Nagy Sándor meg tudta volna hódítani az ókori Kínát, ha eljut odáig?

Nagy Sándor hódítási sikerei csak átmenetiek voltak. Ha nem hal meg fiatalon, akkor nemsokára megtapasztalta volna a csúfos vereségeket is.

Gátlástalan praktikáit megtapasztalva, csakhamar megszervezték volna a hatékony ellenállást, hisz más népeknek sem voltak buta vezetőik. Nagyon valószínű, hogy a sajátjai sem bírták már elviselni, ezért megmérgezték.

az óperzsa birodalom elleni első két csatában i.e. 334-333 ban a két Granikosz folyó melletti csatában csak a szatrapák helyi seregével került szembe Alexandrosz és a görögök számbeli túlerőben voltak.

Ezután III. Dárajavaus saját maga vette kézbe a hadsereg irányítását, és az Isszosz folyó mellett már 52 000 perzsával vette fel a harcot a mintegy 47 000 fős makedón és görög sereggel, ezúttal is sikertelenül.

Két évvel később, Gaugamélánál már a satrapák többsége is csatlakozott a királyhoz, ennek ellenére ezt a csatát is elvesztették, és a perzsák ettől kezdve folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Alexandrosz sorban foglalta el a nagyobb városokat: Ekbatana, Szúza, Babilon és Perszepolisz. Amikor Ariobarzan is vereséget szenvedett az úgynevezett „perzsa kapuk” csatájában, Alexandrosz hatalmas győzelmi ünnepséget rendezett. III. Dárajavaus ekkor már keletre menekült, de I. e. 330-ban Besszosz satrapa megölte III. Dárajavaust.

A görögök fegyverzete és harcmodora ekkorra sokkal korszerűbb volt, ráadásul az óperzsa birodalom ekkor már erősen hanyatlott, a seregei gyakorlatlanok voltak, mert már régen nem folytattak hódító háborúkat, így bátran kijelenthetjük, hogy Nagy Sándor legendás győzelmeit nagy részben az embereinek köszönheti, bár természetesen bizonyára számított saját zsenialitása is.

Azonban Indiában már nem tudott érvényesülni, sem ő, sem az emberei, egyrészt a logisztika hiánya miatt, az út viszontagságai haderejének létszámát is alaposan megtizedelte, ráadásul a görög fegyverzet és harcmodor sem volt akkora fölényben a harci elefántok ellenében, amelyek az ókor tankjai voltak.

A Kínai Császárság i. e. 221-ben jött létre Csin Si Huang-ti hódításaival. Addig Kelet- és Északkelet-Kína különböző törzseinek különböző kiterjedésű és szervezetű államai alkották a mai Kína területén lévő ősi királyságokat. Az i. e. 221 előtti államok nem azonosak Kínával, hanem előzményei annak. A közös ezekben az államokban az, hogy már az i. e. 3. évezredben valószínűleg a mai kínai nyelv ősét beszélték az itt élők.

Ha Nagy Sándor eljut ide és megfelelő bázissal, logisztikával, na és a szokásos megfelelő nagyságú hadsereggel is rendelkezik, akkor komoly esélye lett volna Kínát apránként elfoglalni, mivel az nem volt egységes az ő idejében.

7/7: Ez igy nem all. Az i.e. 329-es jaxartesi csataban Sandornak sikerult tuljarni a szkitak eszen es legyoznie oket, utana pedig ugy erte el, hogy a tovabbiakban ne haborgassak, hogy valtsagdij nelkul szabadon bocsatotta a szkita hadifoglyokat:

[link]