Miért ne lehetne minden élőlényt civilizálni és kiterjeszteni a jogokat?

Kérdező, Peter Singer-t olvastál? Én csak a Practical Ethics-et olvastam tőle, de vannak kifejezetten állatközpontú művei is, mint az Animal Liberation. Egy csomó hasonló provokatív felvetést veséz ki különböző morális axiómákból kiindulva, amiből ő személyesen az utilitarianizmusban hisz. Nem sok filozófiakönyvet olvastam életemben, de ez az egy nagyon megmaradt.

Ha csak a Wikipedia-oldalát elolvasod, már az is valami.

> Elnézést, ha rossz kategória.

Elnézést, de azt kell, hogy mondjam, hogy a humor kategória jobb lett volna.

> Természetesen azt értem, hogy egy állat messze nincs azon az értelmi színvonalon, mint egy ember, de azért elég sok ember sincs azon a szinten, mint egy normális ember, ennek ellenére velük sem bánunk úgy, mint az állatokkal.

A legértelmesebb állat, és a „legalacsonyabb szinten” levő ember között is szakadéknyi azért a különbség. Illetve a legalacsonyabb szinten lévő embernek is vannak szülei, rokonai, stb…

Én amúgy annak is örülnék, ha addig eljutnánk, hogy az emberek számára biztosítva legyenek az emberi jogok.

> Szerintem a mai fejlettségünk mellett egyáltalán nem lenne lehetetlen az állatokra is kiterjeszteni az alapvető emberi jogokat, biztosítani, hogy ne legyenek gyilkosságok, kapjanak egy alapfokú képzést/nevelést, egészségügyi ellátást és indokolt esetben szociális ellátást.

Most akkor fogjuk be az összes gyűrűsfarkú makit és adjunk nekik „alapfokú képzést/nevelést”? Mire tudnánk nevelni, képezni őket, amik nem tudnak ők maguktól? Esetleg tiltsuk be a patkányirtást? Ne hagyjuk működni az evolúciót, a természetes kiválasztódást? Hozzunk előnybe az egyik fajt a másikhoz képest?

A természet működik. Az emberrel pont az a gond, hogy bele akar nyúlni a természet működésébe. Akármilyen jó szándékkal tette ezt eddig, a legtöbbször nagyon rosszul sült el. Az ember elkényelmesedett, azt gondolja, hogy az élethez egy csomó minden dolog *jár*. És egy társadalomban maga a társadalom tényleg biztosít bizonyos dolgokat. De a természetben az élettel együtt nem jár semmi, versengés van fajok és egyedek között is, mindenért meg kell küzdeni, és annak az egyednek a génjei öröklődnek tovább, aki erre a leginkább rátermett.

Megint más persze a háziállatok, haszonállatok kérdése, de egy állattartónak megvannak a jogszabályba foglalt kötelességei. Pl. az állatkínzást általában bünteti a törvény, márpedig egy háziállat éheztetése azért beleesik az állatkínzás kategóriájába. Szóval bizonyos szempontból nyitott kapukat döngetsz, másrészről viszont elég naiv megközelítésből indulsz ki.

> Mondjuk első körben az euarchontoglires szintjén, aztán akár tovább.

Tehát előbb biztosítsunk *emberi* jogokat egy vándorpatkánynak, egy földikutyának, mint egy Bernáthegyinek vagy egy perzsa macskának?

[link]

[link]

Az agy egyszerűen nem így működik.

Az "emberi jog" az öntudattal rendelkező embert illeti meg. Mégpedig azért, mert tudatában van a cselekvésének, a "rosszakarás" tudatos, akaratlagos cselekvés, az "emberi jog" ezt bünteti. Az állatnak nincs öntudata, semmiféle joggal nem tud élni, mert nem tudja, hogy van neki és másnak.

De legfőképpen! Az ember öl, mert előnyre vágyik a másikkal szemben (vagy éppen a megölt által). És ezt megszüntetni nem sikerült eddig, inkább növelni a számát. Az állat öl, mert vagy élni akar (éhes) vagy csemetéjét akarja életben tartani. Az állat akkor öl, ha úgy érzi, ilyen helyzetben van, különben soha. Az állat nem "akar" ölni, hanem az ösztöne diktálja ezt. És nem tud róla, hogy ezt nem szabadna, sőt, enélkül kihalna hamarosan. Jut eszembe, te miért ölöd azt a sok csirkét? Élőlény! Élni van joga!

"... elsőre abszurdnak hangozhat"

Másodikra is az.

Jaj, most végigolvastam. Ne legyenek gyilkosságok, csodálatos! A vegánok hozzád képest gonosz vademberek! :-)

A természet nem úgy működik, mint az emberi társadalom. Néhány természetfilmet megnézhetnél, ha már a biológia óráról lógtál mindig.

Errefelé viszont kanyarítható a történet:

„[…] hatalmunk növekedése következtében az emberi cselekvés jellege megváltozott, és mivel az etikának a cselekvéssel van dolga, a fentiekből annak az állításnak kell következnie, hogy az emberi cselekvés megváltozott természete változásokat követel meg az etika terén is. (…) Vegyük például, mint a ránk hagyományozott kép első nagyobb változását, a természet kritikus sebezhetőségét, amelyet az ember technikai beavatkozása idézett elő – ezt a sebezhetőséget sejteni sem lehetett addig, amíg meg nem mutatkozott a már okozott károkban. Ez a felfedezés, amelynek sokkja a környezetkutatás (ökológia) fogalmához és születő tudományához vezetett, megváltoztatja egész felfogásunkat önmagunkról mint a dolgok tágabb rendszeréhez tartozó kauzális tényezőről. A hatások révén ahhoz a felismeréshez vezet, hogy az emberi cselekvés természete de facto megváltozott, és hogy egészen új rendű és rangú tárggyal, nem kevesebbel, mint a bolygó egész bioszférájával egészült ki az, amiért felelősséggel tartozunk, mert hatalmunk van fölötte.”

Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete – In: Természet és szabadság: humánökológiai olvasókönyv