Augustus római császár népszámlálásakor /Kr.u.1./ mindenkinek kötelező volt megjelennie Jeruzsálemben, majd onnan továbbmenni a szülővárosába; vagy adott esetben kaphatott engedélyt, hogy közvetlenül is eljuthasson a kiszabott helyére?

A rómaiak csak a polgárokat számolták össze, abból is csak a családfőt, a feleség, vagy a gyermekek nem voltak számba véve, de szám szerint szerepeltek a vagyoni háttér megállapításánál a rabszolgák, vagy a kliensek is. Öt évente volt census, ekkor módosították az adatokat, melyeket közzé is tettek.

48- ban Claudius népszámlálása egymillió emberrel többet írt össze, mint Augustusé, közel hatmillió polgárt de ez valójában a nőkkel és a gyermekekkel sokkal több lehetett, meg természetesen azokkal, akiknek nem volt polgárjoguk.

A komoly szaporulat a polgárjog kiterjesztése miatt is jelentkezhetett, így demográfiai mérőszámnak nem alkalmas.

Jeruzsálemben a templom tartotta számon az adózásra kötelezett zsidókat.

[link]

Nem tudom, mennyi római polgár volt Augustus idejében Jeruzsálemben, nem lehetett túl sok. A hadseregben volt naprakész nyilvántartás a légiósokról, néhány kereskedő, meg hivatalnok volt még, ha lovagi, vagy szenátori rangban volt, ahhoz bizonyára kiment a Cenzus képviselője, de csekély számuk miatt nagyjából eleve tisztában voltak vele, például a kikötői engedélyek kiadása következtében, vagy a prefektúra nyilvántartásából.

Zsidók ebben a korban nem voltak római polgárok, így ők nem számítottak, nem érdekelte őket, mert nem tartottak igényt a katonáskodásukra, hivatalt sem kaphattak és nem járt nekik semmi, ami a polgároknak, például ingyen gabona.

Az adóztatásuk központilag történt, nem fejenként és állami projektekben sem dolgozhattak. Lényegében ezért hagyták meg a helyi közigazgatást sok provinciában, különösen a határoknál, hogy ne kelljen erre is erőforrásokat pazarolni. Jeruzsálem státusza szövetséges volt valójában, megvolt a helyi uralkodói hatalom és a zsidó közigazgatás, így a zsidók nem voltak rómaiak.

Persze azt kellett csinálniuk, amit a császár, vagy a provincia helytartója parancsolt, ám sok szempontból élveztek szabadságot, például imádhatták a saját istenüket, vagy isteneiket, ha az nem ütközött a római vallási élettel.

Annyit bizonyára tudtak a birodalom területén a népességről, amennyi szükséges volt, például a katonai felderítés jóvoltából, hogy melyik országba, városba mekkora katonai jelenlét az ideális, de ezt nem kellett pontosan számon tartani, vagy egyénenként, elég volt százasával, vagy ezresével őket felbecsülni és erre megvoltak a módszereik.

Nem, a zsidókat nem vették számba.

Nagyjából persze tudták, hol hol mennyien élnek, például abból, hogy mennyi gabona fogyott egy városban, de a népszámlálás csak a római polgárokra vonatkozott.

Akkor ő római polgár volt. A zsidók nem voltak rómaiak, ők zsidók voltak, így nem vették őket számba.

[link]