Hogyan nézne ma ki Magyarország ha nem lett volna: Tatárjárás, Török hódoltság, Habsburg uralom, trianon, szocializmus ?

Ma egyben lenne az ország, bár egyes részei nem lennének magyar többségűek még így sem. Erdély egyes megyéi (pl. Hunyad) valószínűleg román többségűek lennének, viszont megmaradt volna a történelmi szászság a helyén. A Felvidéken (vagyis Alsó-és Felső-Magyarországon jelentős szláv lakosság lenne, de közel sem úgy nézne ki a demográfiai helyzet, mint ma, sőt, szerintem pont fordítva, tehát egy északi sávon lenne szlovák többség, a területek zöme viszont magyar, német lenne, de még így is jelentős területek lennének a szlovákokkal vegyesen. Viszont a nagyvárosok (Kassa, Pozsony, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka, Temesvár stb.) ma is magyar többségűek lennének, ezeken magyar asszimiláció folyna a többi nemzetiség rovására, és nem fordítva, ahogy ma. Ezt a Délvidékről is el lehetne mondani, ott pl. rengeteg szőlőtermő vidék lenne és borkultúra, amik a középkorban elpusztultak, illetve mezőgazdasági területek, magyar lakossággal (ha ugye azt feltételezzük, hogy nincs a török).

Szerintem az ország lakossága kb. 25-30 millió lenne, ebből 3-5 millió lenne nem magyar. Lengyelország mellett mi lennénk a térség másik jelentős középhatalma, úgy, mint a középkorban.

El lehet erről ábrándozgatni, de sajnos nincs sok értelme. Amik megtörténtek, azok megtörténtek, felesleges szépíteni a dolgokat.

Mivel nem lett volna tatárjárás, még kevésbé tartanának össze a főurak a 13. században, mint így. A IV. Béla vs. V. István belviszály ugyanúgy megtörtént volna. Az elüldözött kunokat nem hívták volna vissza, így IV. László semmire sem tudott volna támaszkodni. A kiskirályok még erősebbek lettek volna, plusz a nemesség többi részében is kisebb lett volna az igény az összetartásra külső fenygeetés híján, így az ország teljesen szétesett volna, Károly Róbert sem tudta volna egségesíteni. (Kb. mint Németország).

Mivel nincs török hódítás, nincs igény arra sem, hogy más országokkal egyesítsük az erőnket, így a Habsburgok nem kerülnek uralomra. Ugyanakkor a szétesett ország nyugati tartományai a Habsburg birodalom befolyása alá kerülnek, a déliek pedig a Bizánci Birodalom befolyása alá. (Mivel nincs Oszmán Birodalom, a Bizánci Császárság megmarad, és újra megerősődik.)

A 19. században megindul a nemzetek kialakulása. Ezzel párhuzamosan próbálkozások indulnak az ország újra egyesítésére (Németországhoz és Olaszországhoz hasonlóan), de csak részben sikeürl, egyrészt mert a Habsburgok útközben elfoglalták a nyugati területeket, másrészt a többi nemzet is saját állam létrehozására törekszik.

Mivel nem volt Osztrák-Magyar Monarchia, értelemszerűen elmarad Trianon is. Sikerül önálló országot létrehozni (az osztrákok ellen szálunk be), de nem nagyon lesz nagyobb a trianoninál, mert a többi nemzet is ugyanerre törekszik.

A második világháborúban a németek oldalán harcolunk. Mivel Kelet-Közép Európa még szétesettebb volt (pl. nincs egységes Jugoszlávia), a németek hamarabb tudnak a szovjetek ellen indulni, és ez elég ahhoz, hogy elfoglalják Moszkvát. Ugyanakkor utána megakadnak (a szovjetek nem adják fel, de Sztálin nagyon népszerűtlen lesz, és egy merénylőnek sikerül megölnie), a német katonai vezetés végül belátja, hogy így nem nyerhetnek, egy puccsal leváltják Hitlert. A szovjetekkel különbékét kötnek. (A szovjetek jóvátétel fejében visszakapják a háború eltti területeiket, cserébe elismerik a német fennhatóságot Európában.) Így Közép-Európa (és vele Magyaroszág) német befolyás alatt marad, a német érdekeeket kell kiszolgálnia. Mivel a németek már nincsenenk két fronton lekötve, sikeresen veszik fel a harcot a nyugati szövetségesekkel. Észak-Afrikát elfoglalják, Normandiában sem tudnak a szövetségesek partra szállni. Közben azonban az amcsik legyőzik Japánt. A német vezetés rájön, hogy mindenképpen vereséget szenved, így itt is klönbékét kötnek: a nyugati országokból (Franciaország, stb.) kivonulnak, cserébe a szövetségesek elismerik német érdekszférának Közép-Európát. Így jó ideig német függőségben maradunk, a német csapatok csak évtizedek múlva vonulnak ki (amikor az addigra egyre inkább konszolidálódó náci diktatúra összeomlik).

Ja, és 2012. június 25-én Budapestet elfoglalják az UFO-k.

Vagy nem. Annak, hogy erre a kérdésre milyen válasz adható, csak a fantázia szab határt. ;)

Egyrészt fleg arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ha fiktíven megváltoztatjuk a történelmünket, akkor nagyjából bármit elképzelhetünk, mi történhet.

Másrészt igen, én is ismerem ezt az interpretációt, hogy a tatárjárás miatt kezdett újra birtokot osztogatni IV. Béla, és ezért alakulhattak ki a "kiskirályok". Nyilván biztos sok igazság van ebben, de azért csak erre rátolni az egészet egy csöppet túlzásnak tűnik. Egyrészt nem veszed figyelembe, hogy a királyi britok arányának csökkenése (és a királyi jövedelmek átrendeződése) egy terndszerű változás volt, másrészt a főurak hatalmának megerősödésében nem figyelembe venni IV. Béla és V. István belharcát nem kicsit hiba.

Természetesen nem mondom, hogy az történt volna, amit írtam, sőt valószínűnek tartom, hogy nem. (Nyilván valószínűleg jobban jár azzal az ország hosszú távon is, ha nem dúlják fel a tatárok). Csak azt próbáltam jelezni, hogy ilyen "mi lett volna ha" kérdésre nagyjából bármit lehet válaszolni. (Egyébként pont ebben az időszakban Németországban is interregnum volt, ott véglegesen szét is esett a királyi/császári hatalom, pedig ott nem volt tatárjárás. Nyilván ennek kismillió, a hazaitól eltérő oka van, de a királyi hatalom meggyengülését csak a tatárjárásra fogni kicsit erős.)

" így viszont néhány évtized alatt 100 körülit húztak fel, ami a központi hatalom hirtelen és drasztikus hanyatlásához vezetett, amely aztán a Magyar Királyság rákfenéjéve vált egészen az 1526-os bukásig, kisebb-nagyobb megszakításokkal."

Rákfenéjévé? Hanyatlás? :D

Szép, hogy például simán átugrod gondolatban az Anjou korszakot, aminek nagyrésze a középkori Magyar Királyság egyik aranykora. Vagy Hunyadi Mátyás uralmát. De akár Zsigmond uralkodásának második felét is mondhatnám, akkor sem muzsikált olan rosszul az ország. (Sőt, A Jagello korszakban sem volt olyan gyenge a királyi hatalom, mint a legendárium tartja.) Persze, amikor kiskorú, vagy gyengekezű uralkodó volt hatalmon, akkor a elég gyakran volt belviszály, a külföld fele meggyengült az ország. Pont, mint a tatárjárás előtt.

A mohácsi vereség meg nem a királyi hatalom meggyengülésén múlott, hanem egyszerűen nem volt esélyünk egy világbirodalom ellen. Ha esetleg erősebbkezű és taktikusabb az uralkodó, jobbak a hadvezérek, stb., lehet, hogy kicsit tovább húzzuk, de az erőviszonok egyértelműek voltak. Arról az időszakról beszélünk, amikor még az Európa legnagyobb hatalmi tényezőinek számító Habsburgoktól is annyit tellett a törökök ellen, hogy megvédjék Bécset, és nyíltszíni (szárazföldi) csatára egyszer sem vállalkoztak a törökökkel.