Róma 476-os bukása után az Európában élő emberek hogy oldották meg a kereskedelmet és (úgy általában) az adás-vételt?

Róma, a Nyugat-Római Birodalom hanyatlása egy hosszú folyamat, és 476-ot tekintik a bukás évének, de az nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozott minden.

476 eseményei a Római Birodalomban:

" Basiliscus keletrómai császárt és Flavius Armatust választják consulnak.

Basiliscus, aki az előző évben kiáltotta ki magát császárrá, monofizita enciklikája és az általa kivetett súlyos adók miatt elveszti az egyház és a nép támogatását. Korábbi összeesküvő-társai is ellene fordulnak és a császár nem meri elhagyni a palotáját. Flavius Armatus, aki ekkor a hadsereg főparancsnoka, tárgyalásokat kezd a korábbi császárral, Zenóval, aki megígéri neki hogy haláláig megtarthatja főparancsnoki (magister militum praesentalis) tisztségét és fiát (akit szintén Basiliscusnak hívnak) trónörökössé nevezi ki.

Zeno ellenállás nélkül bevonul Konstantinápolyba és foglyul ejti az egyik templomban menedéket kereső Basiliscust és családját. Mivel megígérte, hogy nem ontja a vérüket, Kappadókiába száműzi őket, ahol egy volt ciszternába vetik őket és hagyják őket éhen halni.

A Nyugatrómai Birodalomban Odoacer, a germán szövetséges csapatok (foederati) vezetője azt kéri Orestes régenstől, hogy osszanak földet a katonáinak, ahogyan azt korábban megígérték. Orestes ezt visszautasítja. A germánok ennek hallatán fellázadnak és Odoacert kikiáltják Itália királyává.

Odoacer fosztogatva Ravenna felé indul. Piacenzánál elfogja Orestest és fivérét Paulust és mindkettőjüket kivégezteti. Ezután bevonul Ravennába és letaszítja a trónról a kiskorú Romulus Augustust. Romulus birtokot kap Nápoly mellett és rangjának megfelelő, 6 ezer solidus évjáradékot. Mivel Romulust már nem követi újabb császár, a történészek ezt a pillanatot tekintik a Nyugatrómai Birodalom, és egyúttal az ókor végének.

A szenátus elküldi Zeno császárnak a a nyugatrómai uralkodói jelvényeket. Zeno elismeri Odoacert Itália hercegének (dux Italiae) és kéri hogy engedelmeskedjen a Dalmáciában tartózkodó utolsó, Konstantinápoly által is elismert nyugatrómai császárnak, Iulius Neposnak. Odoacer formálisan elismeri Zeno hatalmát és az ő és Iulius Nepos nevében ver pénzeket, de nem engedi Nepost Itáliába.

Zeno és Odoacer békét köt az észak-afrikai vandálok királyával, Geiserickel, elismerve annak hódításait. Geiseric éves adóért cserébe visszaadja Odoacernek Szicíliát, csak Lilybaeum kikötőjét tartja meg."

Tehát azért számolják attól az évtől a bukást, mert a lemondatott Romulust már nem követi új császár, de továbbra is vernek pénzt, a birodalom területén élő népek nem tipornak el mindent, ami római volt, és Róma bukása után nem sokkal elkezdődik a frankok felemelkedése, nagy kiterjedésű keresztény birodalom jön létre a mai Franciaország, Németország egy részén, oda csatlakozott a római elit egy része is, és a frankok sorra győzik le a különböző nomád népeket.

A politikai eseménytörténetet jól kivesézték az előttem szólók. Gazdasági szempontból is azt lehet elmondani, hogy olyan több száz éves folyamatok játszódtak le, amelyeket a mindennapi emberek nem évről évre éreztek sarkos változásként. Tehát ahogy az eseménytörténet szintjén sem történt a mindennapi ember életében különösebb változás, úgy gazdasági értelemben sem. A 476 inkább egy szimbolikus dátum, kb. valamilyen eseményhez kötni kellett az ókor végét, hogy a fogalmat meg tudjuk fogni, de semmi több. Ez a 476 egy utólagos időbeli megjelölése a Ny-római Bir. bukásának és az ókor végének, és nem valami hirtelen jött kataklizma, amit a mindennapi emberek megéreztek volna.

Gazdaságilag tágabb perspektívában szemlélve az játszódott le, hogy a Nyugatrómai Birodalom provinciái egyre inkább önellátók lettek, a gazdasági kapcsolatok felszámolódtak, visszaszorult a pénzforgalom és a gazdaság fő szegmense a kereskedelem helyett egyre inkább a földművelés lett, és ez a városiasodás visszaszorulásával, elnéptelenedésükkel is járt. Ez már egyébként jóval a nyugati birodalomrész bukása előtt elkezdődött, már a 4. században is előrehaladott állapotban volt a városok elnéptelenedése, a provinciák elszakadása egymástól, a kereskedelem visszaszorulása.

Mivel a pénzforgalom visszaesett, ez súlyos gazdasági válságot idézett elő és a római állam nem tudta fenntartani a hadsereget, csak óriási adók kivetésével, amit a provinciák népességei nem tudtak kifizetni, de egy idő után a római állam már nem is tudta behajtani... Így az állam decentralizálódott, a helyi hatalmasságok saját katonaságot szerveztek maguk köré a provinciákban, és az emberek egy-egy helyi tekintély oltalma alá húzódtak és védelemért cserébe dolgoztak neki. Amikor a provinciák területére bevonultak a germán hódítók, akkor tulajdonképpen ez a folyamat folytatódott tovább, mert az akkori római társadalom fuzionálni tudott a germán társadalommal (ugyanis ott előkelők és nekik személyi függésben lévő harcosok voltak). Idővel a germán előkelőség és a római összeolvadt, illetve a harcosok is beleolvadtak a helyi népességbe és ez a folyamat elvezet a feudalizmus kialakulásához, és a folyamat 476-ban már javában zajlott.

Van egy másik folyamat is, ami összefügg az előzőekkel. Az ókorban a görög-római világ (kvázi az európai civilizáció) súlypontja a Földközi-tenger térsége volt. Tehát az ókori görög poliszok és a rómaiak is alapvetően a tenger felé fordultak, a gazdaság alapja a tengeri kereskedelem volt, és nagyon fontos volt a keleti civilizációkkal folytatott távolsági kereskedelem. A szárazföldi úthálózatok kiépítése is azért volt fontos a provinciákban, hogy a szárazföld belsejében lévő provinciák is bele legyenek kapcsolva ebbe. Ugye minden út Rómába vezetett, ezt lehet úgy is értelmezni, hogy minél közelebb volt egy terület a Földközi-tengerhez, annál fejlettebbnek számított, mert annál jobban be tudott kapcsolódni a földközi-tengeri kereskedelem vérkeringésébe. Persze a szárazföldi provinciák fénykorukban egymással is kereskedtek, de alapvetően a súlypont a földközi-tengeri kereskedelem volt, itt volt a Római Birodalom gazdasági vérkeringése.

A birodalom nyugati felén ez azonban a 3. századtól kezdett megváltozni, és egy olyan folyamatnak lehetünk szemtanúi, hogy a kereskedelem leépülésével párhuzamosan a földművelés vált a gazdaság alapjává, azaz idővel Európa súlypontja északabbra tolódott a germán területek felé. Azt látjuk, hogy ahogy haladunk előre az időben, Európa fontosabb eseményei egyre északabbra történnek és a 7-8. századra eljutunk oda, hogy a latin műveltséget már ír szerzetesek mentik át a kódexekben az utókornak, miközben a Földközi-tenger kereskedelme gyakorlatilag az iszlám világ kezébe kerül. "Sötét középkor" alatt azt az időszakot értjük, amikor a keresztény Európa gazdasága teljesen a földművelésen alapul, kiépül a feudalizmus, a kereskedelem visszaszorul, a pénzforgalom szinte megszűnik, a jobbágyok természetben adóznak. Emellett visszaszorul az írásbeliség, a latin nyelvű kultúra, a klérus tagjai maguk is nem vagy nagyon rosszul tudnak latinul. A germán államok uralkodói pedig még írni sem tudnak. Csak egyes helyeken, szigetekként marad meg az írásbeliség, mint pl. az írországi kolostorokban, ahonnan majd Nagy Károly is szerzeteseket hív a Frank Birodalomba, hogy "állítsák helyre" a latin nyelvű műveltséget Európában. Ezzel párhuzamosan Európát délről és nyugatról is az iszlám fenyegeti, de a kialakuló feudalizmus erőpróbája az, hogy habár ebben az időben Európa maga komoly defenzívában van, mégis sikerül őket a Frank Birodalomnak megállítani.

7# Majdnem pontos. Csak kis hibái vannak.A lenyeget is leírhatta volna , mert szerintem azt is megfejthette volna.

8# Sok hiba, inkább rengeteg.