Arisztotelész ateista volt?

Ez így eléggé anakronisztikus meghatározás lenne.

Arisztotelész – hasonlóan Platónhoz és Szókratészhez – alapvetően nem vallotta korabeli görög vallás kvázi panteista nézeteit, pláne babonáit. Igyekeztek racionális alapon lépésről lépésre felépíteni a világképüket. Arisztotelész nem Zeuszban, meg a többi istenben hitt.

Viszont Arisztotelész is hitt valamiféle metafizikai létezőben, valamiféle kezdeti okban, „mozdulatlan mozgatóban”. Lehet ez Istennek nevezni, sőt a teológia erősen épít Arisztotelész nézeteire, mert kompatibilis vele, de az Arisztotelész által lefestett „isten” általánosabb értelmezésben az, pl. nem feltétlenül személyes, a világot jelenleg is irányító, nem az ember felett ítélkező, nem jó és nem rossz entitásról van szó. Pusztán ok-okozati alapon feltételezi egy ilyen határozottan nem fizikai természetű entitás létezését – ami bizonyos szempontból inkább tekinthető egyfajta természeti erőnek, mintsem istennek –, többet nem nagyon mond róla. Tehát Arisztotelész nem úgy gondolkodott Istenről, mint ahogy egy zsidó, vagy mint később egy keresztény.

> @1: Mit jelent az, hogy "metafizikai létező" és mi a különbség közte és az egyszerű, sima, paraszti "létező" között?

A létező tágan értelmezve magában foglalja a fizikai létezőket és a transzcendens, metafizikai létezőket is. A metafizikai létező abban különbözik a fizikai létezőtől, hogy a fizikai létezőkkel ellentétben sem közvetlenül, sem közvetetten megfigyelhetetlenek az érzékszerveink számára. A fizikai világon túl vannak (innen ered a kifejezés is, hiszen a meta- előtag az valamin túl, valamivel átellenest jelent), nem rendelkeznek olyan a fizikai létezőket jellemző tulajdonságokkal, mint térbeli vagy időbeli pozíció, kiterjedés, alak stb… A létezésükre pont ezért érzékszervi megfigyelésekkel nem lehet következtetni, csak absztrakt logikai úton juthatunk a létezésük felismerésére.

A metafizikai létezők különböznek a fizikai létezőknek pl. a hierarchiájából, dinamikából vagy más tulajdonságaikból fakadó absztrakcióktól is. Pl. az, hogy hazaszeretet vagy pl. ivartalan szaporodás nem fizikai létezők. Nincs pozíciójuk, méretük, tömegük, színük, hőmérsékletük, ezek a fizikai tulajdonságok értelmezhetetlenek ezekre a fogalmakra. De amit kifejeznek ezek a fogalmak, az kétségtelenül valós és létező. Csakhogy ezek a fogalmak valahol mégiscsak a fizikai létezőknek a dinamikáját, hierarchiáját írják le, így értelmezhetetlenek az fizikai világtól függetlenül. Egy fizikai élőlényeket nem tartalmazó világban értelmezhetetlen az ivartalan szaporodás, pláne a hazaszeretet fogalma. A metafizikai létezők annyiban térnek el ezektől az absztrakt fogalmaktól, hogy önálló szubsztanciák, a létezésük értelmezhető a fizikai létezők nélkül is. Ilyen koncepció pl. a lélek fogalma, ami sokak számára a lélek a fizikai test megszűnése, akár minden fizikai élet, sőt a teljes fizikai világ egészének megszűnése, megsemmisülése esetén is értelmezhető marad önmagában. Meg nyilván ilyen pl. az isten fogalma. Vagy ilyenek lehetnek akár személytelen entitások is, mint pl. a karma törvénye.

Nem azt mondom, hogy ezeket én létezőnek tartom, hanem azt, hogy vannak, akiknek a világképében ezek létezők, és a fentiek tükrében jól megkülönböztetődnek a fizikai létezőktől.

Szerintem nem volt istenhívő vallásos értelemben. Filozófusként azonban az nyilvánvaló volt számára, hogy a mozdulatlan első mozgató metafizikai jellegű, azaz nem az Univerzum része, azon kívül van, mert mindennek kell lennie egy rajta KÍVÜL létező okának. Az Univerzum sem kivétel, ugye.

Amúgy arra már régóta kíváncsi vagyok, hogy az antik görögök vajon mennyire hittek valójában a sok mitológiai istenükben. Hogy az Olimposzon laknak, meg ambróziát esznek. Nem olyan nehéz felmenni az Olimposz tetejére, a környékbeliek bizonyára meg is tették, és se istenek, se ambrózia.