Akik igényesek a helyesírásra, mit tesznek annak érdekében, hogy a saját helyesírásuk is jobb legyen az átlagnál?

Sok olvasás és sok gyakorlás.

Ha sokszor leírsz egy-egy szót, kifejezést, akkor egyszerűen látod, érzed, hogy valami nem stimmel, ha nem jó a helyesírás.

Nekem az olvasással nem fejlődik a helyesírásom, mivel a történetre figyelek, és nem az írásra.

Nálam az segít, hogy ösztönösen érzem, hogy ha nem vagyok biztos valamiben, (főleg mivel ügyfélszolgálatosként, rengeteg üzleti levelet kell megfogalmaznom pillanatok alatt ) és azonnal utána nézek a helyes írásmódnak.

Egyébként, ez az én véleményem, hogy ha valaki hibázik, ma már annyi új szabály van, hogy lehetetlen követni, nem gond az ha valaki egybeír valamit kötőjel nélkül, és ilyen apróságok. De, ha égbekiáltó a hiba, hangzás után ír le valaki valamit, vagy indokolatlan hosszú, vagy rövid ékezetet ír, attól falra mászok, vagy ha nem látom az igyekezetet, sem külalakban, sem tartalmilag.

lehet, hogy más máshogy gondolja, de szerintem egy-két kisebb hibán nem szabad fennakadni.

Szerintem is az olvasás az nem feltétlenül javítja a helyesírást, mondjuk talán nagyon fiatal korban még beivódhat, de olyankor tényleg a történetre, a tartalomra figyel az ember. Erre szerintem oda kell legalább egy kicsit figyelni, és tényleg nézegetni, ha valami kérdéses a számunkra, és a mai digitális korban tényleg nagyon meg van könnyítve a dolgunk.

A magam részéről mindenkinek azt javasolnám, hogy legalább kicsit figyeljen oda, nem kell elképesztő igényesség, de azért úgy mégis valamennyire...

Sajnálatos módon a helyesírást (is, mint minden mást) alapvetően befolyásol a tömegigény. Ha igényes környezetben vagy, a rossz helyesírásod folyton kellemetlen helyzetbe sodor, ez lesz a motiváció ahhoz, hogy legyőzd a lustaságos és akarj többet tudni. Ha pedig akarsz, meg fogod találni a módját, mert kérdezősködsz.

Ma azonban szinte diadalt ül a silányság, beszédben, írásban, cselekvésben, munkafolyamatban, az utcán és az ágyban is. Lassan ott tartunk, hogy vannak területek, ahol megszólnak, ha igényes vagy. Már hellyel közzel az írásban is. Ezért a belső motivációt is kikezdi a silány közeg, nemhogy adna. Természetes hát, ha a rossz helyesírás, értelmezhetetlen stílus teret nyer. Ezért van különös jelentősége annak, hogy akik még nem e silány közegben szocializálódtak, igényességüket - szelíd szóval - továbbadják.

Kérdező! Olvas és figyelj (régebbi írásokra). Kérdezz. Akarj jól és szépen - veretesen - írni. Nem azért, mert elvárás. Saját igényességedre, örömödre. Tanulj meg örülni annak, ha valamit (nemcsak írást!) jól megcsináltál. Akarj mindent jól megcsinálni. Ezek az akarások egymást erősítik. De ami ennél is több: azon túl, hogy szebb az életed, észre fogod venne, hogy jobban átlátod a környezeted, jobban megérted a folyamatokat, hatásokat, tehát jobban is fogsz rájuk reagálni. Ezt röviden úgy mondják: értelmesebb, boldogabb és eredményesebb lesz az életed. Ennek része, hogy igényes vagy saját helyesírásodra.

Biztosan megorrolnak rám az érintettek, de nekem nagyon muris azt elképzelni, hogy miközben a Csendes Dont olvasom, állandóan elemzem, hogy milyen helyesírási szabályokat lehetne felfedezni az olvasott szövegben. :)

Én azokkal vagyok, akik a sok olvasást tartják olyan tevékenységnek, amelynek tudatos odafigyelés nélküli járuléka a magabiztos helyesírás. Én is úgy voltam vele általános végére, hogy csak leírtam kétféleképpen, és tudtam, melyik a jó. Sőt, amikor már elkönyveltem, hogy nekem ez egy életre megvan, akkor jött a szövegszerkesztők időszaka, először ugye nem nagyon voltlehetőség egy pár hosszú magánhangzóra az angol billentyűzeteken, és nagy rémületemre elkezdtem elbizonytalanodni ezekben. :D