A Kelet-római birodalom, Bizánc tényleg sokkal korruptabb és zsarnokibb volt, mint a Nyugat-római birodalom?

Puzsér csak jártatja a száját, mivel nem tudja befogni. Abban az időben, amikor még a nyugati és a keleti birodalom is létezett, a keleti volt az erősebb, és gondolhatod, hogy nem azért, mert a vezetői mindent szétloptak, hanem azért, mert nagyon összetartott a nemesség, és fejlődött az ország.

Puzsér szereti azt is hangoztatni, hogy Magyarország 1000-ben a nyugathoz csatlakozott, ami nem feltétlenül igaz, Szent István biztos, hogy nem azért vette fel a katolikus vallást, mert annyira vonzóbb lett volna szövetségesként a német, mint a görög, hanem azért, mert reálpolitikusként ügyesen rájött arra, hogy egy olyan környezetben, ahol az államok többsége római katolikus, sokkal jobban megéri annak lenni, mint ortodoxnak, amelyik oldalon csak egyetlen egy állam áll, ami már szippantott fel úgy országokat, hogy azok vallásilag nagyon függővé váltak tőle. Az árpád-házi uralkodóink alatt azonban folyton változott, hogy éppen a görögök, kijevi ruszok stb., vagy a németek, a pápai állam vagy más nyugatik voltak a fontosabb szövetségeseink

Létezik a történetírásban az igen pejoratív "bizantinizmus" kifejezés.

Bizáncra mindig is jellemző volt a keleties despotizmus, a szabadság hiánya, a szolgalelkűség, a totális társadalmi alávetettség megkövetelése.

Bizáncról mondják, hogy hagyományaiban római, nyelvében görög, kormányzati módszereiben viszont keleti despotikus.

Ez a despotizmus hosszabb távon versenykeptelen volt a már a középkorban a "szabadság kis köreivel" (rendiség, városi önkormányzat) rendelkező Nyugattal szemben.

Ezt a bizantinizmust örökölte Oroszország, a harmadik Róma is Bizánctól, a második Rómától.

Róma törvényei sokkal szigorúbbak voltak, a megvesztegetés súlyos bűnnek számított, Bizánc azonban a kelethez tartozott, ahol más szokások uralkodtak, az élet minden területéhez hozzátartoztak a nagy értékű ajándékok, juttatások, amelyek a jövedelmek részét képezték.

Az ajándékok értéke a megbecsülés nagyságát fejezték ki, kicsit olyan jellegű volt ez, mint manapság a borravaló, vagy ami a közelmúltban elfogadott orvosi hálapénz volt, illett és kellett is adni.

Suetonius is leír egy esetet Heródes Agrippáról, aki a császári procurátor előtt lebukott, hogy vesztegetést fogadott el egy kompetenciája alá tartozó peres ügyben. Hiába védekezett Heródes, hogy őt mindkét fél meg akarta vesztegetni, de csak attól fogadta el a pénzt, akinek az igazát látta és amúgy is az igazság szerint ítélt, a római helytartó elkobozta a baksist és visszaküldte a megvesztegetőnek, mire mindenki azt gondolta, hogy megbolondult.

Ez a kis történet jól mutatja a kétféle gondolkodásmódot.

Ahol sok pénz van ott a korrupció is megjelenik, többnyire, mert voltak kivételek.

A korrupció már a Római Köztársaságban elkezdődött és folytatódott a Római Birodalomban és nyilván utána is. Ebben nincs is túl sok értelme korrupciós összehasonlítást tenni, bár az is lehetséges az igaz, lehetne ilyen módon is részletezni.

A Római Köztársaság terjeszkedése egyre nagyobb bevételeket eredményezett, amihez a gazdagabb réteg úgy igyekezett hozzáférni, hogy szavazatokat vásároltak és szívességekkel hozták össze pozícióikat. A vesztegetések általánossá váltak a Római Köztársaságban, amire a közemberek bizalmatlanok lettek a szenátus felé.

Ez a korrupció növekedett a Római Birodalomban tovább. A Római Birodalomban a császárok mindenféle zűrös módon váltották egymást, gyilkosságokkal, puccsal, stb. Már a birodalom első felében is a császároknak nagyjából csak a fele (55,6%) halt meg természetes okokból, ami a birodalom második felében a császárok negyedére (25,4%) csökkent. Erre a hatalmi és vagyonosodási versenyre épült Róma vezetése. A jelöltek kölcsönös megállapodásokat kötöttek egymással és burjánzott a korrupció is.

Amúgy is a korrupció annyira elterjedt volt, hogy már a Köztársaságban törvényt (Lex Baebia, Lex Baebia de ambitu, i.e.181) kellett hozni rá, de a törvényt viszont nem tartották be. Amikor mégis ítéletet hoztak, akkor sem a megvesztegetettet büntették, hanem csak a megvesztegetőt. Ráadásul a későbbiekben enyhült is és nem szigorodott.

A Római Birodalom kétfelé lett felosztva, nyugatra és keletre és a korrupciós szokásokat mindkét régió tovább is folytatta. Ettől kezdve már jól láthatóan a retorikában is kihangsúlyozott a nyugat-kelet ellentét. A Római Birodalom idejében a vagyon viszont a nyugati régióban gyűlt fel és nem a keletiben, főként Itália területén. Ez adott ugyan pénzügyi hátteret a Nyugatrómai Birodalomnak, de az a vagyon az arisztokraták kezében volt és nem állami vagyon volt, tehát a felgyűlt vagyon nem erősítette az államot, hanem az államtól elkülönülő birtokosok javára volt. A gyengülő római államot a germánok hatalmi törekvései fenyegették.

A birodalom omladozott és a főváros ezért került át Konstantinápolyba 330-ban, hogy távolabbi és védettebb legyen. Nem is véletlenül lett áthelyezve a főváros, mivel 410-ben Rómát kifosztják a germán vizigótok, majd 455-ben a germán vandálok dúlják fel. Majd 476-ban a Nyugat-Római Birodalmat végül katonai puccsal megdönti Flavius Odoacer germán hadvezér. Ezután hatalmi verseny alakul ki a nyugati területen, de már nem egy itáliai versengés, hanem germán hatalmi harc, ami gyengítette a nyugatot a Keletrómai Birodalommal szemben. Odoacert megölik a szintén germán osztrogótok Tehodorik vezetésével és a nyugati hatalmat megint germánok viszik tovább. Létrejön az Osztrogót Királyság 493-ban. (Innentől kezdve az itáliai hatalmat germánok váltják le a germán longobardok a Lombard Királysággal, majd a frank germánok a Frank Birodalommal.)

Ott van még az is, hogy a Keletrómai Birodalom közelebb volt a keleti kereskedelemhez, ami részben Európába irányult (lásd "Selyemút") és ellátta Európát távol-keleti áruval, ez is erősítette a a Keletrómai Birodalmat és felügyelhették a keleti kereskedelmet.

Pont ezért a Keletrómai Birodalomban az itáliai kereskedők már erős tevékenységet folytattak, ami nem tetszett a keleti vezetésnek. Velencéből, Genovából és Itália más városaiból érkeztek a Keleti Birodalomba itáliaiak és nagy számban telepedtek le, magukkal hozva zsoldos magánhadseregeiket is. Becslések alapján Konstantinápolyban 60 000 latin is élt és uralták a tengeri kereskedelmet és a pénz szektort. Gyakorlatilag az egész gazdaságot irányították és ezért történt a latinok lemészárlása (Massacro dei Latini) 1182-ben Konstantinápolyban. Andronikos igyekezett a korrupciót is felszámolni, mivel a Keletrómai Birodalom sem volt mentes tőle, a korrupt hivatalnokokat megbüntette ami a gyakorlatban meglehetősen durván történt. Igyekezett ellenőrizni a nagybirtokosok hatalmát is ami egy másik kivégzés sorozatban folytatódott.

A Keletrómai Birodalom sem volt mentes a politikai gyilkosságoktól, talán ne is részletezzük. Mellékesen a Római Birodalomban lényegében itáliai származásúak voltak a császárok, míg a Keletrómai Birodalomban meg különféle keleti származásúak (illír, trák, örmény, görög), tehát ezért sem volt jó a kapcsolat a két régió között. Ez, hogy melyik volt a jobb vagy rosszabb, a Nyugatrómai Birodalom vagy a Keletrómai Birodalom teljesen fölösleges és inkább csak egy történelmi sablon szemlélet. Mindkettő birodalom volt és a cél a hatalom és a vagyon volt, csak mások voltak az esetek.

Nincs sok értelme fejtegetni, hogy "melyik volt rosszabb", minthogy Észak-Amerika gyarmatosítói voltak rosszabbak vagy Dél-Amerika gyarmatosítói. Voltak különbségek, de a szokásos történelmi klisébe nem érdemes belemenni, hogy nyugat a jobb vagy kelet. A hatalom és pénz éhség az mindenhol ki tudott alakulni és voltak helyi különbségek is, de nem volt jobb egyik sem.

Meg ugye összehasonlítani a Nyugatrómai Birodalmat a Keletrómai Birodalommal egy nagy időbeli különbséget is mutat és nem lehet korrekt az összehasonlítás. A Nyugatrómai Birodalom csak 81 évig létezett, míg a Keletrómai Birodalom összesen 1058 évet. Keleten minden rosszra is több idő volt. Egyik sem volt jobb mint a másik, mindkettőről hosszú a rémtettek és korrupció listája.

Nyugatrómai Birodalom: 395-476

(összesen 81 év)

Keletrómai Birodalom: 395-1204, 1261-1453

(összesen 1058 év)

Ez a kelet-nyugat szembenállás és a "Melyik A Rossz" egy csinált sztereotípia. Nézzük csak meg mennyire csinált és valahogy mindig van rá indok, vagy van sapkája vagy nincs, az mindegy...

1. Érdekes módon Oroszország illetve Szovjetunió mind az első mind a második világháborúban még a nyugat oldalán állt és "Barát" volt.

2. Majd utána a hidegháborúban a Szovjetunió a "Legnagyobb Ellenséggé" vált.

3. Megint ezután hiába szűnt meg a kommunizmus és bomlott fel a Szovjetunió a megalakuló Oroszország mégis ugyanúgy a "Nagy Fő Ellenség" maradt.

Nyugat és kelet tényleg ellenségek?

A "bizantinizmus" is mint kifejezés egy régi Európa centrikus történelem szemléletből ered, amit nem is fogadnak el azért annyira és valójában ilyen így nem volt, hogy bizantizmus.

# 7

A "bizantinizmus" kifejezést használja a történettudomány.

Tehát létező jelenségről beszélünk.

# 7

Csak a lényegi különbséget nem veszed észre:

Nyugat-Európában a középkorban létezett a hatalommegosztás, léteztek a "szabadság kis körei", mint a kialakuló rendiség, a városi önkormányzat.

Bizáncban ellenben keleti despotizmus volt, semmiféle önkormányzat, vagy hatalommegosztás nem létezett.

8/ kürasszír

"A "bizantinizmus" kifejezést használja a történettudomány. Tehát létező jelenségről beszélünk."

Inkább régies kifejezés a történelemben, elavulóban van és mára inkább kerülik a használatát.

Byzantinism - wiki

"A kifejezést a modern tudósok kritizálják, mert általánosítás, amely nem igazán reprezentálja a bizánci arisztokrácia és bürokrácia valóságát.[4][5]"

( [link] )

És ha megnézzük a bizantinizmus jelentését magát is láthatóan valami olyan, ami egyáltalán nem valami kizárólagosan vagy nagyon jellemzően illene a Keletrómai Birodalomra.

A magyar nyelv értelmező szótára:

"BBIZANTINIZMUS főnév -t, -a (csak egyes számban) (sajtónyelvi) Hízelgés, megalázkodás, szolgalelkűség, csúszás-mászás."

( [link] )

Na ez aztán ráillik sok más vezetésre is. És nem fejez ki mást mint a Keletrómai Birodalom nyugattal szembeni ledegradálását.