Ha visszamenek az időben a honfoglalás idelyebe tudnék beszélgetni a magyar betelepulokkel megértenenk egymás nyelvet ?

4/ "Meg igazából ha meg is értenenk egymást ... igazából miről tudnánk beszélni? Milyen közös dolgaink lennének?"

Háát 🤔 🙂

A modern dolgokat leszámítva is bőven volt miről beszélgetniük az embereknek régen is. Voltak a hivatalosabb dolgok, mint amikor egy földesúr megvette a környéket és kihirdették. Felolvasták a hivatalos közleményt róla, részletesen adókkal és szabályokkal cakli pakli. Adók változásainál is hirdettek, ha háború volt arról is tudtak. Tudták a grófságban ki házasodik, mi lett egy lovagi torna eredménye, kik voltak meghívva és efféléket. Ha messziről jöttek kereskedők az áruikkal, vagy utazók azokat is kérdezgették mindenféléről, hogy honnan jött és arrafelé mi hogyan van. Az időjárástól a munkáig bármi téma volt akkor is. Hogy kivel mi történt tegnap, mit csinált, valaki házasodott, más elhunyt, valami jó vagy rossz történt a településen vagy az országban, vagy az uradalomban valahol.

Beszélgettek politikáról is és azért még a "politika" szó is már ókori görög eredetű, Arisztotelész i.e. 400-as években írt "Πολιτικά" című művéből ered. A politkai beszélgetések is kb úgy tartalmaztak mindent mint manapság, nyilván nem is kell példákat mondani.

Akár arról is beszéltek, hogy a vár vagy templom építkezésén mennyien dolgoznak, több száz különféle munkás építette azokat, kőművesek, kőfaragók, ácsok, hordmunkások és mások, tényleg sokan. Őróluk is volt hír, érdekes volt, tudták kinek mi épül, hogy halad, volt-e baleset és kivel, mennyire van szigorúság vagy rendesek az építés vezetők, mit adnak enni és ilyenek.

Vagy beszélgettek arról, ha valakinek az uradalmi várba kellett mennie valamiért és várnia kellett a várúrra több napot. Kapott ellátást, rendes ételt, megaludhatott és munkára is befogták. Ő ha hazaért elmondta ki volt jó fej, mint mondjuk a molnárlegény vagy egy szolgáló lány aki elmondta neki kivel vigyázzon és ha bármi van tőle kérdezzen. A hercegnők meg messziről sugdolóztak és nevetgéltek. Nem lehetett sehova se menni, mert katonák vigyáztak mindenhol és még a cselédeknek is címer volt a ruháján, de az étel meg fűszeres volt és ízletes és volt is bőven.

Ünnepek és mulatságok, játékok régen is voltak. De akár kölcsönkértek valamit valakitől, és mihez kéne... meg kell javítanom az akármit, mert... majd hozom. De azt ne úgy csináld hanem úgy, hogy...

Élnél akkor pár vet és fel sem tűnne. Amúgy ha kíváncsi vagy még mikről beszélgettek, akkor nyitogasd le itt a gyakori kategóriáit és azokból csak pár kategória esik ki, a többi marad. 🙂

Valószínűleg meg tudnád szokni, de az elején még egyáltalán nem biztos. A honfoglalás körüli időkben nagyon sokat változott a magyar nyelv, pl. eltűntek a tővéghangzók. Ez azt jelenti, hogy akkoriban minden szó magánhangzóra végződött, és a szavak közepén is nagyon ritka volt a mássalhangzó-torlódás, de sok magánhangzó kiesett. Emellett amit ma alárendelő összetett mondattal fejezünk ki, azt akkor jellemzően ragozással oldották meg.

A XII. század végi (amikor a Halotti beszéd íródott) magyarokkal már valószínűleg megértenétek egymást. Az akkori magyar beszéd valószínűleg sokkal jobban hasonlított a mostanira, mint az a Halotti beszéd írott szövegéből lenne sejthető, ugyanis egységes magyar helyesírás egészen a nyelvújításig nem volt, tehát esélyes, hogy a különbségek nagy része csak az írásmódban nyilvánul meg.

Már erre a kis időre minek eltörölni?

Kibírod már valahogy azt a pár száz évet.