Kr.u. 64-ben tényleg Nero/Néró római császár gyújtatta fel Róma városát, vagy máshogy történtek a dolgok (és mi most rosszul tudjuk)?

Nem, Nero nem is volt a városban, kánikula volt és az előkelők mind vidékre mentek a nyaralóikba. Ez komoly bajt okozott, mert véletlenül nem maradt senki olyan rangú, aki megnyittathatta volna a víztározókat, azt ugyanis szigorúan szabályozták, pedig az első napokban simán el lehetett volna oltani a tüzeket, csak nem volt mivel.

Nérónak hatalmas csapás volt ez, iszonyatos tragédia, rengetegen megégtek, középületek pusztultak el, elképesztő károk keletkeztek.

Néró mellesleg jó érzésű uralkodó volt, hatalomra kerülésekor betiltatta a gladiátor és állatviadalokat, ellenben népszerűsítette a színházat, a zenei műsorokat, a sporteseményeket, egyszóval a kulturális rendezvényeket, amelyeken maga is fellépett, hogy rangot adjon nekik és évekig megkegyelmezett a halálra ítélteknek. Csak a nép követelésére engedte meg végül a véres szórakozást megint.

A tűzvész alatt megtörtént, hogy a pretoriánusok tűzvédelmi sávot akartak kialakítani, leromboltak házakat és ellentüzeket gyújtottak a tűz útjában, hogy amikor a tűzvész odaér, ne találjon éghető anyagot, ez ősi módszer, de néha ma is alkalmazzák, ám a városlakók csak azt látták, hogy a katonák kikergetik őket a házaikból és maguk gyújtják fel azokat, vagy lerombolják őket, részben innen a legenda.

A tűzvész után Néro elkezdte a károk helyrehozatalát, az ősi zegzugos utcácskák helyett széles sugárutakat, tereket, monumentális középületeket terveztetett, de ez elképesztő összegeket igényelt, Néro mindenhonnan pénzt, pénzt és pénzt akart szerezni, egyre újabb adókat vetett ki, devalválta a váltópénz értékét, végül még a gazdagokat is kegyetlenül megsarcolta, ezért aztán egyre-másra összeesküdtek ellene és az utókor szemében elmondták, sőt a történetírókkal elmondatták minden rossznak, azután, hogy öngyilkosságba kergették.

Az összeesküvőkkel már leszámolt Néro, de erre is a saját emberei vették rá, akiknek az életét szintén nem kímélték volna egy sikeres összeesküvés után.

A keresztények elleni üldözést szokták még a szemére vetni, pedig valószínűleg abban is ártatlan, a prefektus, Tigellius folytatta le a nyomozást, az egész procedúrát ő rendezte és Néro megundorodott a szörnyű látványosságtól, hiszen egy gladiátorviadalt sem bírt végignézni, Tigellius rögtön kegyvesztett is lett. Egyébként szörnyű félreértés volt az egész, ugyanis szerencsétlen keresztények a borzalmas tűzvész alatt azt hitték, hogy eljött a világvége és boldogan örömdalokat énekeltek, amitől mindenki megdöbbent, annyira visszatetsző volt a rettenetes körülmények között és ezért vádolták meg őket gyújtogatással, mert ezt hitték, a tűzvésznek örülnek. Néro nem vett részt semmilyen kihallgatáson, vagy tárgyaláson, ő csak azt tudta, hogy meg fogják büntetni a gyújtogatókat, maga is megdöbbent a nagy számukon és s kegyetlen halálukon.

A patrícciusok nagyon meggyűlölték, ugyanis a leégett Róma ősi belvárosában mindegyiknek ott roskadoztak korábban a több évszázados kúriái a famíliáiknak a zegzugos sikátorokban, amik olyanok voltak, mint egy labirintus.

Néro elkobozta a telkeket, amelyek évszázadok óta a családok tulajdonában voltak és próbálta ő megvenni, vagy kártalanítani a patríciusokatt, de csak kevesen egyeztek ebbe bele. Ő viszont nem engedett, kialakíttatta a hatalmas birodalomhoz méltó fővárost, a sugárutakat, erőszakkal, ha kellett, ezért még a saját emberei, hívei is utálták, annyira nehezen emésztették meg a veszteséget, pedig a házak leégtek, csak a telkekről volt szó, amiket amúgy is nehéz lett volna újra kijelölni, mert a levéltárak nagy része is megsemmisült, de főleg a kőkemény adóztatás sorakoztatta fel ellene az előkelőket, hogy többször meg akarták gyilkolni, olyannyira népszerűtlen lett a körükben, ámbár a nép az szerette, később több lázadás volt a nevével élve, vagy visszaélve, amelyben még légiók is átpártoltak a lázadókhoz.

Néro volt az első császár, aki igazi birodalmi politikát kezdett folytatni, polgárjogokat adományozott és a provinciák jóléte is fontos volt a számára, de mindent keresztülhúzott a tűzvész, amelyhez talán csak ő egyedül próbált felnőni, amely részben sikerült is, hiszen óriási hatalma volt, amivel akart és tudott is élni.

Biztosat ebben nem tudnak, valószínűleg egy alaposabb vizsgálat kellene hozzá. Az elsődleges források már nincsenek meg, bár előkerülhet közülük is valami. de a források többsége Nérót okolja. Csak kérdés kinek lehet hinni - nyilván ez a kérdés ebben.

A politikától független történész lenne a leghihetőbb. Elvileg. De ugyanakkor a politikában résztvevő források írói pont tudhattak némi fülest a történtekről, vagy fordítva és politikai okokból fogták Néróra. Az az érv, hogy Nero Antiumban volt amikor a tűzvész kitört még nem zárja ki Néró szándékos parancsát, hiszen nem ő maga kellett ott legyen Rómában és saját maga gyújtsa meg a tüzet. Többnyire Néró parancsát említik bár kissé eltérően és ha jól tudom csak Tacitus van Néró mellett. Viszont a források többsége konkrétan politikus volt, tehát a szavahihetősége is megkérdőjelezhető, és a jó uralkodókat rossz színben "szokták" feltüntetni.

Források írói a tűzvészről, státuszukkal együtt:

Fabius Rusticus (?)- történész

Marcus Cluvius Rufus (?) - konzul, szenátor, kormányzó és történész

Pliny the Elder (AD 23/24-79) - természettudós, filozófus, hadsereg parancsnok

Cassius Dio ( AD 155-235) - történész, szenátor, konzul

Gaius Suetonius Tranquillus (AD 69-122)- történész, életrajzíró

Publius Cornelius Tacitus (AD 56-120) - történész, politikai köztiszviselő

Mellékesen a sokat említett Tacitus 64-ben, a nagy tűzvészkor még kisgyerek volt, 8 éves. (Publius Cornelius Tacitus, AD 56-120). Kérdés a hitelessége, hogy ilyen kiskorában mit láthatott saját maga és az is kérdéses, hogy minek tudott utánajárni ilyen kis gyerekként. Talán hallott valamit amit a felnőttek mondtak, de akkoriban is voltak mindenféle politikai híresztelések, szóval kérdéses az is amit hallhatott. Vagy nyilván maga is később hallott róla mikor felnőtté vált.

Akkoriban a szegények fa épületekben laktak, illetve a kő vagy tégla földszintre emelt fa emeletekben és a tűzvészek gyakoriak voltak az ókori Rómában - ez pl a baleset mellett szól.