Kiejtés vagy írás szerint kell a névelőt használni?

Kiejtés szerint kell a névelőt megválasztani. Viszont a mozaikszavak, rövidítések esetén a rövidített kifejezés kiejtése szerint.

MKB → em-ká-bé → az em-ká-bé → az MKB.

Ez azért is praktikus, mert az általad felhozott esetben is egyértelmű. Nem kell tudnod, hogy az NLC minek a rövidítése, elég annyit tudnod, hogy úgy kell kiejteni, hogy „en-el-cé”. Meg ugye az írás a beszéd rögzítése. Mikor azt mondom, hogy az MKB, akkor szóban is „em-ká-bét” mondok, és nem mondom ki szóban sem a „Magyar Külkereskedelmi Bankot”, szóban is rövidítek.

Problémát maximum idegen mozaikszavak tudnak okozni, mert ezeket hol az eredeti nyelv kiejtése szerint ejtjük – pl. FBI (ef-bí-áj), IBM (áj-bí-em) –, hol magyar kiejtés szerint – pl. VGA (vé-gé-a), USB (ú-es-bé) –, hol magyarul, de nem betűzve ejtjük – pl. USA (usa és nem u-es-a), CIB (cib és nem cé-i-bé) –, néha többféle kiejtési forma is használatban van egyszerre – pl. USA (usa de ejtik úgy is, hogy jú-esz-éj) –, néha meg egyik szabálynak sem felel meg a szokásos kiejtés – pl. a NASA esetén jó lenne a „nasa”, „nászá”, esetleg az „en-a-es-a”, de sem a magyar, sem az angol kiejtésből nem jön ki sehogy sem a megszokott „náza” kiejtés –, szóval van itt káosz.

Ha egy idegen mozaikszóról nem tudod, hogy hogy szokás kiejteni, az okozhat fejtörést. Pl. ha még soha nem hallottál az HBO-ról, nem is tudod milyen nyelvű mozaikszóról van szó – angol, magyar, olasz vagy német mozaikszó-e ez –, akkor hogy írod le?

HBO → há-bé-ó → a há-bé-ó → a HBO?

Vagy HBO → éjdzs-bí-ó → az éjdsz-bí-o → az HBO?

#5: Nem teljesen... Az általános "szabály" (/szokás/ajánlás) az, hogy a rövidítéseket úgy tekintjük, hogy kimondjuk teljes formában, a mozaikszókat (= betűszókat és szóösszevonásokat) viszont nem szoktuk "kibontani", hanem valahogy kiejtjük a leírt forma alapján (sote, usa, emkábé, maszek, gyes, enelcé, gyesev stb.).*

A rövidítések sokfélék lehetnek, vannak közöttük szabályosan képzett rövidítések, ezeknek általában pont van a végén, pl. "pl." (ejtsd: például), pld. (ejtsd: példány),

de van olyan is, aminek nincs pont a végén, pl. mert csak az összetett szó első tagját rövidítjük, pl. uott (ejtsd ugyanott),

vannak olyanok is, amelyek hiába rövidítések, általában nem mondjuk ki, pl.: kft. (általában káefté),

vagy olyan, ami szintén szabályos rövidítés, de sokszor nem mondjuk ki, pl.: folyt. köv. (alapvetően "folytatása következik", de gyakran bizalmasan csak "folytköv"-nek mondják),

aztán vannak szabálytalan rövidítések is, pl. kg (ejtsd: kilogramm) stb.

A mozaikszók is többfélék, hogy írtad is, azt már nem ragozom.

De a lényeg stimmel: a névelő és a toldalékolás mindig a kiejtésnek megfelelően történik (ha többféle ejtés van "forgalomban", akkor pedig úgy, ahogy éppen te – aki leírod – ejtenéd az adott esetben (a HBO / az HBO – szabadon választott).

________________

* vö. [link]

"...

A rövidítések (és hozzájuk hasonlóan a rövidítésként használt jelek és kódok is) leginkább csak írásban élnek, beszédben teljes alakjukban ejtjük ki őket, például: u. kiejtve [utca]; k-m kiejtve [kilométer]; Bp. kiejtve [budapest]. Ennek megfelelően magánhangzóval kezdődő rövidítések előtt az, mássalhangzóval kezdődő rövidítések előtt a határozott névelőt használunk, például: az igh. (= az igazgatóhelyettes), az i. m. (= az idézett mű), a szerk. (= a szerkesztő), a f. k. (= a felelős kiadó), a mb. ea. (= a megbízott előadó).

A mozaikszók különféle fajtáit (a betűszókat és a szóösszevonásokat) írott alakjuk alapján ejtjük ki. Vagy a betűk nevét mondjuk ki egymás után, például: OTP (= Országos Takarékpénztár), kiejtve [ó-té-pé]; vagy összeolvassuk a betűket: MÁV (= Magyar Államvasutak), kiejtve [máv], Mahart (= Magyar Hajózási Részvénytársaság), kiejtve [mahart], gyes (= gyermekgondozási segély), kiejtve [gyes]. A mozaikszók előtti határozott névelő a kiejtett alakhoz igazodik, például: a MÁV, a Mahart, a tb; az OTP, az FTC, az MTA, az Iposz, az áfa."