Az a tény, hogy az emberek mentális betegség nélkül tudnak élni EBBEN a világban, ILYEN emberek között, ilyen ÉRTÉKREND mellett azt bizonyítja, hogy a többség beteg?

1

De érted amit írok.

Hogy akik jól meg vannak ebben a beteg világban azok az igazi betegek.

Akik meg kinyírják magukat mert nem tudják elviselni a világot, az életet azok igazából a normálisak.

5

A gyengeség az nem tartozik a beteg - nem beteg összehasonlításba.

Tehát ezek szerint erő kell ezt a világot elviselni. Vagy így érted?

7

"Beteg az, aki olyan testi, vagy lelki állapotban van, hogy az állapota akadályozzák az életfolyamatait, a mindennapi tevékenységét, a közösségi létezését."

Itt definiálni kell azt, hogy mi a létezésünk célja. Biológiai szükségleteinknek eleget tenni azt kész? Vagy vannak más célok is? Az embereknek lehetnek egymástól nagyon eltérő vágyai? Az emberek lehetnek egyáltalán különbözőek vagy mind ugyanazt akarja? Mind ugyanarra vágyik?

Előfordulhat, hogy néhány ember vágya nem teljesülhet be ezen a Földön mert a Föld nem tudja azt megadni neki? Előfordulhat, hogy a Föld, földi élet nem tökéletes, vannak hibái és ezt tudatos, gondolkodó lény képes felismerni? És képes eldönteni, hogy van-e számára értelme az életnek. Hogy feleslegesnek tűnik számára az egész vagy van számára bármi értelme is? Ha a tudatosan gondolkodó ember, miután újra meg újra átgondolja, arra jut, hogy nincsenek a Földön számára olyan lehetőségek amikre ő vágyna akkor miért ne hozhatna olyan döntést, hogy nincs itt keresnivalója és felesleges az egész számára? Miért kell ehhez betegnek lennie?

Az öngyilkosok nem feltétlen szenvednek valamilyen klinikai betegségben. Lehet egyszerűen csak a ráébredés vezeti őket tettük elkövetésére. Az emberek többségát, ha mélyebbre ásunk, az életösztön tartja életben. És ha az emberünk ráeszmél, hogy mekkora orbitális baromság csak emiatt életben maradni, akkor elég kiábrándító felismerés lehet az.

"- Normális az, aki átlagos a többség által elfogadott norma intervallumába esik."

Igen, nyilván ez az általánosan elfogadott magyarázat a normálisra manapság. De a normálist másként is vizsgálhatjuk mint, hogy hányan értenek egyet vele? Valamikor az volt a normális, hogy az emberek a lapos földben hittek. Aztán kiderült, hogy mindenki totál idióta volt, mondhatni elmebeteg.

"Aki depressziós, az nem azért lett betegnek nyilvánítva, mert a többség nem az, hanem azért, mert míg vannak, akik képesek a munkájukra, hobbijukra koncentrálni, képesek ellátni mondjuk egy anyai szerepkört, addig az, aki depressziós, azt a depressziója korlátozza, vagy akár meg is gátolhatja ebben."

Nem biztos, hogy maga a "kór" korlátozza abban, hanem lehet a ráeszmélés. A dolgok múlandósága és feleslegessége ami kedvét szegi az embernek.

"Nem normálisak, mert a többség nem tartja megszokottnak azt, hogy emberek csak úgy normálisak lesznek. Sőt betegek is, hiszen az öngyilkosság aztán végérvényesen megakadályozza az illetőt az életfolyamaiban, mindennapi tevékenységében, szociális életében."

Ezek az életfolyamatok, mindennapi tevékenységek, szociális élet aztán nagyon fontosak? Van bármiféle rendeltetésük? Van bármiféle értelmük? Értem én, hogy ösztönszerű dolgok ezek, de azon kívül, hogy ösztöneinket igyekszünk kielégíteni milyen mélyebb értelem van az életben?

"Hát ha vannak, akik tudnak alkalmazkodni egy adott körülményrendszerhez, akkor azok, akik nem tudnak alkalmazkodni – nem tudják elviselni a világot –, azok valamiféle hiányosságban szenvednek."

Ez nyilván csak azért van így mert a többség ezt tartja. Ezt nem is vonom kétségbe. De egy társadalmi normáktól független gondolkodás is ugyanahhoz a válaszhoz vezetne?

És egy másik érdekes gondolat ezzel a témával kapcsolatban, hogy azok az emberek akik öngyilkosok lesznek, a többségük bizonyos szempontból más mint a többi, ezért idegennek és kiközösítve érzik magukat. Ez nem mindig egyértelmű mert az öngyilkosságot általában egy csalódás váltja ki és hajlamosak a szakértők arra az egy esetre fogni az egészet. Holott az csak az utolsó csepp a pohárban.

Ezek az emberek rendszerint érzékenyek, empatikusak, szeretik a természetet, az állatokat, igazságérzetük nagy...és ezek az emberek valóban jó irányba tudnák változtatni a világot, ha befogadóbbak lennének az ő nézőpontjaikra. A hétköznapi ember ugyanis kizár minden problémát, azt mondja más problémája engem nem érdekel. Így sosem lesz pozitív változás. Ezeket az embereket érdekli más problémája is, a világ problémája úgy általánosan és sokat tudnának tenni, ha az emberek kicsit befogadóbbak lennének az ő nézőpontjuk felé is.