Milyen lenne a középkorban élni?

Kezdetnek attól függ, hogy "odamennél" (elméleti feltevésként), vagy oda születnél és ott nőnél fel. Ha 21. századi emberként mennél oda, azt valószínűleg nem tudnád feldolgozni, nemcsak az elképesztő kultúrsokk miatt, hanem mert mai mércével minden téren fantasztikus létbizonytalanság és kiszolgáltatottság uralta az életet, de hát ez az elmúlt százezer évben szinte mindig így volt, szóval amúgy megfelelt az emberi természetnek. Most hogy nem jobbányként, hát rendben, hogy a legszerencsésebb pár %-ba akarsz tartozni, de igazából a polgároknak vagy akár a nemesnek sem volt semmijük hasonló biztonságban, mint ahogyan ma megszoktuk (a társadalmi helyzetet, hazát, anyagiakat, életet, mindent beleértve), az újrakezdési lehetőségekől nem beszélve. A fizikai nélkülözést a társadalom "krémje" a jobbágyokra hárította (ahogy lényegében ma is), szóval nagy nyomor nem várna rád, amíg nem borul a pozíciód, legfeljebb időnként szerényen kéne élned, mert pénzért sem tudtál bármit megszerezni, hogyha éppen nem volt.

A napos oldalt tekintve, az élet más területei is jobban megfeleltek az emberi természetnek, így rengeteg problémánkat még a jobbágyok sem ismerték. Pl. nem kellett 30+ éves korig elveszett hülyegyerekként identitást keresni, mert akinek voltak szülei/pótszülei, annak (pszichológiai értelemben is) jól működő, magabiztos felnőtt identitása alakult ki már 15 éves koroa körül, nem volt minden generáció "kísérleti", nem fordult ki magából a világ 20-30 évenként. Anyukának nem kellett otthon egyedül megőrülni a gyerekekkel, dolgozni se napi fix órában kellett egész évben, az éves munkaórák száma pedig átlagban alacsony volt. A ma népbetegségnek számító szorongásos problémák se nagyon léteztek, mert a középkori ember hajlamos volt az extrém érzelmi szélsőségekre, ellentétes attitűdök is jól megfértek a fejében akár gyors váltásokban, akár párhuzamosan, úgyhogy ami elfojtásuk ki is alakult, az rövid úton ki is tört valahogy. Mondhatni olyan jó kulturális szelepeik voltak a lelki problémákra, amikről mi csak álmodozunk, miközben két pofára esszük a nyugtatót.

És hát ha abból indulsz ki, hogy honnan jött a Homo sapiens (ti. hogy az emberi természet az őskorban alakult ki, ott volt a természetes közege), akkor sejtheted, hogy eredendően nem a fizikai nélkülözéstől meg a fürdőszoba hiányától lesz igazán nyomorult az élet.

Attól függ, hogy a világ melyik részén, és a középkor melyik szakaszában. De úgy nagyjából általánosan elmondható, hogy bármikor kitörhetett egy háború vagy egy járvány. Az olyan betegségekbe, amik ma könnyedén gyógyíhatóak- mint pl. egy sérülés, vagy egy vakbélgyulladás- is simán bele lehetett halni. Kirabolhattak, vagy esetleg egy portyázó csapat megölhetett, akár családostul is. Ha útjában voltál valakinek, feljelentett - például boszorkányság vádjával- és a sorsod már többnyire el is dőlt.

Nyílván ezek csak a negatívumok. Lehetett sok pozitív dolog is, de azt hiszem, jobb nekünk a saját korunkban.

Azért ha ez úgy működött volna, hogy mindenki csak úgy bemondásra elégettetheti a haragosait, akkor fél Európa máglyán végezte volna...

Ha valakinek akkora szava volt, hogy az inkvizíció csak úgy elégetett neki embereket, akkor általában inkvizíció nélkül is el tudta tenni láb alól. Nemesek is gyakran megtámadták, kisemmizték egymást akár következmények nélkül. Mérhetetlenül nagyobb veszély volt a nemesi önkény önmagában, mint az inkvizíció.

Mondjuk azt is érdemes tudni, hogy szigorúan véve a boszokányüldözés mint olyan egy 1484 pápai bulla hatására kezdődött meg, amikor már véget ért a középkor.

A céhek részben érdekképviseletek voltak, részben pedig korlátozták is a mestereket, legényeket, és az inasokat pedig pláne. Legényként lehetett menni világot látni, volt, ahol el is várták, hogy külföldre menjenek, majd otthon vizsgázzanak le.

Békeidőben a lovagok lovagi tornákra jártak, és gyakorolták a lovagi művészeteket, mint lovaglás, úszás, ökölvívás, sólyommal való vadászat, sakk, versírás, kardforgatás. A köznép számára szórakoztató látványosság, a részt vevők számára nem veszélytelen versengés.