Miért alakult ki a királyság intézménye?

Miért, a polgármesterség intézménye hogy alakult ki? Miért érezték úgy a településeken élők, hogy jó ötlet egy emberre bízni a közösség ügyeit?

Na, hát így volt ez a királysággal is - a fele sem igaz annak, hogy a királyok teljhatalmú uralkodók lettek volna - sőt, az Aranybullát követően a magyar királyok kifejezetten korlátozott jogkörökkel bírtak, egy szerződés volt a király és a nemesség között, hogy mit tehet a király és mit nem. Ha nem értettek egyet a nemesek a királlyal akár a hadi szolgálat egy részét is megtagadhatták, így veszett el pl. Mohács. A középkori népesség nem is nagyon haladta meg mondjuk a mai Budapest lélekszámát, szóval mondjuk II. Lajos király sem uralkodott nagyobb tömegen, mint ma Karácsony Gergely. S ahogy Karácsony Gergelynek megvannak a segítői, tanácsadói, szakmai stábja úgy a királyok sem egymaguk találták ki, hogy miképp fognak uralkodni. Nyilván volt közben egy erős váltás feudalizmusról más gazdasági rendszerekre és a hatalmi ágak is jobban szétváltak, de pár nagyon rossz hírű zsarnokot kivéve a királyok általánosságban nem nagyon voltak élet-halál urai.

Az emberek az ősidőkben kis létszámú csoportokban éltek. A törzs vezetője domináns szerepet töltött be, az elsőségét akkoriban a testi ereje, ügyessége biztosította. Elsőként evett a zsákmányból, szabadon választott a nők közül partnert, így biztosítva a "jó" gének továbbörökítését. De ha meg kellett védeni a csoportot, akkor is az első sorban harcolt a fenyegetéssel.

A későbbi korokban a puszta erőt felváltotta a szervezőkészség, az intelligencia, a befolyás, az anyagi javak feletti rendelkezés. Bárki is akarta letaszítani a vezetőt a csúcsról, hasonlóan jó képességekkel kellett rendelkeznie. Ezért a többség egyszerűen elfoglalja a helyét a rangsorban.

Ez a praktikus szervező erő jelenik meg napjainkban is.

Amit az #1-es ír, alapvetően az európai civilizációra jellemző. Viszont már Oroszországban is (vagy annak előzményében, a Moszkvai Nagyfejedelemségben), és a világ más részein is despotizmus volt a jellemző, tehát az uralkodó valóságosan élet-halál ura volt és nem nagyon osztotta meg a hatalmát más csoportokkal, max. kikérte azok véleményét.

A kérdezőnek egyébként jogos a felvetése, én inkább a sumér városállamokra gondoltam, amikor feltette a kérdést, és nem a középkori európai királyságokra. Ha végig nézünk az emberi civilizációkon az ókortól kezdve (amikor kialakulnak az első öntözéses földműveléses államok, Egyiptom, mezopotámiai városállamok, a kínai civilizáció stb.), akkor ezek mindegyike despotikus berendezkedésű volt, és ez egyébként is jellemző térbeli kiterjedésben is, nem csak időben, még az amerikai maja városállamokra is. Mintha emberi univerzálé lenne, hogy ahol egy társadalom alakul ki, ott van egy erős vezető, vannak katonák, és vannak a dolgozók, kb. mint a hangyáknál.

A válasz is ebben a munkamegosztásban van, amire utaltam. Ugyanis amikor létrejöttek ezek a földművelő közösségek, és elkezdték betakarítani a termést, akkor nagyon gyakori volt, hogy a pusztákon élő vadabb törzsek rájuk támadtak és elvették tőlük az élelmet. Vagyis egész évben hiába dolgoztak, gyakorlatilag azért termeltek, hogy a vadabb törzsek elszedjék tőlük. Ezért úgy kellett megszervezni a közösséget, hogy meg kellett osztani a feladatokat, azaz egy réteg csak dolgozik (másra nincsen gondja), egy réteg katonáskodik. A katonák nem dolgoztak, de kaptak az élelemből, cserébe megvédték az élelmet előállító dolgozókat. Ezt az egészet ugyanakkor koordinálni kellett, azaz máris megjelent a bürokrácia, az írásbeliség stb. Ha már megjelent az írásbeliség, akkor azokat tanítani is kellett. Emellett a spirituális világnak is megvoltak a képviselői, a papság. A tudományok (írásbeliség, csillagászat - ami a földművelés miatt volt fontos) - sok helyen a papság működésével, és a tanítással is egybe mosódtak. Tehát máris egy differenciált társadalmat kapunk, amelynek élén egy uralkodó volt, mert ez az egész akkor működött leghatékonyabban, ha egy ember látott rá felülről mindenre és akinek végső soron mindenki engedelmeskedett. Persze a papság részéről megvolt a spirituális alátámasztása is az ő hatalmának (isteni eredet stb.). Érdekes módon ez a nagyvonalakban felvázolt modell az egymástól független helyeken (amerikai maja, egyiptom, sumér, indiai és kínai és más távol-keleti helyeken) hasonlóan működött.

Többen felvetették, hogy a király nem volt élet-halál ura.

Dehogynem, kifejezett királyi felségjog volt Magyarországon is, hogy bizonyos feltételekkel az uralkodónak jogában állt halálos ítéletet kiszabni és végrehajtatni.

Nemcsak a király volt élet-halál ura, de a főnemesség is rendelkezett "pallosjoggal", azaz ők is kiszabhattak és végrehajtathattak halálos ítéletet Magyarországon.

I. Károly, Zsigmond, vagy Mátyás királyok több nemest is tárgyalás és bírói ítélet nélkül húzattak karóba, négyeltettek fel, vagy fejeztettek le.

Az egyiptomiak konkrétan azt hitték, hogy a Fáraok félistenk.... Az Europaiak azt hitték, a királyok Isten "küldöttjei." Csak a felvilágosodásban kérdőjelezték ezt meg.

Ennek több oka van. Pl: A királyok feltehetőelg törzsi vezetők, akik Sámánok voltak - több mindenre képesek voltak, mint az átlag ember - Isteni erőket birtokolt, és király lett. A sámán kalap, mint tárgy egyértelműen, az Europai koronákra hajaz.

Azt hisszem ebben a dokumentum filmben beszélnek erről: [link]

"Többen felvetették, hogy a király nem volt élet-halál ura."

Igen, a #3-as vetette fel. A #4-es válaszomban én utaltam arra, hogy létezett az európai értelemben vett uralkodói hatalom és létezett a despotizmus, ami pl. az ókori sumér civilizációban érhető tetten és még sok más helyen is. Szerintem a 3-as is a kettőnek a különbségére gondolt.

Pl. amik a magyar népmesékben is megfigyelhetőek, hogy volt egyszer egy király és annak volt egy lánya, aki beteg lett. A király kihirdette, hogy aki meggyógyítja, övé lesz a fele királysága, aki viszont nem, azt lenyakaztatja. Jöttek is az orvosok hetedhét országból és hullottak a fejek, mert senki nem bírta meggyógyítani... Na, pl. ez pont a despotizmusra példa, és ilyen értelemben a magyar királyok nem voltak élet-halál urai, mert a valóságban ilyet a király sem csinálhatott volna, az más kérdés, hogy mi volt a nép fejében. Viszont az ókorban vagy Keleten simán voltak ilyen típusú despotizmusok is.

Az európai királyságokban pont hogy nem voltak a királyok élet és halál urai, a pallosjog is törvényileg szabályozva volt, hogy kin és milyen bűntett esetén és bírói ítélet után lehetett végrehajtani. Nem a király csettintett kedvére, hogy X és Y embert végezzenek ki, mert éppen olyanja volt.

# 8

Akkor például I. Károly, Zsigmond és Mátyás hogy végeztetett ki nemeseket tárgyalás és ítélet nélkül?

I. Károly ugye a Záh nemesi család nagyobb részét és a rokonság javát bármiféle tárgyalás, vagy bírói ítélet nélkül lazán kiirtotta.

Báthory István lengyel királyként hogy húzathatta azonnal karóba a vele tiszteletlenül viselkedő lengyel nemeseket, akik ráadásul országgyűlési követek is voltak?

XII. Károly svéd király hogyan törethette 1706-ban kerékbe bírósági tárgyalás és ítélet nélkül Johan von Patkult, aki pedig főnemes volt?

III. Frigyes Vilmos porosz király az 1806-os ortelsburgi kiáltványában hogy rendelhetett el azonnali főbelövéseket a legfelsőbb szinttől a legalsóbbig?