Mekkora létjogosultsága van a dollár-milliárdosoknak? Kellene egy felső határ ameddig az emberek gyarapíthatják vagyonukat?

Az így is hajtja.

Teljesen biztos, hogy ha az lenne, amit mondasz, akkor sokkal-sokkal lassabban fejlődne minden. Sehol se tartanánk még, nagyjából ősközösség lenne.

Amúgy kezdetleges "magántulajdona" már a fejlettebb állatoknak is van, tehát a fogalom nagyon régi.

Talán nem kellene összehasonlítani a Római Birodalom ill. bármely letünt kor gazdagjait a mai világgal. Pillanatok alatt nevetségessé lehet válni.

A gazdagság hatalom. Hogy ez mekkora, és ha elegendően nagy ki mire használja az a lényegi kérdés de ennek ma semmi esetre sincs európai vonatkozása. Aki ezt a témát bármilyen tudálékos fejtegetéssel Mészáros felől akarja mindenáron közelíteni és hozzátenném, hogy konkrétumok nélkül az vagy szándékosan vagy hozzá nem értésből nem a kérdésre válaszol

Szerintem lényegtelen ez a kérdés mert a pénz/vagyon csak egy eszköz, pláne pénzértékben kifejezve. A lényeg mindig is a hatalom volt, hogy ki van a toppon. Ez genetikailag van belénk kódolva, nem csak az összes majom de az összes emlős, sőt még az alacsonyabb rendűek között is így van: a dominancia-piramisban mindenki a lehető legmagasabb pozíciót próbálja elfoglalni.

Ha most valahogy sikerülne maximalizálni a vagyont akkor túl sokan érnék el ezt a maximumot és más módon próbálnák eldönteni hogy ki van ki felett, pl kinek van több likeja, ki tud több embert befolyásolni, vagy rávenni valamire, ki irányít több céget stb, de a legkézenfekvőbb a háborúzás lenne.

Minél alfábbnak érzi magát valaki, annál több szerotoninja termelődik és annál jobban érzi magát mivel a szerotonintermelődés minden állatnál a rendelkezésére álló erőforrások függvénye. Mivel ez ennyire mélyen minden állatba bele van kódolva, és a szociális dominancia helyét is a szerotoninmennyiség határozza meg, ezért ez egy kiírthatatlan tulajdonságunk. Ha valaki nem akar "feljebb" kerülni, az csak azért van mert elfogadta/elhitte hogy semmi esélye feljebb jutni. Általában minél lentebb van az ember, annál kevésbé akar feljebb jutni, mivel a piramis aljáról vszeg nem jut a teteje közelébe sem az élete végéig, ill minél lentebb van valaki, annál kevesebb szerotoninja van ami depresszióval, motiválatlansággal stb jár ami egy akadályozó tényező.

Ez hasznos volt mindig is az állatvilágban (ha értéktelennek érzi az életét akkor könnyebben áldozza fel magát az értékesebbnek véltekért) ezért maradt meg és terjedt el.

Szóval egy vagyoni plafon nem oldaná meg az alapvető problémát, ez ugyanúgy kifejeződne más módokon. (ha becsuksz egy kiskaput, mindig találnak másikat)

Néhányan ugyan felvetették az alkotást, de nem mentek tovább:

Miért nem minősül alanyi jogon megvédendő magántulajdonnak a szellemi alkotás? Miért van sorrendiség a védelemben (miközben a törvény védelmét mindannyian ugyanúgy finanszírozzuk az adónkkal):

1.: anyagi javak, ezt aztán védi a törvény,

2.: művészeti alkotás, na ez már kevésbé áll védelem alatt (lásd filemegosztók, tecsatornád és társai)

3.: szellemi termékek, nos itt pedig semmilyen alanyi védelem nincs! Ha feltalálod a kereket, idődet és pénzedet nem kímélve, több százezer fabatkádba kerül (már ha még maradt rá pénzed!), hogy levédesd és még akkor is jönnek a mások és lenyúlják, majd pedig ipari volumenű gyártással milliárdokat keresnek rajta (ugye nem kell Rubik urat felemlítenem?).

Tehát minden védve, csak a szellem nem! És itt kell keresni az igazságtalanságot. Szemesnek (vagy inkább szemtelennek!) áll a világ! Ahol sok öltönyös "ember" összegyűlik, azt már rég nem üzleti tárgyalásnak kellene hívni, hanem bűntett helyszínének!

Ajánlott irodalom: Fekete láng és annak aki nem szeret olvasni egy újabb keletű, de a nagymogulokról szóló filmek dömpingjében méltatlanul háttérbe szorult: The Big Short (fergeteges színészi alakításokkal, lám például nem igen hiszem, hogy akad valaki aki Bale úrtól, vagy Pitt úrtól sajnálná a millióit, hisz milliókat szórakoztatnak nap mint nap és nem is akármilyen minőségben!)!

A magántulajdon nagyságát, gyarapításának gyorsaságát a lehetőség (ezen belül ki kell emelni a: kiindulási alapot (mennyiből indulsz neki), a kapcsolati tőkét (részben ez is kiindulási alap)) és az erkölcs határozza meg. Legtöbb esetben nem adódik hozzá semmilyen tehetséget igénylő dolog. Persze biztosan vannak kivételek...

Illetve magántulajdonba vehető dolgok száma adott, korlátozott. Ha minden áron azt hajszolja valaki, akkor értelemszerűen másoktól vonja el azt!

Végül pedig: a pénz hatalom, lehet használni társadalom építő tevékenységekre (technológiai (bio is!) előremozdítás, stb) és lehet használni önkény kiélésére (harácsolás, mindenféle hajlamok, stb).

Érdekes, de ugyanakkor laikus is a kérdés feltevése.

Hogyan is képzelhető el az, hogy egy ember kitalál valamit és az a kezdeti idők után "beindul" majd amikor annak anyagi értéke eléri és meghalladja az általad megadott "határt" egyszerűen feladja az egészet ....és nyugdijba megy...és horgászik?

Mondjuk mint Bill Gates vagy egy híres énekes, egy szinész? Készit egy pár sikeres filmet és kész? Az énekes fellép egy párszor szépen keres vele...majd szintén abba hagy mindent?

Más vonatkozásban pedig, a vagyon(ok) még a gazdag ember életében is

állandó adózásnak van kitéve, és ő igyekszik azt a család tagjaira

ráiratni mint társtulajdonosok, vagy az egész egy részének a tulajdonosa lesz.

Általéában pedig az örökség után az állam(ok) magas örökősödési adóval egyekeznek az addig felhalmozott vagyon nagy százalékát elszedni, állitólag as USA NEGYVEN SZÁZALÉKOT szed el ez uton, ha igaz.

Még valami.

Az hogy az ember (az emberiség) előrébb jutott annak egyik fő alkotó elleme az volt hogy Ő többet és jobbat akart.

Vagy a tehetségével érte azt el vagy több munkával, szorgalmával.

Aki ezt tette, előbbre jutott és gazdagabb vagyonosabb lett az pedig azért semmit sem tett, az ott maradt ahol volt.

Ezért a törekvésért ment előbbre, legalábbis a tőkés, a kapitalista rendszerben.

Hogy az u.n. szocialista-kommunista rendszerben mi volt a helyzet, azt mindenki tudja és azt is hogy az miért nem volt sikeres.