Evolúciós szempontból mi motiválja a férfiakat arra hogy csak kisebb nőkkel alapítsanak családot?

Európában a legmagasabb a bosnyák, meg úgy a Balkánon általánosságban. A skandinávok meg magasabbak mint a közép-európaiak.

Egyszerűen arról van szó, hogy ezt nem az éghajlat alakította, hanem a különböző migrációk. Az eredetileg északon élők mint az eszkimók, lappok, szamojédek, csukcsok stb. alacsony és tömzsi felépítések. A neandervölgyi is ilyen volt. Ezeknek az embereknek mérhetően rövidebb az sípcsontja a combcsonthoz képest, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felület a testtömeghez arányosan.

Tény hogy egy nagyobb tömegű test nehezebben hűl ki. A sarki farkas is nagyobb tömegű mint a szürke farkas. Viszont a hangsúly inkább a testtömeg/hőleadó felütetlen van. Egy vadászó-gyűjtögető nem biztos, hogy túl nagy testet tudni fog táplálni a tundrán. Így alacsony lesz.

19-es vagyok.

Érdekes a kérdésed.

Talán van valami olyan evolúciós program, hogy az a dolguk, hogy védelmezzék a nőt és egy kisebb, alacsonyabb, törékenyebb nőt keresnek. Ha belegondolok jobba, egy férfi akkor érzi magát igazán férfinak, ha a nő fel tud rá nézni minden értelemben.

Kedves @Kérdező!

Írod: "Akkor a férfiak ugyanezen okból miért nem törekszenek arra hogy saját magasságuknak megfelelő vagy esetleg magasabb nőt találjanak?"

Nem igazán értem, hogy miért kellene azt gondolnia egy férfinak, hogy egy nő életképesebb utódot hoz világra, ha magasabb nála. Egy csoportban, ahol a nyers erő és az agresszió gyakorlásának szerepköre nemi értelemben megoszlik, nyilvánvalónak tűnik, hogy az egyik nem jellemzően testesebb lesz.

Egy hím vezér-gorilla védi a családját, a nőstényeket is. Nem a nőstény elsődleges feladata ez, így neki nem is kell hatalmasnak lennie. A patriarchális társadalmakban még a férfiak között is előny az, ha magasabb valaki a többi férfinál. Szó szerint tekintélyt kölcsönöz a magasabb alkat, jobban fel lehet rá nézni. Ha mindez tényleg karizmatikus habitussal is jár, akkor kész is a vezéralkat receptje. Továbbá ahol minél élesebb verseny folyik a nőstényekért, ott értelemszerűen szintén nagy szerephez jut a test nagysága, de a nőstényeknek nem kell harcolni a hímekért.

A nők egy patriarchális társadalomban (de még a matriarchálisban is) a családot fogják össze, ahol a nőnek nem kevéssé szerethetőnek kell lennie, ő azzal fogja össze a családot, és a túl nagy magasság éppen hogy ebben hátráltató tényező lenne, hiszen az inkább az agresszió, a tekintélyre törekedés egy akármilyen mértékét sugallja. A gyerekeket is azért szeretjük és babusgatjuk, mert törékenyeknek tűnnek, és mert kisebbek nálunk. Ha egy gyerek túl gyorsan magasabbra nő, mint a szülei, már azt is furcsának találjuk.

Nyilván a mai modernebb társadalmakban és a monogámia erősödésével ezeknek a szerepeknek a határai már összemosódnak (így a férfi és nő testmagassága is közelít egymáshoz), de a régi korok beidegződéseit nem lehet eltörölni egyik napról a másikra, így azok társadalmi sztereotípiákká is váltak. Ennek ellenére sok férfi álma, hogy egy vonzó idomokkal rendelkező, de nála jóval magasabb nővel alkalmilag összejöjjön, mert... most hagy ne fejtsem ki a miértet, mert még itt is látszana, hogy elpirulok... :D

Federico Fellini rendezte (asszem) a Doktor Antonio megkísértése epizódot a Boccaccio '70-ből, ahol a prűd, és erkölcscsősz Antoniót a hatalmas plakátról megelevenedő 6-8 méteres óriási nő (Anita Ekberg) gigantikus kebleinek ellenállhatatlan vonzereje végül szexmániássá teszi... :)

De a többség a férfiak közül (ha választhat) nem akarna együtt élni egy ilyen nővel, bármennyire is vágyik rá, mert egyszerűen zavarná őt a magasabbsága (a megszokott férfiasságot jellemző szerepkörbe nem illik bele), de a nőt talán még jobban, ha ő a magasabb. Régebben azért, mert nem érezte a biztonságot mellette, manapság meg egyszerűen azért, mert a régi korok szokása belé ivódott, és mert tudja, hogy mások furcsállanák.

Mojjo(#3): "A kulcs a nemi dimorfizmus. Mindkét nemnek vonzó, ha a másik félnél hangsúlyosan megvannak a dimorfizmus jegyei"

Hát, éppen hogy az ember esetében a nemi dimorfizmus korántsem hangsúlyos.

#3: "Ezért tetszenek sok férfinak a nagy mellek, a nőies csípő..."

Pusztán a különbözőség okán? Azért ennél az ember esetén szvsz. jóval többről van szó. Pl. a hölgyek keblei egyedülállóak az állatvilágban, eltekintve a bonobó nőstények "próbálkozásától". Úgy gondolom, hogy tényleg formáló erőt jelentett a nemi szelekcióban a szépség meglátásának egyre erősödő képessége is, és ami már jóval túlmutatott a pusztán megkülönböztető jegyek felismerésén, ami valami ösztönt beindít más élőlényeknél, ergo, a mi formálódásunk nem pusztán a szexről szólt, hanem a művészetről is. Nem lehetetlen, hogy már a bonobóknál is ez működik alapfokon.

Tevenyereggyártó(#15): "A női/ férfi-ideál is változott többnyire kultúrális berögződések miatt (pl: volt idő mikor a duci nők számítottak szépnek, előnyös alkatúnak)."

Eljött az első pillanat, kedves Tevenyereggyártó, amikor nem tudunk egyetérteni. :) Szvsz. 5-6000 éve szinte semmit se változtak a női szépség kritériumai.

[link]

Pl. Marilyn Monroe az összes itt felsorolt korszakban ugyanúgy gúvasztotta volna a férfiszemeket, mint akár 5000 évvel ezelőtt is. Az ilyen szépségideál megállapítások nem a férfi- és nővilág véleményének a reprezentatív felméréséből adódnak, hanem egyszerűen az adott kor ideológiája és/vagy gazdasági igényei kiemelnek egyes típusokat, mert trendeket akarnak terjeszteni, de ennek semmi köze a valódi szépségideálhoz, amihez a legtöbben vonzódunk. Plusz a szépségideál változás nem azt jelenti, hogy valami gyökeresen más köszöntött be, mert a régi szépségideál semmit se fog észrevenni abból, hogy valami változott volna körülötte hódoló ügyben. Pl. a duci nők (kellően formás idomokkal) ma is szépnek, vonzónak számítanak.

Ahol a női szépség ábrázolását nem vezérli szellemi, ideológiai torzítás, csak egyszerűen nyersen ábrázolnak, ott ezt találod már több évezrede:

[link]

[link]

[link]

Pontosan ugyanolyan gyönyörűek, mint ma. Homérosz többször emlegeti a női karcsú derekat (mellesleg már a bonobók is karcsúbb, kissé egyenesebb testtel rendelkeznek, mint a közönséges csimpánzok), nem beszélve az ősrégi magyar nótákról. Az, hogy egy középkori festményen a nők hurkásan gömbölydedek, az nem azt jelezte, hogy ezek a legszebb nők, hanem azt, hogy jómódban élnek, és kellemesen arisztokratikus habitust sugároznak. A legtöbb ilyen nőnek feszesen kicsi és gömbölyded melle van, ami eléggé valószínűtlen a jól meghurkázott has és csípő mellett. Ezek idealizált alakok, de nem elsősorban a szépség, hanem a társadalmi hierarchia, előkelőség és a szépség egyfajta keveredése tükröződik róluk. A földesúr elbüszkélkedett a jól táplált, nagyon fehér bőrű feleségével, de ez nem azt jelentette, hogy este nem osont le ahhoz a cselédlányhoz, akit látva ma is minden férfinak folyna a nyála. A kommunista érában is rendre férfiasan mokány nőábrázolásokat terjesztettek mindenfelé, de az elvtársak a bulijaikra nem ezeket hívták meg... :)

Tele vannak a divatbemutatók zörgő csontú nőkkel. Ha ezer év múlva megtalálnák ezekről a képeket a régészek, azt hinnék, hogy minden férfi a mi korunkban az ilyeneket szerette, holott... :D

Ha megnézed az ilyen középkori festményeken az átlagnőt (ritka), vagy az örömlányokat (még ritkább), nem hurkásak, hanem olyanok, mint a mai szépnek mondott nők. [link]

Vagy nézz bele a Kámaszútra képeibe...

“Eljött az első pillanat, kedves Tevenyereggyártó, amikor nem tudunk egyetérteni. :)”

De, tudunk. Lehet elbeszéltünk egymás mellett, illetve én is pontatlanul fogalmazhattam.

Szóval nem arra gondoltam ,hogy gyökeresen változtak az ideálok korszakonként, hanem csak eltérő ,hogy kinek mi az ideál. A formás csípő és mellek elég általános, kb már akkor általánosan szépnek, vonzónak számítottak az ilyen nők mikor épp hogy kialakult a mai emberforma vagy legalább is a felegyenesedett járással járó testi változások. Mert gondolom abban egyetérthetünk ,hogy mikor az ember még nem is “ember” hanem inkább “majom” volt (csimpánzszerű ausztalopithecusok) akkor egy olyan lény számára nem feltétlenül egy csupasz, gyenge izomzatú lény számított szépnek (akkor is ha izmosnak lenni nem a nők dolga volt, a mai csimpánzhölgyek sem épp porcelánbabák). A széles csípő s kerekedő mellek is azt mutatták ,hogy az a nő alkalmas az utód kihordására és szoptatására. Aztán ezek a jegyek a nemi szelekció útján kifinomultak, idővel megjelentek a művészetben is.

Viszont mint már mondtam ezek a jegyek elég általánosak. Ezen kívül már igen változékony ,hogy kinek milyen hajszín, bőrszín, mennyire telt fenék/ mellek, milyen magasság stb jönnek be. Ez akár népcsoportonként is változhat. Az ember “mindenhova-is” vándorlásával kicsit bekavart az ilyen ideál-képekbe de ahol mondjuk a sötét bőr számít általánosan szépnek s az ott élők még nem láttak hófehér bőrű embert akkor egy hófehér bőrűt a többség jó esélyel nem talál szépnek, inkább furának. Persze, ha idővel elkeverednek egymással akkor kezd a szépség-ideáluk is keveredni sokminden egyébbel, lásd: mikor fekete rabszolgákat vittek Amerikába akkor azok sem épp a fehér-ideál megtestesítője voltak, idővel ahogy keveredtek s egyre többen és többet voltak egymás közt már egy fekete nő is szépnek, vonzónak számíthatott egy fehér férfi szemében és fordítva.

Amiket linkeltél is ezt mutatják. A kerekedő fenék és mell már évezredek óta belénk vésődött női alkat, a többi külső-belső jegy már nem annyira.

@26

Tevenyereggyarto: "De, tudunk..."

Huh! Érettem! Vigyázz!... lépééés intujjj!, egy-ketőőő, egy-ketőőő...

Áhh.. mégse lépnék még le, mert bár így árnyaltabb a kép, de egy kicsit még... ha nem baj.

#26: " egy olyan lény számára nem feltétlenül egy csupasz, gyenge izomzatú lény számított szépnek..."

Hááát, nem tudom. Az én ideám az, hogy ha a csimpánzok tudják bizonyítani a festegetéssel(is!) a művészi vénájukat, akkor kell látniuk a szépet is, legalább nagyon alapfokon, és szerintem a bonobók még egy kissé jobban. Mint írtam, a bonobók tényleg emberibben karcsúbbak, és egyenesebb tartással járnak, mint a közönséges csimpánzok. Persze emberi szemmel csúnyák, de azért mégis azonnal észrevehető valamivel több, valami picit vonzóbb bennük, mint a közönséges csimpánz bumfordibb alakjában.

[link]

[link]

És a bonobó nőstényeknek már - mint szintén írtam - nem üres zacskószerűen lógó mellük van akkor se, amikor már nem szoptatnak. És a bonobók legalább annyira szeretnek szeretkezni, mint mi. Szóval én nem lennék abban biztos, hogy a bonobók is már halványan nem keresik a szépet a testükben...

#26: "A széles csípő s kerekedő mellek is azt mutatták ,hogy az a nő alkalmas az utód kihordására és szoptatására. Aztán ezek a jegyek a nemi szelekció útján kifinomultak, idővel megjelentek a művészetben is."

A széles csípő igaz, de biztos, hogy nem kellett volna ennyire szabályosan gömbölyödnie, ráadásul ennek vonzerejét a darázsderék, és a nagyon szabályosan domborodó popsi alaposan feldobja, amiknek nem sok célszerű hasznát látom, azon kívül, hogy emberi szemmel légiesen karcsúvá, mégis izgalmasan dimbes-dombossá teszi a női alakot,.

Ám a gömbölyű női mellre már tényleg nem tudok semmi célszerűt felhozni (inkább csak hátrányt), azon kívül, hogy vonzó. A női mell tejhozama a nagyságtól a legkevésbé se függ, és pl. kacsacsőrű emlősnél a tej egyszerűen a testfelszínen válik ki emlő nélkül. Tehát lehetne éppen azt mondani, hogy valami véletlenszerűen kialakuló fura ösztön a hímeket arra sarkalta, hogy jobban kultiválják a duzzadtabb melleket, ami kapóra jött, mert annak nagyobb tejhozama több utód felnevelését tette volna lehetővé, de ez a nagyobb tejhozam korreláció egyszerűen nem létezik. Azt is lehetne mondani, hogy csak ezt hitték az ősi férfiak, de nem emlékszem egy olyan hölgyre se, akinek a melleit azért bámultam volna olyan hosszan, mert egy gyors fejszámolással az utódaim táplálásához szükséges tejhozam nagyságát mértem volna fel.

A duzzadó mellről azért se hiszem el az ilyen üzeneteket (jobb utódfenntartó), mert miért csak az embernél alakult ki ez az érzet? No, meg egy kicsit az emberien szerelmeskedni szerető bonobóknál? Ha a mellnek lenne ilyen cégére, akkor ez már a csimpánzoknál, gorilláknál...stb is kialakult volna. Szerintem a mell semmi másért nem gömbölyödött, csak azért, mert egyszerűen szépnek találtatott az egyre összetettebb szerelmi játékok alakulása közben. A szabályos gömbölyűség, a ráncosság, a simaság tünedezése a szépség egyik alakító jegyei.

#26: "Ezen kívül már igen változékony ,hogy kinek milyen hajszín, bőrszín, mennyire telt fenék/ mellek, milyen magasság stb jönnek be"

Nekem is van kedvencem mindezekből, de arról szó sincs hogy ne látnám az alkalmi nőben akkor is a szépet, ha semelyik tulajdonsága se a favoritom.

Soha eszembe nem jutna, hogy ilyesmi nőbe szeretnék bele, de ha ő becsöngetne hozzám... nem zavarnám el... :)

[link]

Nehezen tudok elképzelni egy olyan férfit is ezen a bolygón (beleértve a melegeket is), aki erre a nőre azt mondaná, hogy nem szép (a szexuális vonzerő és a szépség meglátása nem ugyanaz!), és ha egyedülálló lenne, és nem rasszista, akkor hidegen hagynák a bájai.

Szerintem egy nagyon szép, nagyon nőiesen nő, gyakorlatilag mindenhol nyerő lenne, ha az adott kultúrában a legjobb cuccokba és az ott megszokott legjobb szépítőszerekkel tálalnák.

Talán emlékszel az 'Istenek a fejükre estek' filmben arra, amikor a kis busman meglesi az erdőben szép fehér vetkőző nőt, és kimosolyogja, mert csúnyának találja. Nagyon szeretjük valamiért azt a hitet terjeszteni, hogy az emberi szépség relatív, de igazándiból nem sok alapja van. Ha az a kis busman ezt a szintén busman lányt nem tartja csúnyának -

[link]

...akkor nem hiszem, hogy azt a fehér nőt annak látta volna.

#27 Pombe

“Az én ideám az, hogy ha a csimpánzok tudják bizonyítani a festegetéssel(is!) a művészi vénájukat, akkor kell látniuk a szépet is, legalább nagyon alapfokon”

Igen, ezt egy szóval sem tagadtam, sőt. Én azt mondtam ,hogy egy “majom” alkatú lény számára nem feltétlenül egy csupasz, sovány emberi test fog vonzónak, szépnek számítani. Ha a mai bonobók kezdenek emberesedni akkor ez nyilván azt vonja maga után ,hogy megjelenhetnek az olyan ember-specifikus jegyek mint a kerekedő mellek.

“A széles csípő igaz, de biztos, hogy nem kellett volna ennyire szabályosan gömbölyödnie, ráadásul ennek vonzerejét a darázsderék, és a nagyon szabályosan domborodó popsi alaposan feldobja, amiknek nem sok célszerű hasznát látom, azon kívül, hogy emberi szemmel légiesen karcsúvá, mégis izgalmasan dimbes-dombossá teszi a női alakot”

Bár nem fejtettem ki ennyire részletesen de kb erre utaltam én is ezzel: “Aztán ezek a jegyek a nemi szelekció útján kifinomultak, idővel megjelentek a művészetben is.” Tehát az anatómiánkból kifolyólag a széles csípő az előnyös, majd később kezdett hozzáidomulni a fenék ahogy az kezdett vonzónak számítani.

“de nem emlékszem egy olyan hölgyre se, akinek a melleit azért bámultam volna olyan hosszan, mert egy gyors fejszámolással az utódaim táplálásához szükséges tejhozam nagyságát mértem volna fel.”

De attól ,hogy ma nem ezért nézzük az ugye nem feltétlenül azt jelenti ,hogy kezdetben nem volt ilyesmi előnye. Lehet ,hogy akkoriban tényleg valamivel több tejet termelt az akinek nem teljesen lapos mellei voltak ezért erősebb utódokat nevelt. Lehet ,hogy a nagyobb mellű egyéneknek volt valami más előnyük amik összefüggésben voltak a kidüllenő mellek genetikájával. De az biztos ,hogy onnan tovább már tényleg csak látványelem mintsem funkcionalitást betöltő szerepe volt az egyre jobb gömböjödésnek. Szerintem nagyjából az történhetett mint a fenék esetében. Tehát kialakult egy “alap forma” ami előnyös volt vagy minimum nem hátrányos (széles csípő) majd a szexuális szelekció útján formálódtak a popsik holott ez már nem számít az utód kihordásának szempontjából. Na, a mellek esetében is lehet ,hogy eleinte nem a szexualitás miatt keztek kidülledni de később az formálta a mostani állapotukra.

“Szerintem egy nagyon szép, nagyon nőiesen nő, gyakorlatilag mindenhol nyerő lenne, ha az adott kultúrában a legjobb cuccokba és az ott megszokott legjobb szépítőszerekkel tálalnák.”

Szerintem is. De az “adott kultúra legjobb cuccai” is egy fontos elem. Mint ahogy mondtam ha nem keveredtünk volna mindenki mindenkivel akkor egy teljesen más külsejű nőt nem feltétlenül találnánk vonzónak, szépnek az általános dolgokon (kerekedő fenék, mellek) túl.

Az a nő akit linkeltél szerintem is igen dekoratív, csinos. De ha életemben nem láttam volna nem-fehér embert akkor lehet másképp gondolnám.

@Kérdező(#28): "Akkor a férfiak ugyanezen okból miért nem törekszenek arra hogy saját magasságuknak megfelelő vagy esetleg magasabb nőt találjanak?"

Oké! Bocsika. Tipikus hiba, hogy a válaszoló (jelen esetben, sajna pont én), a kérdező mondatának értelmezésébe belecseni önkéntelenül a saját elképzeléseit arról, hogy mire gondolhatott a kérdező. Ezzel alkalmasint a mondatot túl-/rosszul értelmezi... :D - vagyis ezt tőled az általam inkriminált mondat: "Akkor a férfiak ugyanezen okból miért nem törekszenek arra hogy saját magasságuknak megfelelő vagy esetleg magasabb nőt találjanak?"

Nos, ebben valóban nincs olyan implicit se, hogy a kérdést kizárólag egészségügyi aspektusból kellene vizsgálni. Hamu a fejemre...

Egyetlen mentségem, hogy éppen lehetne így is érteni, de ezt inkább meg kellett volna tudakolni (bár, te is kissé pontosabban tehetted volna fel a kérdést - hogy ne csak nekem kelljen exkuzálni :)). A másik hibám (mint említed, erről az egészségügyi dologról korábban írtál), hogy eszerint figyelmetlenül futottam át a topic-ot, pedig az mindössze csak 3 oldalas, és mi tagadás, pirulva látom az igazadat visszatükrözni a #13-ban.

***

#28: "Magasabb nő=magasabb utód. Alacsonyabb nő=alacsonyabb utód."

Nos, ...

Szeretik úgy mutatni az evolúció működését, mintha a szaporodásban részt vevők cselekedeteit a fejükben megjelenő utódszám kalkulációk eredményei határoznák meg. Meg hogy ő mindenképpen a saját génjeit akarja továbbörökíteni...

Hát nem! Erről szó sincs! A hím oroszlán nem azért öli meg a nőstény kölykeit, mert azt szeretné, hogy az ő génjei váljanak uralkodóvá, hanem mert a nőstény nem kíván vele párosodni, mert vannak kölykei (pontosabban többnyire ilyenkor ez van). A hím oroszlán egyszerűen szexelni akar, mert őt abban a pillanatban ez tenné boldoggá, és ebben a kölykök létezése akadályozza, tehát legyilkolja ezeket (egyébként ez nem annyira rendszeres, mint hiszik, sőt, tudtommal igazi bizonyíték erre sokkal kevésbé van, mint más fajok ilyen viselkedése esetén, mint pl. a cerkófoknál). Az oroszlánt egy cseppet se érdekli, hogy lesznek-e utódjai vagy sem, és az is totál hidegen hagyja, hogy az utódjai milyenek lesznek.

Az oroszlánoknál is az evolúció során rengeteg véletlenszerűen megjelenő viselkedési forma kezdett kibontakozni a párosodáskor, de ezek közül csak azok rögzültek ösztönként, amelyek direkt, vagy ilyen olyan áttételen keresztül haszonnal képesek voltak a populációt jellemző utódszámot növelni, vagy stabilizálni, de olyan is terjedhetett, amelyek semlegesek voltak, vagy kis számban olyanok is fennmaradhattak kilengésekkel, amelyik némileg károsak is voltak akár.

Ha jobban belegondolsz, az általad felhozott magasság-elméleti előny csak egy apróság a rengeteg szükséges előnyből, magyarán az életképesség biztosításához ennél sokkal fontosabb dolgokra van szükség, tehát a te előnyöd a nagy utódszámgyártásban nyugodtan elsikkadhat (de nem teljesen!), mivel amúgy is csak néha van szükség igazi vezéregyéniségre, és az átlagmagasság, vagy annál kissé kisebb is bőven elég a túléléshez, a hatékony szaporodáshoz.

Nem igazán érdekli az embereket se, hogy az utódjuk milyen magas lesz (üsse meg nagyjából az átlagot nő/férfi viszonylatban, ez a lényeg). A nő nem azért keres magának magasabb párt, mert ettől azt reméli, hogy a gyereke is jó magas lesz, hanem mert ezzel a gyerekének védelmét jobban látja biztosítva, ill. ma már ez sem igazán szempont. A férfit meg igazándiból egy cseppet se érdekli kezdetben az utód, csak a nő. Ha a nő nem talált magának ideálisan magas férfit, az esetek döntő többségében ez sem okozott problémát, és az elvárástól alacsonyabb férfitől született gyerekei gyakorlatilag szinte tök ugyanolyan eséllyel képesek felnőni, és tovább szaporodni. A férfi meg eleve nem szerette volna soha, hogy magasabb legyen nála a nő (ez a férfias gondolkodás cégére). Mivel ez utóbbi viselkedés nem befolyásolta se hasznosan se hátrányosan az utódszámok alakulását, így soha nem volt arra szelekciós nyomás, hogy az utódok az anya magasságától függően növekedjenek, mert egyszerűen nem volt erre igény.

Arra volt csak szelekciós nyomás a környezet változásának függvényében, hogy a férfi és a nő testnagysága együtt nőjön, de úgy nőjön a nő testmagassága, hogy azért mindig kicsit alacsonyabb legyen a férfinál. Ha szükség volt az utódok testmagasságának növekedésére, akkor az így zajlott, és nem külön a nő testmagasságának növekedésére volt evolúciós igény ilyenkor.

Ennek tükrében mondhatnánk, hogy fiú utód születése esetén valszeg, a testmagasságát meghatározó genetikai útmutatót dominánsabban az utód nem az anyjától örökli, hanem inkább az apától. Vagyis az anya testmagassága a legtöbb esetben nem olyan arányban befolyásolja a fiú utód magasságát, se felfelé, se lefelé, mint amit várhatnánk az apa és anya együttes magasságából.