Nem lenne logikusabb, ha az időszámításunk előtti éveknél az év decemberrel kezdődne, és januárral érne véget?

Öööö... nem? :D Attól, hogy időszámításunk előtti időről beszélünk, még nem visszafelé forgatjuk a hónapokat. Ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy a napok 30/31-ről induljanak, és 1-gyel legyen vége.

Teljes képzavar lenne, ha azt mondanád, hogy I.E.500 májusában. Akkor az a valósághoz képest (ha jól számolom) augusztus lenne, és semmi értelme az egésznek :D

Nem. Az évnek – időszámítástól függetlenül – van egy menete, az ember felosztotta a téli napfordulótól a téli napfordulóig tartó időszakot hónapokra, és azoknak adott egy nevet. Sőt ez időben változott, anno a rómaiaknál az év márciusban kezdődött, később tették csak át az év kezdetét decemberre, de ettől függetlenül márciusnak nevezték azt a hónapot, amikor a tavaszi napéjegyenlőség volt. Ugye az október a latin octo (nyolc) számnévről lett elnevezve, mert márciustól számolva az a nyolcadik hónap. Ma már a tizedik, mert az év kezdete két hónappal előbbre csúszott. De ott már nem látták értelmét emiatt átnevezni a hónap nevét, haszna nem nagyon lett volna, annál több keveredést okozott volna.

A hónap nem az évnek kvázi a tizedesvessző utáni része, hanem egy az évek sorszámozásától független belső felosztás. Némi hasonlattal élve attól, hogy egy szoba a pincében van, a -1. emeleten, attól még ugyanúgy a padlótól mértjük a szekrény magasságát is, meg Pistike magasságát is és nem a plafontól.

Még egyszer, a hónap nem az évnek a tizedes vessző utáni része. Nem, nem az a közmegegyezés, hogy a 0,7644 évet nevezzük október 6-nak, hanem pont fordítva. A 0,7644 nem a kiindulópont, hanem egyfajta konverzió.

Az idő mindig macerás, mert valójában nem időpontokban, hanem időintervallumokban gondolkozunk. Az év egy doboz. Ettől a doboztól balra is, jobbra is vannak dobozok. Az, hogy mikor van az időszámítás kezdete, az nem azt rendeli el, hogy hol van a dobozokat elválasztó papírlap, hanem azt, hogy melyik doboz kapja az 1-es sorszámot.

Másrészt az ember természetes számokban gondolkodik. Ha nekem van három almám, akkor úgy számozom meg őket, hogy ez itt az első (1-es sorszámot kapott) alma, ez itt a második, ez meg itt a harmadik. Nem nullával kezdjük a számolást. Az már egy absztrakció, hogy bevezettük a nullát, meg részben akár egymástól független megfontolásból bevezettük a törtszámokat, illetve a negatív számokat. Mert ha van három almám, és mind a három almát odaadom valakinek, akkor nincs almám. Hogy ezt matematikai eszközökkel, számmal kifejezhető módon is ki tudjuk fejezni, ezért alkottuk meg a nullát, mint számot, extrapolálva a természetes számok viszonyrendszerét.

Visszafele is ugyanezen logika mentén gondolkodunk. Vannak ugye az intuitív, természetes sorszámot kapott „dobozok”. Ettől „balra” van az első olyan doboz, ami nem kapott sorszámot, aztán tőle balra a második olyan doboz, ami nem kapott sorszámot. Ez két különböző sorszámozás. Nem az volt a cél, hogy matematikailag egzakt, konzisztens legyen, hanem hogy a matematikához nem értő, de számolni tudó ember számára legyen logikus, magától értődő. Ezért nincs nulladik év. Mert nincs nulladik sorszám. A sorszám intuitív módon mindig 1-gyel kezdődik. A sorszámozásból kimaradtak sorszámozása is 1-gyel kezdődik.

(Amúgy az ebből fakadó anomália meg is jelenik a hétköznapi életben is. Ha valaki 20 éves, az azt jelenti, hogy elmúlt 20 éves, azaz 20 teljes évet már végigélt, azon már túl van, mind a 20-at befejezte. De ugyanerre az emberre azt mondjuk, hogy életének a 21. évében jár, mert valóban, a 20. évén már túl van, azt már elhagyta, a 21. életévében jár éppen.)

(Amúgy ha lenne 0. sorszám, az más egyéb anomáliákat okozna. Az informatikában pl. a tömbök indexelése 0-val kezdődik. Egy öt elemű tömbnél van a[0], a[1], a[2], a[3] és végül a[4] tömbelem. Pont ezért ha a tömb utolsó elemét akarod indexelni, akkor a tömb hosszából ki kell vonni 1-et. A tömb öt elemet tartalmaz, tehát az 5-1 lesz a tömb utolsó elemének a „sorszáma”: a[darabszám(a)-1] az utolsó elem.)

Nota bene nem is azt mondjuk, hogy a -3-dik évben. Nem negatív számmal fejezzük ki az időszámítás előtti éveket. Azt mondjuk, hogy a 3. évben, méghozzá az időszámítás kezdetétől visszafele haladva megszámolt 3. évben. A sorszám ugyanúgy pozitív. A felsorolás módja, irány az, ami más.

A hónap viszont nem ennek a sorszámozásnak a része. A hónap esetén fogjuk a dobozt, kinyitjuk, és függetlenül attól, hogy milyen sorszám szerepelt róla, hol szerepel az adott doboz a dobozok sorában, a doboz tartalmát porciózzuk ki. A dobozban napok vannak, azokból kb. 30-asával – a jól ismert módon és eltérésekkel – kisebb csomagokat képezünk, és ezeket a dobozon belül látjuk el önmagában értelmezhető sorszámmal. Időben előre haladva lesz egy első, egy második, végül egy tizenkettedik csomagunk. A csomagon belül a napokat szintén a csomag sorszámától függetlenül önálló sorszámmal látjuk el, lesz a csomagnak az első, a második, végül a harmincadik, néhány csomag esetén a harmincegyedik nap.

Matematikailag egzakt, következetes ez? Nem teljesen. Van arra igény, hogy az legyen? Alapvetően nincs. Ennek akkor van maximum jelentősége, ha időkülönbségeket, időtávolságokat számolunk, amire a hétköznapi életben a lehető legritkábban van szükség. Ha meg szükség van rá, akkor tudjuk, hogy hogyan kell egy adott dátumot úgy valós számmá alakítani, hogy azon aztán ilyen-olyan műveleteket végezve, majd az eredményt esetleg visszakonvertálva megkapjuk azt, amire kíváncsiak vagyunk.