Inkább emberi tanárhoz, vagy inkább AI tanárhoz iratnád be a gyereked órára?

A képzeletbeli AI-t, de ez nem számít, mert ilyen még nem létezik.

Vagy talán azt mondanám, hogy egy emberi pedagógust, aki a gyerekeket felügyeli ÉS fejenként egy AI tanársegédet. Az iskola nem csak a tanagyag tanulásáról, hanem a szocializációról, a társasági együttélés és szociális képességek fejlődéséről is szól. No meg persze a gyerekmegőrzésről, míg a szülők dolgoznak.

A MI még egyelőre nem képes mindent megoldani, amit egy tanár csinál.

Épp ezért én MI-ra bíznám a közvetlen előadást, a dolgozatok előjavítását, és a hasonló, gépesíthető dolgokat - és minden mást az emberi tanárra.

#1 és #2-es véleményét osztom.

MA még biztos inkább a húsvér tanárt választanám. Később, ha az AI megbízhatóan megüti azt a szintet, gondolkodás nélkül átiratnám ida. HA megüti azt a szintet.

Vagy egy hibrid megoldás is jó, amit 2-es ír.

Egyébként ilyen esetben viszont AI helyett lehet, hogy egy jól sikerült, a témába vágó előadás videofelvétele is megteszi.

#1-es szempontja nagyon jó: ELVILEG a tanárok pedagógiai funkciót is el kellene, hogy lássanak. Egy AI-nak nemcsak technológiai szinten lenne ezt nehéz megoldania (minden szituációt adekvát módon kielemezni és aszerint reagálni), hanem etikai oldalról is necces lenne.

Kíváncsi vagyok, mekkora felháborodást keltene, ha az AI nevelné meg a gyereket... Így is kapnak sokszor hideget-meleget a pedagógusok, "me' megyek a zombuccmannhoz!!!" Hát még, ha egy AI írná be az intőt.

Imádom, amikor veszünk egy helyzetet, rossznak minősítjük, ezért kipécézünk benne egy elemet, és azt kérdezzük, lecserélendő-e a valóság a nem létező valóságra. Nem akarok bántani senkit, de a kérdés a pedagógia legelemibb szintű ismereteit is nélkülözi, sőt, a helyzetelemzést is. Más szóval, fikciós kérdésekre kizárólag rossz választ lehet adni.

A kérdés nyilván a jelen helyzetből indul ki, és rögtön minősít. Nem a körülmények, a pedagógus a hibás. Nos ellenvéleményem van! Ilyen körülmények között kizárólag néhány megszállott zseni képes működni. Nem, nem gondolkodnék talán soha nem létező ilyen alternatíván! Helyette börtönbe csuknám mindazokat, akiknek közük volt e helyzet kialakulásához, továbbá örökre megakadályoznám, hogy valaha is bármilyen természetű helyzet kialakításában részt vehessenek. Bizonyították a társadalomra mérhetetlenül káros voltukat.

Nem véletlenül nevezik a tanárokat pedagógusnak, még ha ez sokak figyelmét el is kerüli. A pedagógiának még jó esetben is kisebb része az a művelet, amit sokan oktatásnak neveznek. A pedagógia komplex emberré nevelés, olyan tulajdonságok kifejlesztése, mint kíváncsiság, kreativitás, figyelem, empátia, segítőkészség, felismerés, mérlegelés, akarás, és még számos más emberi tulajdonság. Nem soroltam azokat a készségeket, amelyek ma különösen fontosak, és amelyek arról szólnak, miként akadályozzuk meg a társadalomra, csoportra, egyénekre, vagy akár cselekményekre káros hatásokat. E hatások deviáns emberektől érkeznek, akiket nem tanítottak meg annak idején elemi viselkedési normákra. És a társadalmi szocializációnak nemcsak az része, hogy okosak legyünk, létrehozni tudjunk, hanem az is, hogy felismerjünk káros helyzeteket, és azokat hatékonyan kiküszöböljünk. Mai tanáraink jó részét például erre nem nagyon tanították, ami azt mutatja, korábban is lett volna mit tenni a hatékonyság érdekében.

Egyszóval, lehet a tanárok ellen szavazni. Csak esetleg nem árt felismerni, mi ellen szavazunk. A katasztrófa felé haladás jele nem az, ha nem ismerjük ezt fel, hanem az, ha a felismerők szólása ellen fellépünk. Na akkor tényleg nincs tovább. A mai helyzetet pocséknak minősítjük. Tetszik, nem tetszik, az innen kikerülő hiányos tudású diák fogja létrehozni az a mesterséges egyedet, amit tanárfunkcióba állítanánk. Az az egyed magán hordozná a mai ismerethiány minden jellemzőjét, a következő még inkább, és egyenes út vezet a nihilbe. Persze, meg vagyok győződve (a pedagógiai ismereteim alapján) arról, hogy lesz egy pont, mikor ez a téveszme porba hull, körülbelül azon az alapon, mint ahogy éhséglázadások szoktak elsöpörni beképzelt diktatúrákat. Csak az a kérdés, utána mennyi idő kell a regenerációhoz. Illetve a környezet hagyja-e azt. Erre példa éppen Keleteurópa ahol évszázadokkal korábban volt egy döntési pont, és errefelé más választ adtak rá, mint nyugaton. Azóta neveztetik e két fertály a gazdag nyugatnak és a göthös keletnek. És azóta se forradalmak se reformok nem tudják kiigazítani.

Tehát nosza, haladjunk a következő rossz döntés felé, betonozzuk be a hülyeséget pár évszázadra ismét.