdésekben viszont nincs ilyen objektív mérce, mert ez közmegállapodás kérdése. Mondok egy példát, ma mindenki tudja, hogy a gulyásleveshez úgy szokás kenyeret enni, viszont a túrós tésztához meg nem szokás. Furán néznek rád, ha túrós tésztához kenyeret eszel. De lehet, hogy 300 év múlva a gulyásleveshez lesz furcsa kenyeret enni, a túrós tésztához meg megszokott, mert így tanulta meg mindenki az előző generációktól. De ettől még a mai szokás nem lesz helytelen a 300 évvel későbbi szokáshoz képest. Ma a muszáj szót „j”-vel írjuk. Lehet, hogy 200 év múlva az lesz a megszokott és helyes forma, hogy „muszály”. A helytelenség viszont az adott korban értelmezendő, a „muszáj” a mai korban helyes, és 200 év múlva lesz helytelen. A „muszály” meg majd 200 év múlva lesz talán helyes, de ma helytelen. Viszont te ma élsz, ma írsz, beszélsz, a ma helyesnek tartott dolgok lesznek helyesek. A többség amit helyesnek tart, az helyes, mert ez a helyesség definíciója itt, mert nem egy objektíven mérhető dologhoz képest helyes valami, hanem pont a többség véleménye az, amihez képest a helyességet értelmezzük.

> És amúgy ha én meg azt mondom, hogy helyes, akkor mivan?

Amíg a többség nem úgy gondolja, ahogy te, addig te fogod rosszul gondolni, mert nem a te, hanem a többség tudása számít.

> akkor a praktikus szempontokat kell figyelembe venni (szóval tökmindegy mit mondasz, csak megértsék)

Helyes. A praktikus szempont az fontos, meg a rugalmasság. Van is pár ötletem, igaz visszakanyarodnék a helyesírás témakörre, elvégre az is a nyelvtan szabálya, és történetesen írásban kommunikálunk. Elsőnek mondyuk törölyük el az ly-t és a j-t. Hogy igazságos legyen, mindegyik betű heyett íryunk y-t, így többé nem kell bemagolni, hogy meyik szót íryuk „ly”-al, és meyiket „j”-vel. A dupla magánhangzókat is törölyük el, ritkán van yelentősége, hogy egy vagy kető magánhangzó van egy szóban, a szövegkörnyezetből meg úgyis kiderül, hogy meyik értelemben kel értelmezni az adot szót. Meg ugy az ekezetes betuket is nyugodtan eltorolhetyuk, sokaknak az is gond, pl. hianyzik a betukeszletbol az „ő” es „ű” betu, lasab is mobilrol ekezetesen irni. Ez is ritkan okoz gondot, amugy is van egy csomo azonos alaku szavunk, azal sincs gond, most maximum lesz par uy iyen azonos alaku szavunk. Aztan a kulon iras, egybe iras is sokaknak gondot okoz, otis lehesen ugyirni, ahogy neked tetszik. Nincsezel semigond, nemlehet bele kotni ezen tul. Meg pl. iryunk mindent fonetikusan, ahogy teis montad, a lenyeg, hogy megercsek masok amit irok. meg persze a mondat kezdo nagy betut meg a veszoket is nyugotan el torolhetyuk azok is lenyegtelen aprosagok csak a nelkul is mindenki ertihogy mitakarok mondani. nehany toldalekal is csaka gond van hagyuk az is a feneben felesleges szor szal hasogatas hogy boltban voltam vagy boltba. menyivel yob es ecerub let a heyes irasunk igy minyá praktikusab keveseb szabayt kel meg tanitani az iskolaba

Remélem érted. Bizonyos szempontból logikusnak is tűnő változások történtek csak, önmagukban még akár apró kis engedményeknek is tekinthetők, de pár ilyen változás, pár évtized, és az új generáció, aki ebbe nőt bele, nem értene meg egy XX. századi újságcikket, meg mi sem értenénk már őt. A szabályok pl. arra is jók, hogy lassítsák a nyelv óhatatlanul bekövetkező változásait, azok csak akkor következzenek be, ha a szabályok ellenére is elterjednek.