Jókívánságokra válaszolva a viszont+kívánom egybeírandó vagy külön?

Ha külön van a "viszont", akkor kötőszóként értelmezzük (de), ha egybeírjuk, akkor igekötőként (a "vissza" egy alakja).

Tehát egybe kell írni.

Így van. Csak annyit tennék hozzá – nem kifejezetten kötekedési céllal (bár annak is jó lenne :-) ) –, hogy én fordítva mondanám, hiszen az írással próbáljuk rögzíteni a beszédet, annak értelmét, tehát:

Ha a "viszont" kötőszó ('de'), akkor különírjuk, ha igekötői szerepben áll, akkor egybeírjuk.

Abban, hogy a leírt alakját hogyan értelmezzük (milyen jelentést, szerepet társítunk hozzá olvasáskor), sokkal nagyobb szerepet kap a többi körülmény, pl. a szövegkörnyezet, így az, hogy egybe- vagy külön van írva, nem fog minket összezavarni: ha azt olvasom egy párbeszédben, hogy "– Köszönöm szépen, viszont kívánom!", akkor a szemem sem rebben: konstatálom, hogy itt igekötői értelemben van (vagyis megfelelően "értelmezem"), és mellesleg azt is látom, hogy helytelenül van írva, sag schon.

Speciálisabb esetben, mondjuk nyelvtechnológiai témában, pl. ha egy fordító szoftvert működéséről beszélgetnénk, akkor persze teljesen jó lenne az #1-esben lévő mondat is. (Bár ha egy kicsit is "okos" szoftvert gyártunk, akkor ez a működés csak első megközelítésnek jó, "neki" is érdemes megvizsgálnia – hasonlóan az emberi agyban lévő "szoftverhez" :-) –, hogy nincs-e helytelenül írva a szó, főleg mivel ez pont egy gyakori hiba.)

Miquel, inkább itt ellenőrizd, ez megbízhatóbb:

[link]

Read more: [link]

Az mta.hu oldala sem "szentírás" :-), de azért egy helyesírás-ellenőrzőnél valamivel jobb, és ebben az esetben speciel nem is téved, szerinte is igekötő:

[link]

"A „viszont” igekötőt és a „kíván” igét egybeírjuk az alábbi szabály alapján:

Az igekötőt és az igét egybeírjuk, ha az igekötő a saját igéje előtt áll."

Meg az e-nyelvészek szerint is:

[link]

"A helyes írásmód: viszontkíván (vö. viszontlát, viszontszeret)."

[link]

"A viszontkíván egybeírandó."