Az mennyire igaz hogy 1687 előtt a Magyar Királyság egy kifejezetten illetve kizárólag választott ( vagyis elektorális ) jellegű monarchia volt ?

Semennyire.

Az Árpád-ház kihalása után voltak ugyan esetek, amikor el kellett dönteni hogy melyik női ágról válasszanak örököst, de ha sikerült, akkor onnantól kezdve dinasztiálisan ment tovább az örökösödés.

A probléma az lett, hogy az új házak is rendszeresen kihaltak, egészen a Habsburgokig.

Választott királysága Erdélynek volt, ott valóban választották a fejedelmeket, akik akkoriban ott az uralkodót személyesítették meg.

Az utolsó erdélyi fejedelem II Rákóczi Ferenc volt, a szabadságharc bukását követően a Habsburgok felszámolták Erdély független vezetését.

A királyválasztást a duális, rendi jellegű monarchiára értjük (tehát amikor a politikai hatalom megoszlik a rendek és a király között), ami a 14. században formálódott ki Magyarországon. És ez ténylegesen működött is, hiszen Luxemburgi Zsigmond és az őt követő uralkodókat csak úgy ismerték el a rendek uralkodónak, hogy "cserébe" a leendő uralkodónak alá kellett írni a hitlevelet, amely tartalmazta, hogy a rendek mely elvárásainak kell megfelelnie majd királyként a kiszemeltnek. Ez a Habsburg-korszakban is így működött.

Vagyis lehet, hogy pl. II. Ulászló után annak a fia, II. Lajos következett a trónon, vagyis a Jagelló-dinasztia uralkodott Mo.-n 1490 és 1526 között, viszont ez nem (csak) azért volt, mert az apja trónját a fia örökölte, hanem azért is, mert II. Lajos aláírta a megkoronázása előtt a rendek feltételeit tartalmazó hitlevelet, ha ezt nem írta volna alá, nem ismerték volna el uralkodónak. És azt se felejtsük el, hogy 1444 (I. Jagelló Ulászló halála) után sem Jagellók uralkodtak ténylegesen (vagy látták el az uralkodói teendőket), hanem azok, akiket a rendek megválasztottak uralkodónak (vagy adott esetben kormányzónak). Vagyis az #1. válaszoló mondata, "hogy amikor el kellett dönteni hogy melyik női ágról válasszanak örököst, de ha sikerült, akkor onnantól kezdve dinasztiálisan ment tovább az örökösödés" nem állja meg a helyét.

Ne feledjük azt sem, hogy 1526-ban, a mohácsi csata után éppen hogy a rendek királyválasztó jogának a működése okozta a kettős királyválasztást is, azaz azért lett két uralkodója is az országnak szinte egyszerre, mert a rendek nem tudtak egységesen fellépve uralkodót választani, így kettőt is választottak. Ez is a rendek királyválasztó jogának "fényes" bizonyítéka, habár az is igaz, hogy ezen kívül mindkét uralkodónak (vagyis Ferdinándnak és Szapolyai Jánosnak) fel kellett mutatni valamilyen legitimáló aktust/tényezőt, ami alátámasztotta, hogy Mo. uralkodója lehet (pl. ilyen volt Ferdinánd esetén a korábban a Jagellókkal kötött kettős házassági ceremónia, azaz rokoni kötelékek az előző uralkodóházzal). Ez azt is jelzi, hogy Magyarországon a rendek királyválasztása nem működött olyan "tisztán", mint pl. a lengyel rendi monarchiában, ahol gyakorlatilag bárki indulhatott a választási versenyben (ott annyi megkötés volt, hogy az előző király fiának is a jelöltek között kellett lenni, már ha volt neki, de azután vagy megválasztották, vagy nem). Nálunk viszont csak azok jöttek általában szóba, akiknek volt valamilyen kötődésük az előző uralkodókkal, ami legtöbbször valamilyen közeli rokoni kapcsolatot jelentett.

És a másik, ami még számított (ezt elöljáróban még le kell írnom, mielőtt rátérek a Habsburg-korszakra), az az, hogy a politika akkoriban sem úgy működött, ahogy ma elképzelik, hogy lefektettek a felek bizonyos szabályokat, aztán pedig mindenki ahhoz tartotta magát. Ez sohasem volt így, sok félreértést az okoz a történelem kapcsán is, hogy sokan ebből a téves gondolatból indulnak ki.

Éppen fordítva volt, a politikában részt vevő felek (pl. a rendek összessége vs egy uralkodó) mindig a saját érdeküknek megfelelően cselekedtek, és ez független attól, hogy mi volt a törvény szövege. Ha ütköztek az érdekek, akkor kialakult egy politikai huzavona, ami adott esetben fegyveres konfliktus is lett (de nem feltétlenül lett az), és amelyik jobban tudta érvényesíteni az akaratát, az a fél úgy alakította a törvények szövegét, hogy az aktuális helyzetnek megfelelően az neki kedvezzen. Azután pedig ezt ugyanúgy nem tartotta be senki, és az egész kezdődött elölről, és ez így ment örökké...

Ennek megfelelően a törvény szerint a rendeknek megvolt a királyválasztó joga, a Habsburgokkal alá is íratták a hitlevelet, viszont a Habsburgok egymásnak adták át a trónt az öröklés által, mert az erőviszonyok nekik kedveztek. Magyarul, szartak a rendek királyválasztó jogára. A rendek királyválasztó jogának akkor volt jelentősége, amikor olyan szituáció állt elő, amikor éppen olyan lapjárás volt, ami nekik kedvezett, pl. amikor Bocskai szétverte a Habsburg hadakat, a katonái már Ausztriát dúlták, és a magyar rendek ennek örömére meg is választották Magyarország királyává... De Bethlen Gábort is megválasztották később, amikor egy másik szituációban szintén a magyar rendeknek kedvezett a lapjárás a Habsburgokkal szemben. Pont az ilyen szituációk miatt szavaztatták meg a török-kor végén a Habsburgok a magyar rendekkel azt, hogy lemondanak a királyválasztó jogukról, mert abban a szituációban erősen a Habsburgok javára álltak a lapok... A politika tehát így működik.

Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor fizika órán tanítják, hogy egy testre hatnak bizonyos erőhatások, és a test mindig az eredő erő irányába mozdul el. Vagyis attól, hogy a Habsburgokat választották meg egymás után uralkodónak, ettől még volt a rendeknek királyválasztó joguk, csak nem volt annyi erejük, hogy az eseményeket ők irányítsák, ezért az események irányítása a nagyobb erő, a Habsburgok felé mozdult...

Szóval ha valaki azzal érvel, hogy "márpedig nem volt a magyar rendeknek királyválasztó joga, lásd 1526 után egymás után jöttek a Habsburg uralkodók", nincs igaza, mert volt nekik ilyen joguk, csak nem volt a politikában erejük ezt alkalmazni, de ha olyan volt a lapjárás, akkor viszont egyből alkalmazták!

Egyébként az 1723-as Pragmatica Sanctióig a Habsburg Birodalom rendjeinek olyannyira megvolt a királyválasztó joguk, hogy még az sem volt előírva, hogy egy Habsburg uralkodót kell választaniuk, pont ez miatt a helyzet miatt fektették le 1723-ban, hogy a birodalom egy és oszthatatlan. A gyakorlatban szinte soha nem volt arra példa egyébként, hogy a cseh rendek vagy az osztrák rendek és a magyar rendek ne ugyanazt az uralkodót választották volna meg, viszont ez nem jelentette azt, hogy egy adott szituációban ne történhetett volna ez meg, hiszen a jog erre lehetőséget adott nekik, csak erejük nem volt hozzá, hogy megvalósítsák (bár Bethlen Gábor királlyá választása éppen erre példa, ahogy fent írtam, de lehetne említeni az 1608-as helyzetet, amikor a regnáló II. Rudolf helyett Mátyás főherceget választották meg királlyá a rendek, ami egyébként példátlan eset volt, és ez is a rendek királyválasztó jogára egy példa egyébként, csak nem magyar viszonylatban, hanem birodalmi viszonylatban és magyar viszonylatban is...).

De amiért ezt a szófosást elkezdtem, az az erdélyi helyzet. Az #1 válaszoló ezt írja:

"Választott királysága Erdélynek volt, ott valóban választották a fejedelmeket, akik akkoriban ott az uralkodót személyesítették meg."

A szóhasználat nem pontos, mert Erdélynek volt királya, mégpedig a magyar király, de az erdélyi rendek az ő megválasztásában nem vettek részt (tudom, hogy nem így értetted, de a szóhasználat alapján ebbe bele lehet kötni). Az erdélyi rendeknek viszont volt joguk erdélyi fejedelmet választani, ez igaz, viszont ezt csak de jure tehették meg, a gyakorlatban viszont ritkán valósult meg, Erdélynek ugyanis kizárólag az lehetett a fejedelme, akit ebben a Porta támogatott, a rendek megválasztották, a Porta pedig elküldte számára a fejedelmi jelvényeket és a kinevező iratot. Ez azért volt így, mert Erdély nem volt önálló állam, egy fejedelem csak úgy tudta a hatalmát megtartani, ha a török elismerte, azaz hiába volt papíron az erdélyi rendeknek fejedelemválasztó joga, ténylegesen az történt, amit a politkában az erősebb fél akart, vagyis az eredő erő felé mozdultak az események: végső soron mindig az lett a fejedelem, akit a török akart és pont. Arra is voltak példák, hogy az erdélyi országgyűlés a török akarata ellen választott meg valakit fejedelemnek, de ennek MINDIG vagy az lett a következménye, hogy hónapokon belül ez a fejedelem holtan feküdt egy csatatéren vagy az, hogy az egész országot feldúlták a törökök és a tatárok. Hosszú ideig csak az a fejedelem tudta megtartani a hatalmát, akit a török is elfogadott, ez másképp nem ment. Ennyit az erdélyi rendek fejedelemválasztó jogáról.