Az advaita, vagyis a nonduális “nem kettős”, vagy misztikus világértelmezések hogy viszonyulnak az evolúcióhoz?

Korábban egy másik kérdéshez írtam, de ide is passzol:

A létezésnek, vagy általában a világban létező dolgoknak különféle szintjei vannak. Hogy milyennek látjuk a világot, attól függ, hogy milyen szinten nézzük. Az elemi részecskék vagy molekulák világát a fizika és kémia tárgyalja, vegyjelek, reakciók, elektronpályák, stb. kavalkádja. Egy magasabb szinten ugyanez (pontosan ugyanez) már élő szövetként jelenik meg, pl. idegrendszerként. Még magasabb szinten pedig egy tudatos lénnyé áll össze, vagy mondhatjuk, hogy tudattá, azon belül egy érzékelt, szubjektív világképpé, ami fejünkben létezik. Itt létezik művészet, kultúra, stb. Valójában semmi nem változott, ugyanazt nézzük, de annak más-más rétegét.

A nonduális megközelítés (amennyire értem) ezeket a szinteket próbálja összehozni (vagy összemosni), és egyetlen valamiként tekinteni. Ez tök jó, csak a folyamat során számomra egy szürreális képpé állnak ezek össze, mintha recsegne-ropogna az egész. Az elgondolás jó, csak nem kellene elmenni a kvantummechanika és hasonlók felé.

Még egy dolgot nem értek ebben a nonduális világképben. A felső szinteket mintha mindenáron vissza akarná csatolni az alsóbb szintekhez, tehát hogy a tudatos "humán" világ alapvetően visszahat az alsóbb fizikai szintre. Ez a része már inkább ezoterikus jellegű, nem értem az okát. Nem kell mindenbe ilyen hatásokat belevinni, enélkül egy barátságos, egyszerű és nagyszerű filozófia tudna lenni.

Nekem olyan ez, mintha az ember azon örök vágyát akarná kiszolgálni, hogy olyan dolgokra hathat, vagy olyan dolgokat tudhat, ami nem lehetséges. (Bevonzás, jóslás, horoszkóp, szellemidézés, stb..) Ez a része nekem nem szimpatikus. :(