Miért volt olyan sok állam a Német Római Birodalmon belül?

Nagy Károly birodalma a verduni szerződéssel 843-ban végképp kettévált a keleti és nyugati részre. A legtöbb történelmi tanulmányban 843-tól datálják a császárság első uralkodóját, nevezetesen II. Német Lajost. Ő még a Karoling-dinasztia tagjaként lépett trónra a Keleti Frank Birodalomban.

Az öt legnagyobb germán törzs, a türingiai, a sváb, a bajor, a frank és a szász vezetői közül választották meg a következő uralkodót. Ezért szakadt meg 911-ben a Karolingok uralma, mert a fejedelmek egy szász vezetőre voksoltak, I. Konrádra.

Utódja szintén szász származású volt, a 919-ben a fritzlari birodalmi gyűlésen megválasztott I. Madarász Henrik. Az ő trónra lépése mérföldkőnek számított a birodalom története során, hiszen ő volt az, aki elismertette a Nyugati Frank Birodalommal a nem Karoling származású uralkodók hatalmát. Később kialakult a pápasággal szembeni invesztitúra harc, amely 48 évig tartott.

1212-ben II. Frigyes trónra lépett.

Szembeszállt a pápával, amikor kijelentette, hogy Róma is az ő fennhatósága alá tartozik, ráadásul az 1228-as keresztes hadjárat idején magának követelte Jeruzsálem trónját is. A császár majdnem minden idejét Szicília szigetén töltötte, hogy ideális államát megalkossa. Távollétében a birodalom irányítását egyre inkább a hercegek vették át. Szinte minden kiváltságát átengedte a főuraknak, de ami még jelentősebb volt, ezt írásba is fektette. 1220-ban kiadta a Confoederatio cum principibus ecclesiasticis című rendeletét, amelyben Frigyes a pénzverés jogát, a vámokat, a bíráskodás jogát és az erődítés jogát is átadta a birodalom egyházi méltóságainak. 1232-ben pedig a nemesség unszolására megszületett a Statutum in favorem principum rendelet is, amely a világi hercegek mindegyikének ugyanolyan jogokat biztosított, mint az 1220-as törvény.

A birodalom története ekkor érkezett el ahhoz a fordulópontjához, amely később a teljes tagoltság anarchiájába süllyeszti az államot. Mindamellett Frigyes uralma alatt történt meg, hogy 1226-ban Konrád, Mazóvia fejedelme a poroszok megtérítésére behívta országába a Német Lovagrendet, és a városiasodás, a kereskedelem igazi virágkorát élte ebben az időben.

IV. (Luxemburgi) Károly - aki 1355. április 5. óta birtokolta a császári címet - 1356-ban, a tartományurak nyomására, kiadta az Aranybulla nevű okiratot. Az irat meghatározta a német-római császár megválasztásának módját, kijelölve hét választófejedelmet - három egyházit és négy világit: (trieri, mainzi, kölni érsekek, szász fejedelem, cseh király, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf). IV. Károly 1378-ban bekövetkezett haláláig viselte a császári koronát.

Innentől a feudális hűbéri rendszeren keresztül állt fenn a birodalom, azzal a különbséggel, hogy a szövetség lazább volt, mint más középkori államokban, a sok félig meddig szuverén uralkodó hűbéresként valamelyik választófejedelem alá tartozott, akik maguk közül választották meg a német-római császárt.

A császár hatalma, befolyása néha egészen meggyengült, néha felerősödött a későbbiekben, jobbára a szövetségeitől és a hadereje nagyságától, meg a pénzügyi helyzetétől függött, amibe alaposan bekavart a reformáció is.

Az előző hozzászóló szépen összefoglalt mindent.

A rendszer felépítése miatt volt más. A Német-Római Császári cím inkább névleges volt, mint valódi hatalom.

#2 válaszolónak. Erre a jelentéktelen csóró kis putrira nagyon vágyott a császár, de ahányszor idejött, a jelentéktelen csóró kis putri lakosai alaposan elverték a császár legyőzhetetlen seregeit.

# 4

Pontosítanék.

A "római császári" hatalom (hivatalosan a német-római elnevezést sohasem használták) a Liudolfinger, vagy szász császárok (919-1024) és a Száli-ház (1027-1125) császárai alatt még nagyon erős volt.

Csak fokozatosan, a birodalom feudális szettagoltságaval gyengült meg.

Ugyanakkor a császári cím presztízse mindvégig óriási maradt, még akkor is, amikor már nem járt önmagában hatalommal, mert a császár volt Európa elismerten rangelső világi uralkodója.

A magyar királyok is elismerték a középkorban, hogy a német császár rangban fölöttük áll. Ez nem azt jelentette, hogy a császárnak hatalma volt felettük, de a nagasabb rangját formálisan elismerték.

# 8

Inkább középhatalom.

A Magyar Királyság lakossága Mátyás uralkodása idején maximum 4 milliós lehetett, a Francia Királyságnak akkor legalább 15-16 millió lakosa volt.

azért nem a lakosság a fő tényező a magyar királyoknak egész európában voltak befolyásaik a fent említett német római birodalomban is de ha a hunyadiak korát nézzük is elmondható ez.

gazdaságilag jópár európai királyságot leköröztünk