Ugyanis helyett?

Béna fogalmazás, de ha a szövetkörnyezetre nézek, akkor én érteni vélem, hogy mit szeretett volna a költő... :-) Talán élőszóban el is megy, csak így írásban illetve volna "tisztábban" fogalmazni.

"A csomagot ezután, 2-3 naponta csekkolva, végig követtük az útján. Minden rendben ment addig, amíg Székesfehérvári postára nem ért, ahol ugyanis a beérkezés napján(febr 19) valaki átvette a csomagunkat, még a címhez történő kiszállítás előtt, ugyanis a posta oldalán azt írták, hogy csak sikertelen kiszállítás után vehető át a csomag a postán."

a "megfejtéshez" segítségként egy kicsit átfogalmazom, pontosabban egy betoldás az első "ugyanis" előtt, és egy másik betoldás a második "ugyanis" helyére:

~"Minden rendben ment addig, amíg Székesfehérvári postára nem ért, ahol VISZONT MÁR NEM MENT RENDBEN, HANEM GUBANC TÖRTÉNT: ugyanis a beérkezés napján(febr 19) valaki átvette a csomagunkat, még a címhez történő kiszállítás előtt, EZ PEDIG AZÉRT GUBANC, MERT a posta oldalán azt írták, hogy csak sikertelen kiszállítás után vehető át a csomag a postán."

így érthető?

Én az "ugyanis" helyett azt mondnám, hogy "pedig", "miközben" vagy "viszont". Itt ugyanis egymással szemben álló kijelentések vannal:

kiszállítás előtt vették át <--> csak sikertelen kiszállítás után vehető át.

#3: örülök, hogy értetted, de én megpróbáltam azt is elmagyarázni, hogy miért írta azt, hogy "ugyanis". :-)

#4: világos, hogy jobb lett volna máshogy fogalmazni, de azért megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért lett így, vagyis hogy nem tévesztés volt, hanem csak egy kis gondolati bakugrás jelent meg írásban.

Tartok tőle, hogy ez a magyarázat nem sikerült maradéktalanul... :-)-:

Na, akkor még egyszer nekifutok (ha még érdekel valakit), de ígérem, hogy ennél jobban már nem fogom magamtól "szájba rágni", csak ha őrjöngő tömegek követelik... :-)

Az a második "ugyanis" (ami kb. azt jelenti, hogy a 'mert') egy jóval korábbi mondatrészre utal vissza, sőt, egy olyan dologra, amit nem is írt oda a szerző, csak "odagondolt". Ugyanarra a részre, amelyre az első "ugyanis" is vonatkozott. Megpróbálom még egyszer átfogalmazni a szöveget, hátha érthetőbb lesz. Az "odagondolt" részt csupa-naggyal jelölöm, ez a rész tkp. már az előtte lévő tagmondatban is "benne van" logikailag, de talán így kifejtve érthetőbbé teszi a két "ugyanis"-t, és ezt a részt szögletes zárójelben megismétlem, hogy érthető legyen, mire vonatkozik az "ugyanis":

"Minden rendben ment addig, amíg a székesfehérvári postára nem ért, DE

AMI OTT TÖRTÉNT, AZ MÁR NEM FELELT MEG A RENDNEK,

mert ( = ugyanis) a beérkezés napján valaki átvette a csomagunkat a kiszállítás előtt.

[AMI OTT TÖRTÉNT, AZ MÁR NEM FELELT MEG A RENDNEK,]

mert ( = ugyanis) a posta oldalán azt írták, hogy csak sikertelen kiszállítás után vehető át a csomag a postán."

Vagyis mindkét "ugyanis" ( = mindkét "mert") arra utal vissza, hogy "NEM FELELT MEG A RENDNEK" (bár ez eredetileg oda sem volt írva).

Ha így elolvasod a teljes eredeti mondatot (tehát nemcsak azt a részt, ami az eredeti kérdésben van), akkor világos lesz, remélem:

"Minden rendben ment addig, amíg a székesfehérvári postára nem ért, ahol ugyanis a beérkezés napján (febr. 19.) valaki átvette a csomagunkat, még a címhez történő kiszállítás előtt, ugyanis a posta oldalán azt írták, hogy csak sikertelen kiszállítás után vehető át a csomag a postán."

Nekem legalábbis világos. :-)

a bár(/noha/pedig/holott/jóllehet/habár/ámbár/ámbátor/annak ellenére, hogy/dacára annak, hogy/...) is jó lehet a második "ugyanis" helyett, de akkor már az előtte lévő tagmondattal kötné össze ezt az utolsó tagmondatot. Ezzel sincs semmi baj, sőt, normális esetben éppen ezt várnánk, vagyis hogy az tagmondatok közötti kötőszavak a szomszédos tagmondatokat kötik össze... Ezért választott a #4-es is ide valami olyat, ami az előző tagmondathoz való viszont fejezi ki. :-)

-----

Visszatérve erre a furcsán "hátra mutató" "ugyanis"-ra: érdekes dolog, hogy amikor beszélünk, akkor egy pillanat alatt alkot ilyet az agyunk, és szóban talán fel sem tűnik, pontosabban a hangsúlyozás miatt valószínűleg rögtön értenénk, hogy mi mire utal. Írásban viszont annyira hozzá vagyunk szokva az egyenesebb, lineárisabb, olvasva is követhető megfogalmazáshoz – nyilván pont a metakommunikáció hiánya miatt –, hogy teljesen meg tudunk akadni rajta, olyan fokon, hogy van, aki képes miatt GYK-kérdést kiírni, de az még semmi! Van olyan, aki képes erre nagydoktori méretű értekezéssel válaszolni!... ;-)

Ezt az elhagyott mondatdarabkát (amit én fentebb szögletes zárójelben csempésztem be), azt hiszem, úgy mondják szakszerűen, hogy ellipszis, és ahhoz hasonlít, mint amikor matekban kiemelünk valamit:

2x + 2y = 2 (x + y)

összetett szavaknál is sokszor van ilyen, pl.:

szoftvertervezés és -fejlesztés

hőenergia-termelés és -elosztás

vagy:

gyorsírás + gépírás = gyors- és gépírás

itt már egy kis "helycsere" van, a második összetételi tagokat "emeljük ki", vagyis matekosan ábrázolva:

matekosan: a*c + b*c = (a + b) * c

Aztán lehet ezeket még kombinálni is, de az már "csak erős idegzetűeknek"...

kávé- és kakaóitalpor-gyártó és -töltő üzem

Mosonyi Emil-emlékszoba- és -dombormű-avató ünnepség

hobbiállateledel- és -felszerelés-üzletlánc

Ragot is "ki lehet emelni", bár nem igazán szokás, de kivételes esetekben előfordul, különösen, ha nagyon összenőtt szókapcsolatról van szó, pl. "az 1848/49-es forradalom- és szabadságharcról"

[link]

Van olyan ellipszis is, amikor egy mondatrészt hagyunk ki, akár teljesen:

"Péter az asztalnál ül. Kezén kesztyű, fején sapka."

[link]