Ha a Világ összes országának (globális konszenzus alapján) eltörölnék az államadósságát, akkor az soha nem látott világgazdasági megújulást és jólétet eredményezne?

"Természetesen" biztos sokat segítene, ha minden magyar állampapírban tartott megtakarítását lenulláznánk. Ja, nem.

Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eset után senki nem adna kölcsön pénzt senkinek. Ami a gazdaság fejlődését nagyságrendekkel fogná vissza.

Na, ez EZÉRT nem bölcsészeti kérdés, hanem gazdasági.

Kérdező!

Te örülnél, ha 20 éves korod helyett 50 éves korodban lenne meg az első lakásod, amikorra összeszeded a pénzt?

De ugyanígy a céged is csak 20 év múlva tudna új gépeket venni a munkához, addig maradnának a kézi szerszámok.

Jó lenne?

Sanszos, hogy nem, sőt ellenkezőleg.

Ami egyfelől nyereség, az ebben az esetben másfelől meg veszteség, hiszen a hiteleket kifizették, mégpedig olyan gazdasági szereplők, akik meghatározzák a világ pénzügyi folyamatait és ha ezek súlyos veszteséget szenvednek, azt minden résztvevő megérzi.

Teszem azt, ha egy huszandrangú fél gazdasága padlót fog, az kevéssé érinti a világpiacot, de a főszereplőkkel történő negatív események mindenkire döntő mértékben károsak lehetnek.

Azon kívül, hogy a Wall Street ősszeomlása az egész világon elképesztő válságot okozott, már az is rettenetsen befolyásolná a világpiacot, ha esetleg kevesebb hitelt folyósítanának, lecsökkenne a finanszírozás, vagy a nagybefektetők kezdenék kivonni a pénzeiket, mivel a már folyósított, de vissza nem fizetett, eltörölt kölcsönökön nem lett meg a remélt hasznuk, államcsődök következnének, milliók mennének tönkre, pusztulás és halál kísérné a rend felbomlását.

A mondás szerint ez lefelé haladva meg csak egyre növekedne, hiszen a végén csattan az ostor, arról nem is beszélve, hogy eleve az új kölcsönöket a régiek visszafizetéséből folyósítják, hiszen megvan annak a törvénye, hogy hogyan kell a pénzt kezelni, mit mire, mettől meddig, milyen arányban lehet költeni, mennyi tőke szükséges, hogy bennmaradjon és mekkora lehet a kihelyezett vagyonrész, azokból mennyi a rövid, közép, illetve hosszú távú befektetés, vagy mennyi lehet ingatlanban, aranyban, egyéb értékben, hogy a pánzügyek több lábon állva egyfajta stabilitást biztosítsanak, ilyen érték a kihelyezett kölcsön is, amelyeknek a vissza nem fizetése alapjaiban rengetné meg a világ gazdaságát, még talán annál is jobban, mintha egy gigászi tornádó romba döntené az ingatlanokat, vagy a felhalmozott nemesfémek elpárolognának, amelynek lehetetlensége mutatja a hitelek eltörlésének a lehetetlenségét is.

Ilyen konszenzus nem létezik soha.

Az államadósság jellemzően hibás gazdaságpolitika következménye. A hitelező jellemzően nagyon innovatív. Természetesen vannak önhibájukon kívül is rosszul teljesítők, és vannak hiénák, akik tisztességtelen úton szerezték a a vagyonukat, amiből hitelezhetnek. De azért a többség ne milyen.

Egyfelől tehát az egyenlőtlenség ismét létrejönne, mégpedig gyorsan, másfelől az előbbi tapasztalat alapján többé nem lenne hitel (vagy durván kevesebb). És ez sokkal nagyobb károkat okoz. Az államadósság eltüntetésének egyetlen módja a tanulás, képzés, és hatalmas, összehangolt szorgalom (hatékonyság). Lehet, hogy ehhez ismét hitel kell, de az előbbi nélkül az adósság csak növekedni tud.

"hiszen a hiteleket kifizették, mégpedig olyan gazdasági szereplők, akik meghatározzák a világ pénzügyi folyamatait és ha ezek súlyos veszteséget szenvednek, azt minden résztvevő megérzi."

Akik dollár milliárdokat, vagy dollár ezer milliárdokat adnak kölcsön, azok a hitelek elengedésével sem éheznének. Kb. A hitelt valakinek adó kisember viszont megérezné a maga pár százezer eltűnő hitelét.

"Akik dollár milliárdokat, vagy dollár ezer milliárdokat adnak kölcsön, azok a hitelek elengedésével sem éheznének."

A bankok, pénzintézetek nem a saját pánzüket helyezik ki kölcsönök formájában, hanem azok pénzét, akik rájuk bízták azokat és ebben benne vannak a kisbetétesek is. Lehet, hogy nem éheznének, de ha a visszafizetéseket megtagadnák, akkor a bankrendszer úgy, ahogy van megsemmisülne, a betétesek mindenol kivennék a pénzeiket, csődhullám söpörne végig a világon, mivel a hosszú és a középtávú befektetéseket nem tudnák visszafizetni, mert ugye azok finanszírozását nem lehetne behajtani, mert a félig kész ingatlanok például nem eladhatók, az építkezések, beruházások leállnának, mivel hitel folyósítása nélkül nem folytatódhatnának, így akkora lenne a recesszió, amilyen még soha nem volt a világban.

Kerestem forrást, mert van erről is, de elmondják bankárok, közgazdászok, lehet találni róla cikkeket, riportokat. Itt egy rövid változat (linkek majd lent):

"

- A hiteleket anélkül nyújtják, hogy banki betétre lenne szükség;

- A kölcsönök határozottan nem a betétesek pénzének újrahasznosítását jelentik: minden hitel újonnan létrehozott pénzből történik;

- Minden megtakarítás tehát hitelezéssel jön létre, ami a felvett pénzekből keletkezett pénzeszközök el nem költött és így elhelyezett részét jelenti;

- Tehát nincs olyan, hogy töredéktartalék-banki tevékenység és azok, akik így gondolják; azok a közgazdasági tankönyvek, amelyek szerint létezik; és azok, akik erre a gondolatra alapozták gazdasági gondolkodásukat, mind tévednek."

Itt egy vizsgálati tanulmány a témában, de csak a lényeges részeket illesztettem ide, alul a linken el lehet olvasni (bár hosszú):

A bankok külön-külön pénzt teremthetnek a semmiből? — Az elméletek és az empirikus bizonyítékok

2014

Richard A. Werner professzor

- 2008-ban megalapította a Banki, Pénzügyi és Fenntartható Fejlődési Központot

- makro- és fejlesztési közgazdaságtan (W3) főállású professzora volt a Frankfurti Goethe Egyetemen

- 2018 júliusáig a Southamptoni Egyetem nemzetközi banki professzora volt

- stb

[link]

--------------------

Absztrakt

Ez a cikk bemutatja a bankszektor történetének első empirikus bizonyítékát arra a kérdésre, hogy a bankok képesek-e pénzt teremteni a semmiből. A bankválság felélénkítette az érdeklődést e kérdés iránt, de az továbbra is rendezetlen maradt. A szakirodalom három hipotézist ismer fel. A banki pénzügyi közvetítés elmélete szerint a bankok csupán közvetítők, mint más nem banki pénzügyi intézmények, betéteket gyűjtenek, amelyeket aztán kölcsönadnak. A bankrendszer töredéktartalék-elmélete szerint az egyes bankok pusztán pénzügyi közvetítők, amelyek nem tudnak pénzt létrehozni, de együttesen rendszerszintű interakción keresztül teremtenek pénzt. Egy harmadik elmélet azt állítja, hogy minden egyes banknak megvan a hatalma arra, hogy pénzt hozzon létre „a semmiből”, és ezt teszi, amikor hitelt nyújt (a banki hitelteremtés elmélete ). Az a kérdés, hogy melyik elmélet a helyes, messzemenő kihatással van a kutatásra és a politikára. Meglepő módon a régóta tartó vita ellenére ez idáig egyetlen empirikus tanulmány sem tesztelte az elméleteket. Ez a jelen írás hozzájárulása. Egy empirikus tesztet végzünk, amelynek során egy együttműködő banktól vesznek fel pénzt, miközben figyelemmel kísérik annak belső nyilvántartását, annak megállapítására, hogy a kölcsön hitelfelvevő rendelkezésére bocsátása során a bank átutalja-e ezeket a pénzeszközöket más bankon belüli vagy kívüli számlákról. bank, vagy újonnan jöttek-e létre. Ez a tanulmány először állapítja meg empirikusan, hogy a bankok egyenként pénzt hoznak létre a semmiből. A pénzkínálat „tündérporként” jön létre, amelyet a bankok külön-külön, „levegőből” állítanak elő.

5 . Következtetés

Ez az írás két funkciót hivatott szolgálni. Először a közgazdasági gondolkodás történetét vizsgáltuk a bankok működésének kérdésében. Megállapítást nyert, hogy egy régóta fennálló vita létezik, amelyet empirikusan nem sikerült eldönteni. Másodszor, empirikus teszteket végeztünk a fennálló és továbbra is fennálló ellentmondások feloldására, és annak megállapítására, hogy a három bankelmélet közül melyik áll összhangban az empirikus megfigyelésekkel.

5.2 . Az empirikus bizonyíték: hitelteremtési elmélet alátámasztva

"Megvizsgálták, hogy a hitelfelvevő rendelkezésére bocsátása során a bank átutalja-e ezeket a pénzeszközöket más (bankon belüli vagy kívüli) számláról. A kölcsönzött pénznek a hitelfelvevő bankszámláján való hozzáférhetővé tétele során kiderült, hogy a bank nem utalta át a pénzt más belső vagy külső számláról, így a töredéktartalék elmélet és a pénzügyi közvetítés elmélete is elutasításra került . Ehelyett azt találták, hogy a bank újonnan „találta fel” a pénzeszközöket azáltal, hogy a hitelfelvevő számláján betétet jóváírt, bár ilyenre nem került sor. Ez összhangban van a hitelteremtési elmélet állításaival .

Így most először mondhatjuk bátran – talán a bankszektor 5000 éves történetében –, hogy empirikusan bebizonyosodott, hogy minden egyes bank a semmiből hoz létre hitelt és pénzt, amikor kiterjeszti az úgynevezett „bankot” hitel'. A bank nem ad kölcsön meglévő pénzt, hanem új pénzt hoz létre. A pénzkínálat „tündérporként” jön létre, amelyet a bankok termelnek a semmiből. 32 A következmények messzemenőek."

5.4.2 . A kormány politikájára gyakorolt hatás

Más, messzemenő következményei is vannak annak a megállapításnak, hogy a bankok egyénileg hoznak létre hitelt és pénzt, amikor az úgynevezett „pénzkölcsönzést” végzik. Könnyen látható, hogy ez a tény nemcsak a monetáris politika, hanem a fiskális politika szempontjából is fontos, és tükröződnie kell a közgazdasági elméletekben. A bankválságok elkerülésére vagy a válságok következményeinek kezelésére vonatkozó politikák más formát igényelnek, ha felismerjük a hitelteremtési elmélet valóságát.

-------------

[link]

[link]