A nőknek több mindent megengednek és elnéznek?

Gondolom, te vagy az az incel, aki szeretné, ha törvény utalna ki neki nőt.

Innen kezdve nincs több kérdésem.

> Hát, 2*Sü... csak egyre vigyázz: NŐVEL ne kezdjél.

Francba… Jókor szólsz, így 13 éve tartó párkapcsolattal és egy 2 éves gyerekkel…

> Mert ő pont azt fogja elvárni, mint a kérdező: hogy találd ki, mire gondolt.

Megkérdeztem a kedvesemet, hogy mit gondol erről. Azt válaszolta, hogy ezt tudnom kellene.

Viccet félretéve egy nő nem azt várja el, hogy kitaláld, hogy mire gondol. Azt várja el, hogy működjön a párkapcsolatnak a lelki része, hogy tudsz egy kicsit a másik szemével látni, a másik fejével gondolkodni, a másik szívével érezni, a másik örömén örvendezni, a másik bánatán bánkódni. Ha ezt nem érzi egy nő, akkor válik hajlamossá, hogy ezt tesztelje, számon kérje stb… De ilyen elvárása a férfinak is van egy párkapcsolatban, a férfi is elvárja, hogy ha valami gubanc van a munkahelyén, ami miatt túlórázik, jár az agya, akkor a nő legyen elnéző azzal kapcsolatban, hogy nem csinált meg egy halasztható, nem túl jelentős apróságot, amit megígért ugyan, csak éppen most nem tud erre koncentrálni.

~ ~ ~

> Ez a srác nagyon jól elmondja egy férfinek mekkora munkájába kerül egyáltalán labdába rúgnia ismerkedés terén míg a nőknek sokkal könnyebb.

Nos… A párkapcsolatok 95+n%-ban egy nő egyszerre egy férfival van együtt. Illetve viszont, egy férfi egyszerre egy nővel van együtt. Tehát minden párra találó nőre jut egy párra találó férfi és viszont, illetve minden szingli férfira jut egy szingli nő és viszont. Mikor egy nő könnyen talál társa, ott egy férfi is könnyen találódott meg. Mikor egy férfi nehezen talál társa, azzal együtt jár, hogy összességében egy nő is.

Nyilván van a társkeresésnek egy nemi asszimmetriája, ami biológiai adottságokból fakadó ösztönökre vezethető vissza. Egy nőnek egy időben egyszerre egy férfitől lehet gyereke. Így a nők minőségi kritériumokat kénytelenek támasztani. Egy férfinak viszont egyszerre, egy időben akár több nőtől lehet gyerek, így egyrészt egy férfi könnyen váltja fel a minőséget mennyiséggel, másrészt ebből fakad, hogy egy férfi akkor tud mennyiségi célokat elérni, ha ezt más férfiak kárára teszik.

Ez is lenne a helyzet, ha nem egy civilizált kultúrában élnénk, amiben a poligámia nem annyira elfogadott és ritka. Emiatt egy férfi nem tud olyan mértékben más férfiakat háttérbe szorítani.

Más oldalról megközelítve aligha lehet túl nehéznek nevezni azt, ami a férfiak – és nők – nagy többségének sikerül. A férfiak – és nők – igen nagy aránya él párkapcsolatban, házasságban. Az más kérdés, hogy valaki – lehet te is – nem tanul a hibáiból, nem a megfelelő következtetéseket vonja le. Ez kicsit olyan, hogy egy szeg ugyan nem fogja önmagát beverni a falba, de azért nem is olyan nehéz szeget verni a falba. Persze ha valaki folyamatosan forrasztópákával akarja azt a szeget beverni, akkor nehéz lesz, főleg úgy, hogy nem az saját módszerét vizsgálja felül, hanem a szeget, a falat, meg minden mást okol a sikertelenségéért. A szegnek, meg a falnak az okolása nyilván lehetetlenné teszi, hogy valaki meglássa, hogy a probléma a hibás eszközválasztás, így nem is fogja ezt a hibát megszüntetni, és persze, hogy borzasztóan nehéznek fogja érezni azt a szegelést, ami amúgy annyira nem nehéz dolog.