Miért lehet élvezetes a "kemény" metal zene az emberi fülnek?

Szerintem a primitív, egyszerű ősenergiát más rockműfajok jóval hatásosabban és világosabban közvetítik. Az extrém metál műfajokat nem egyszerű befogadni és gyakran zeneileg is elég összetettek. Kell hozzájuk egyfajta kondícionálás és vájt fül (ahogy Bartókkal sem egyszerű mit kezdeni a Beethoven-szonáták után).

Az egésznek elemi tartozéka a furcsa, bizarr légkör, a már-már tabut sértő, "nem illő" eszközök használata úgy formailag, mint tartalmilag. Valahogy olyan húrjait birizgálja meg az emberi pszichének, amik mindenkinek vannak, de senki nem szívesen venne róla tudomást. Mint ahogy a pszicho horror a felszínre hozza az ember rejtett szorongásait. Ugyanakkor valahogy ad egyfajta megnyugvást is, különösen az ember kétségekkel teli és érzelmileg viharos időszakaiban, hogy nem kell magát torzszülöttnek éreznie a teljesen emberi érzései miatt.

További lehetőség, hogy a zenehallgató a belső feszültségét tudja levezetni rajta keresztül. Például okozhat frusztrációt, ha valaki nem üvöltheti a környezete képébe a problémáját, ilyenkor a durvább metál teszi ezt meg helyette, a hallgató azonosul a zenekarral. Kb. mint a mesehőssel vagy filmhőssel, aki felveszi a harcot az ellenfelekkel és legyőzi őket. Vagy az amerikai pankrációnak is van egy ilyen feszültség-levezető hatása, amikor a harc előtt pl. a kedvenc harcos kemény szócsatát vív a tagbaszakadt, öltönyös, nyakkendős főnök-karakterrel, utána persze meg is gyepálja. Erős közösségi frusztrációkat vezetnek le ezek az előadások.

[link]

[link]

stb.