A Magyar Királyságban mi alapján alakultak ki az etnikai határvonalak?

A nyelv szempontjából megközelíteni a korai történelmet elég nagy tévedés.

A nyelv mint közösségformáló erő csak a 19. század elejétől játszik. Aztán erre épült a magyar forradalom és később erre alapoztak a kisebbségek is.

A korai történelemben egyértelműen a vallás volt a főszereplő. Akié a vallás azé a terület alapon, egyedül az volt az elvárás, hogy a földesúr vallását kövesse a szolgahad. Ha ez rendben volt, akkor lényegtelen, hogy milyen nyelvet beszéltek. Ebből következik pl az, hogy a szlovákokat, szászokat, de akár a románokat is magyaroknak tekintették és maguk is magyarnak vallották magukat. Ebbe akkoriban nem szólt bele senki. Hazafi volt minden magyar alattvaló nyelvi megoszlástól függetlenül.

A magyarok az alföldeken, dombságokon, folyóvölgyekben telepedtek meg, és ezeken a területeken mindenfelé többséget alkottak. A hegyvidéki területeket többnyire ritkán lakták, és elszigeteltebbek voltak minden téren. Az őslakosok lehet, hogy többen voltak, de a Honfoglalás után a legnagyobb nép így is a magyar volt, és az uralkodói réteg is az volt, valamint nem volt latin közvetítő nyelv, ami elősegítette a nyelv terjedését és az asszimilációt.

A peremterületek viszont később a Tatárjárás, Török Hódoltság pusztításai, valamint a magyarok számára kedvezőtlen telepítések következtében fokozatosan elvesztek a magyarság számára.

Illetve ugyanaz volt a probléma, mint most. A peremvidéken a magyarok nemigen szaporodtak, ott se nagyon ahol többségben voltak.

A magyarok számára kedvezőtlen telepítések már az Árpádházi királyok idején is voltak, de ezeknek nem az volt a lényege, hogy ne magyarok kerüljenek oda, hanem az, hogy pl a hegyvidékeken legyenek szakemberek az erdészetben bányászatban vagy kohászatban. Így kerültek szászok pl szepességbe.