Az ókori Egyiptom civilizációjának és kultúrájának fennmaradása több ezer éven keresztül minek volt köszönhető?

T9bb mindent lehetne mondani, de szerintem a földrajzi elhelyezkedése elég alaposan hozzájárult, hogy sokáig védett volt.

Északról a tenger védte őket, nyugatról a sivatag, keletről a Vörös tenger, dél felé meg a Nilus zuhatagai aztán meg az őserdő, bár minden krízisnek megvolt az oka és annak is, hogy tovább tudtak lépni.

Az óbirodalom és a civilizáció kialakulásában sokat segített az a meglehetősen ritka és különleges szokásuk, hogy a hatalmi harcokban csak az elit vett részt, a köznépet ez nem izgatta, pár tucat, vagy pár száz ember vett részt a hatalonért vívott küzdelemben, nem voltak polgárháborúk, városfelégetések.

Később a hikszosz, vagy a hettita válság leküzdésében, vagy a kusita betörésekben más-más játszott szerepet, egyszerre így nehéz ezt elmondani.

A Nílus völgye, de lehet mondani az Eufrátesz, Tigris folyó menti területeket, viszonylag kiszámítható környezet volt, ahol a mezőgazdasági termeléssel stabil élelemtermelés volt a folyamatos civilizációk alapja.

Ez nem zárja ki azt, hogy egy adott területet más nemzetek hódítottak meg, az ősi Egyiptomnak is voltak hódító korszakai, de volt perzsák által meghódított terület.

Ez nem változtat azon, hogy az ott élők letelepedve, mezőgazdasággal foglalkoztak.

A civilizáció kialakulásának feltétele a letelepedés, annak pedig a kiszámítható élelem forrás, a földművelés - amihez a folyók menti termékeny területek ideálisak voltak

A titok nyitja az, hogy Afrikában valójában soha nem fejlődött ki tényleges, igazán erős civilizáció.

Ugye, Egyiptomot mondják ilyennek. Csakhogy.

Egyiptom hadereje - és itt most tényleg csak a haderőre térek ki - csupán azért volt domináns és stabil évezredeken keresztül, mert a közvetlen környezetében élő más kultúrák nem jelentettek érdemi fenyegetést rá soha.

Az egyiptomi harcosok páncélt egyáltalán nem viseltek, gyakorta még ruhát sem, és csupán marhabőrrel bevont fapajzsokat használtak védelem gyanánt.

Ez három évezred év alatt sem, vagy csak alig valamit változott.

[link]

Valójában az ókori egyiptomi haderőnek összesen kettő, azaz, kettő darab olyan eszköz volt a kezében, ami a térségben megkülönböztette őket másoktól. Mindkettőt a hükszoszok inváziója emelte be az eszköztárukba egyébként. Az egyik a bronzöntés, ennek a tudásnak köszönhetően pedig a bronz lándzsafejek alkalmazása, a másik ilyen pedig az összetett íj (ide sorolható még a szintén a hükszoszok által meghonosított harci kocsi, de annak mennyiségi korlátozottsága okán a tömegre gyakorolt kisebb hatása miatt itt nem térek ki).

Nem sok, de az Egyiptomtól délre élő núbiaiak, akiket az egyiptomi fáraók hagyományosan meghódoltatott népként, létszámnövelő segédcsapatnak alkalmaztak (legtöbbször íjász szerepkörben), szószerint csupasz testtel, mezítelenül, egy szál ágyékkötőben, neolítikus fegyverekkel, botíjakkal mentek a harcba, mint a mai maszájok:

[link]

Ilyen körülmények között az egyiptomiak a bronz (később vas) lándzsahegyekkel, és fapajzzsal már uraknak számítottak a térségben. Ellenben, ahogy írtam, az egyiptomi harcos megjelenése többezer év alatt semmit sem fejlődött, míg a világ körülöttük elhaladt, ők fejlődési zsákutcában voltak katonailag. Egy egyiptomi harcos pontosan ugyanúgy nézett ki kétezer évvel korábban, mint ahogyan még akkor is, amikor a görögök már így vonultak fel a csatatéren:

[link]

Jó, kicsit rosszmájú vagyok, nyilván ezt a vagyonosabb polgárok hordták (ugyanakkor korántsem csak a sztrategoszok). De minden katonán volt kivitel nélkül legalább egy linothórax.

[link]

És ez a természetes ragasztóanyaggal, rétegelt vászonanyagból készült viselet is olyan hatékony volt, hogy önmagában is meg tudott állítani egy nyílvesszőt:

[link]

A hellén kultúra harcosai időszámításunk előtt hétszáz évvel is már ezen a szinten jártak. Nem véletlen, hogy néhányezer katonával akár tízezreken is mindig keresztülgyalulták magukat az akkori kor viszonyai között - nagyjából úgy, ahogyan később a konkvisztádorok által is történt az Dél-Amerikában, és az okok is nagyjából egymásnak megfeleltethetőek.

Az egyiptomi harcosok semmit nem használtak védelemként. Semmit. Egy szál pajzs, mezítelen - időnként esetleg vászonnal bugyolált - test, és bármiféle védelem nélkül, csupaszon hagyott fej, erre alapozták a túlélésüket. Ami a kihegyezett karrók ellen meg is felelt. De lándzsahegyekkel szemben a csatasorban már esélyt sem adott.

(Természetesen, mint minden seregben, voltak kivételek, erősen páncélozott hadvezérek és elit keménymagok, de én most a tömegerőről beszélek.)

Azért tudták az északkelet-afrikai lokális hatalmukat tehát (kisebb-nagyobb kilengésekkel) sokáig megtartani, mert a környezetükben lévő egyéb népek ennyire nem jelentettek kihívást erre nézve.

Viszont, ha Egyiptom máshol fejlődött volna ki - nos, akkor leginkább már eleve ki sem fejlődött volna az én meggyőződésem szerint, de -, akkor nem jutott volna el sokáig, mert Európában és Ázsiában a núbiai vadembereknél sokkal magasabb technológiai színvonalú ellenségekkel találkozott volna a környezetében.

Mint ahogyan bármikor, amikor Afrikán kívülről érkező valamilyen támadás érte őket (hükszosz, asszír, perzsa, görög), gyenge ellenállás után mindannyiszor összeomlottak (de megesett, hogy még a núbiaiak is elfoglalták időszakosan a fáraó trónját).

Most olvasom a Rubicon 2021/5-6-os számát, és épp arról - is - szól: birodalom volt-e valójában az ókori Egyiptom?

Mint én is írtam, a modern történész szakma nem tekinti birodalomnak (a preiodikus rendszerezésben megszokásból alkalmazott "újbirodalom", "középbirodalom" stb elnevezések ellenére), lévén, politikai és társadalmi berendezkedésének nem vetett alá más népeket.

Ez alól egyszer volt kivétel, amikor az újbirodalomban ideiglenesen kiterjesztette hatalmát a tőle délre eső Núbiára (amely, mint már volt róla szó itt, a busmanok szintjén létező, kihegyezett botokkal harcoló vademberek területe volt), valamint átmenetileg adóztatott és helyőrségeket épített a Közel-Keleten is ekkor, de integrálni nem tudta magába ezt a térséget, és el is bukta rövid idő alatt.

Mint a magazinban kifejtésre kerül, nagyon sok győzelem, amit a fáraókkal kapcsolatos korabeli egyiptomi elbeszélések közölnek, a tudomány mai állása szerint vagy fiktív eseményeket jelölnek, vagy csak diplomáciai aktusokat takarnak.

Erre én példának tudom hozni a kádesi csatát, amit ugye az egyiptomi források hatalmas győzelemként adnak hírül, a mai tudományis álláspont róla, hogy döntetlen ütközet, én tisztán vereségként tekintek rá. Ha döntetlen győzelemként definiáljuk, miért is kellett ezt követően kivonulnia az egyiptomi befolyásnak a térségből...? Merthogy a fáraó elbukta ezeket a területeket, és visszaszorult a hettita hatalommal szemben ezután.

Ahogy kifejtettem korábban, Egyiptom hosszú létezésének oka a környezete volt, amiben kialakult.

Nyugatról a kietlen szaharai sivatag határolta. Ez a terület hitük szerint Széth birodalma volt, aki nagyjából minden rossz megtestesítőjét jelentette az egyiptomi hitvilágban, az átkok, rontó varázslatok, balszerencse, a zűrzavar és a pusztulás istene. Nem mondták ki nevét. Még születésének napja is balszerencsés volt az egyiptomi naptárban. Nagyjából ilyen kép élt a kor egyiptomiainak a fejében a végtelen sivatag veszélyes világáról - vagyis ez a rész élhetetlen és átjárhatatlan volt az ember számára. Nem is jelentett fenyegetést ebből az irányból általában senki sem Egyiptomra. Délre, mint írtam, a fekete núbiaiak primitív törzsei éltek, ami szintén nem jelentett érdemi fenyegetést (bár még így is megtörtént, hogy a núbiaiak időszakosan elfoglalták a fáraó trónját, mint említettem.)

Északra a Földközi-tenger volt, így ismét nem kellett ellenségtől tartaniuk (amikor igen, a tengeri népek inváziójakor, akkor áldozatos küzdelemmel tudták csak átvészelni).

Marad tehát kelet, ami akkoriban még nem volt sivatagos, mint ahogyan Egyiptomtól nyugatra, és ahonnan pedig bármikor is érkezett hódító had (asszír, perzsa, görög, stb), mindig leverte a fáraó uralmát.

Hozzáteszem, én civilizációnak is csak egyfajta hibrid értelmezésben nevezem, minthogy egyfelől kimagaslót alkottak építészetileg, képzőművészetileg, sok más területen azonban a neolítikum szintjén rekedtek meg.