Miért mondják azt hogy majd megtudod ha...?

Egyrészt mert lehet benne valami, ugyanis jó néhány dolgot tényleg leginkább tapasztalatokból, a saját bőrödön tudsz megtanulni

Másrészt viszont akik hajlamosak ilyesmire hivatkozni, náluk gyakran egyfajta önigazolás, hiszen így sok más (akár bárki más) ember véleményét nyugodt szívvel irrelevánsnak, megalapozatlannak tekintheti. Nincs gyereke, nem dolgozik, nem abban a szakmában dolgozik, fiatalabb, stb. - úgyis lesz valami, amiben a másiknak vélhetően kevesebb a tapasztalata, s így végül is nem abban a helyzetben van, mint te.

Vagy nem igazán tudják feldolgozni, ha nem adsz nekik igazat, aztán nem marad más érvük, mint személyeskedni (mert ez tulajdonképpen személyeskedés). Drága jó anyám például előszeretettel emlékeztet engem a kéretlen (és sokszor használhatatlan) tanácsait tukmálva, hogy hány évvel idősebb, mint én. Erre egyszerűen nem lehet mit mondani, ugyanis természeti törvényszerűség, hogy anyád, amíg él, mindig idősebb lesz x évvel.

Én is túl vagyok már mindenen (nyugdijas vagyok).

Az én tapasztalatom szerint ezt azok mondják, akik kifogytak az érvekből, a logikus magyarázatból, és/vagy nem elég intelligensek ahhoz, hogy segítőkészen tanítsák a másikat, viszont fenn akarják tartani a "rangsor"-beli helyüket, a felsőbb/főnöki/rangsorbeli/szülői pozíciójukat.

Pszichológiai kifejezést nem tudok rá mondani, nem vagyok szakember. (tudom, majd megtanulom, ha pszichológus leszek :D)

Azt gondolom, a pszichológiát nem eszerint osztályozzák. Ha mégis annak a szótárából kéne szavakat keresni: ismerethiány, sikerhiány, ezekből következő önismerethiány és önállótlanság. Mindez persze széles skálán. És ezekből következik még a hárítás, fogalmazási nehézség és siker utáni vágy.

Praktikusan megfogalmazva, #1 és #2 válaszok.

Nem esik jól nekeik, egyszerűen nem tudják szabatosan megfogalmazni. Azt akarjár tudat alatt kifejezni, hogy te is meg fogod tudni azt, amit ő nem tud megfogalmazni, ha a helyzetbe belekerülsz. Az fel se merül bennük, hogy esetleg te jobban vagy rosszabbul fogod kezelni a helyzetet. Nem mártírok ők, ellenkezőleg, fölényesnek próbálnak látszani "ők már tudják, amit te még nem". Rosszul látod, nem akarják senki kedvét elvenni, saját sikertelenségüket panaszolják. A gyereknevelés pedig nem könnyű, ha jól akarjuk csinálni. Itt ne maz a kérdés, hogyan esett túl a szülő, mennyire vészelte át, hanem az, mi lett a gyerekéből. Lehet egy magabiztos, kíváncsi, sikeres és boldog ember, és lehet egy szerencsétlen lúzer. A szülei felelőssége "mindössze" ennyi. De hangsúlyozom, ez egy nagyon magas emberi minőséget igénylő cselekvés, egy élet cselekvése. Gyakran mondom, mi egy autóvezető felelőssége egy szülőéhez képest. És mégis, előbbihez rendszeres vizsgát követelnek, utóbbi meg, hát lesz valahogy. Átlagos autóvezetői hiba sok pénzbe fog kerülni. Átlagos szülői egy életbe. De sietek hozzátenni: azért a szülők többsége elég jó minőségű "munkát" végez. Mert vizsga helyett ott az egészséges ösztöne.