Mi volt a különbség a Caesar, Imperator és Augustus címek között Rómában?

"A római köztársasági rendszerben a hatalom (imperium) nem örökletes"

Én ilyet sehol nem állítottam, azzal, hogy ezt cáfolod, olyan, mintha én írtam volna ilyet, pedig nem. Én azt írtam, hogy megvoltak az oligarchikus világban azok a családok, akik generációról generációra átörökítették (akár örökbefogadással) a hatalmukat. Magukat a köztársasági tisztségeket természetesen az állam törvényei szerint töltötték be.

Én azt írtam, hogy a principátus korában (de már egyébként korábban, a polgárháborúk során is) ez felbomlott, és azok kezdték betölteni a fontosabb magisteri tisztségeket, akiknek erre katonai hatalmuk volt. Augustus is ezért töltötte be ezeket a tisztségeket. És ezért is adta át annak, akinek akarta (örökösének), mert erre katonai hatalma volt. Ennek nem az állam működéséhez volt köze... Augustus családjának a befolyása olyan nagy volt, hogy az államot is ők irányították, de ez nem egyenlő azzal, hogy maga az állam de jure örökletes monarchia lett volna.

Azaz Augustus (és utódai) annak örökítették a hatalmukat, akinek akarták (vagyis örökbefogadták a megfelelő embert), de ez nem azt jelenti, hogy egy örökletes monarchiáról beszélünk...

"Egy kizárólag a saját családjában, a Iulius-Claudius-házban öröklődő"

Ezzel mit akarsz mondani? Augustus ugyanúgy nevezte meg az örökösét, mint ahogy Iulius Caesar is, vagy Scipio Africanus... vagy akárki más. A római szokásoknak megfelelően. Természetes, hogy minden a saját családjában öröklődött, másképp nem is lehetett volna ez. :D

Az abszolutizmust én nem hoznám ide, mert az abszolutizmust kizárólag a saját újkori kontextusában lehet értelmezni, és kizárólag európai kontextusban, de még Európán belül sem mindenütt lehet, csak ahol erre megvoltak a gazdasági-társadalmi feltételek. Vagyis ez egy olyan fogalom, amelynek megvan az időbeli, térbeli jellege, amelyen belül értelmezhető. Erről most nem akarok bővebben írni terjedelmi okok miatt. Mindenesetre, ha bárhol Európán kívül, vagy Európában, de más időben (azaz jelen esetben az ókorban) arról beszélünk, hogy valakinek nagy a hatalma (vagy akár kizárólagos), azt nem lehet abszolutizmusnak nevezni (és egyébként ez a fogalom, hogy abszolutizmus, nem is a kizárólagos hatalmat jelenti, ez önmagában is egy nagy tévedés). Ez ugyanolyan, hogy pl. Rákosi hatalmát sem nevezzük despotikusnak, hanem totálisnak. De Hammurappi uralkodását nem nevezzük totális diktatúrának, hanem erre mondjuk, hogy despotikus. XIV. Lajos pedig abszolutista uralkodó volt, és nem mondjuk rá, hogy despotikus, de azt sem, hogy totális diktatúra lett volna. Ezeket a fogalmakat nem kellene össze-vissza keverni-kavarni.

De még egyszer mondom, az abszolutizmus nem annak a szinonimája, hogy egy uralkodónak túlhatalma van, mindenek felett áll stb. Ez egy nagyon nagy tévedés, félreértelmezés. De mindegy is, mert ókori kontextusban ennek a fogalomnak nincs semmilyen relevanciája, nem helyes, történelmietlen Augustusszal kapcsolatban a használata.

És még egy megjegyzésem lenne. Azt írod, hogy Augustusnak túlhatalma volt, és örökítette a hatalmát, azaz szerinted ETTŐL beszélünk örökletes monarchiáról. Ez azért sem állja meg a helyét, mert a te definíciód szerint a mai Kína vagy Észak-Korea is örökletes monarchia? Ott is valamilyen módon egyik diktátor átörökíti az általa kinevezett utódnak a hatalmat, és ott is túlhatalom van. A te definíciód szerint akkor ezek az államok is örökletes monarchiák? Pont ezért nem kellene a fogalmakat keresztül-kasul, kontextus nélkül hasznáni.

Minden kort a saját fogalomrendszerével lehet csak jellemezni, a saját jellege, körülményei, politikai-társadalmi-gazdasági jellegzetességei szerint.

# 11 # 12

Akkor miért nevezi a történettudomány monarchiának az augustusi principátus rendszerét?

A félreértések elkerülése végett én nem pusztán a magánvéleményemet írtam le, hanem a történettudomány kvázi konszenzusos álláspontját.

Az "abszolutisztikus" jelző az augustusi principátusra szintén általános gyakorlat a történettudományban.

"én nem pusztán a magánvéleményemet írtam le, hanem a történettudomány kvázi konszenzusos álláspontját"

Pedig a magánvéleményedet írod le, illetve azt, amit te magad tudsz erről a dologról. Nem a történettudomány álláspontját közvetíted, nem szeretem, ha valaki magáról ilyeneket állít. Attól, hogy olvasol ezt-azt, illetve valamiket valahogy értelmezel, és valahogy előadod, az még nem a történettudomány közvetítése. Legjobb azon a talajon maradni, hogy "szerintem ez így van", "én így gondolom", "én erről ezt tudom". Magam is ennek megfelelően írom le a saját véleményemet. Soha nem állítanám, hogy a történettudomány konszenzusos álláspontját közvetítem, ez számomra túl fellengzős. Olyan, mintha vitán felül akarnád állítani magad, és ebben a kontextusban én nem akarok vitatkozni, már bocsi. Ha nem értek veled egyet, akkor jogosnak tartom a saját véleményemet szembeállítani a tiéddel, azt nem fogadom el, hogy te valamiféle tudományos konszenzust képviselsz... :D

# 14

Szerinted peldául az egyetemi római történelem jegyzet miért nevezi monarchiának Augustus rendszerét?

Szerintem mert ez a konszenzusos történészi álláspont.

Nem rémlik, hogy találkoztam volna a monarchia kifejezéssel Augustus uralkodása kapcsán. Inkább egyeduralomnak szokták nevezni a rendszerét, illetve principátusnak.

Nem értem, hogyan lehetne monarchiának nevezni egy olyan államberendezkedést, amely de jure továbbra is köztársaság volt? Amelyben a politikai vezetést továbbra is a köztársasági tisztségek viselésén keresztül gyakorolják? És ahol a senatusnak továbbra is létező hatalma van (gondolok itt arra, hogy Augustus csak a birodalom provinciáinak felét igazgatta, a másik felét viszont a senatus...)

Ha valamilyen tankönyv esetleg említi a monarchia kifejezést, akkor az paradoxon, hiszen nem volt olyan tisztség, amely erre utalt volna, Augustus nem volt rex. Más monarchikus tisztséget a rómaiak nem ismertek... Fel lehet sorolni Augustus tisztségeit, de ezek a régi, köztársasági tisztségek, nincs közöttük olyan tisztség, hogy rex... Csak köztársasági tisztségek. Nem tudom, érted-e, hogy mire gondolok.

Ha monarchiának neveznénk, az ahhoz a hibához vezetne, hogy a fogalom jelentéseit erőszakolnánk rá a korszakra (amit te is teszel, és ami miatt én nem tudok egyetérteni ezzel a kifejezéssel, felőlem lehet ez konszenzusos történészi álláspont, akkor sem), és nem a korszakot magát jellemeznénk a saját jellegzetességei szerint.

Maga az a kifejezés, hogy "császárság", szerintem már önmagában fals, ezzel kapcsolatban is ugyanez a véleményem. Ha valaki meghallja, hogy Augustus császár volt, rögtön fals képzettársításokat végez a fejében és olyan dolgokat lát bele (pl. ül egy trónon, mint uralkodó, és "uralkodik"), ami a későbbi időszakokra jellemző volt, Európa későbbi korszakaira is jellemző hatalomgyakorlás volt, de Augustus principátusára, és magára a személyére éppen hogy nem. Vagyis a fogalom magyarázza a korszakot, és nem a korszakot magyarázzuk fogalmakkal. Pedig a "császárság" is egy konszenzusos kifejezés ezzel kapcsolatban, de személy szerint én nem értek vele egyet. Augustus uralkodását legjobban a "principátus" kifejezés adja vissza, és nem az, hogy monarchia vagy császárság.

# 16

IDÉZLEK: "Nem értem, hogyan lehetne monarchiának nevezni egy olyan államberendezkedést, amely de jure továbbra is köztársaság volt?"

A Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség nevű államalakulatot saját korában "köztársaságnak" nevezték, holott de jure monarchia volt.

Lehet hozni ilyen példákat.

# 16

Pár példa:

"Kurt A. Raaflaub, Mark Toher: The Agustan Monarchy: Between Republic and Empire: Interpretations of Augustus and his Principate" Oxford University Press, 1992

"Augustus was the beginning of the time called the Principate period, which is characterized as a time where rulers of the new monarchy tried their best to preserve aspects of the Roman Republic. Augustus was a perfect example of this. He did his best to keep all conservative forms of government and keep most political shapes in tact. Augustus’s sole purpose was to wipe out the hatred and confusion that was caused by the civil war. He proved that he was a strong politician throughout his gaining of power, and his rule proved also that he was a very successful statesman. The Roman senate were the ones who actually gave Octavius the title of Augustus, for Augustus wanting to restore power back to the Roman senate in his new reforms. Obviously enough, being the first emperor of a very new type of monarchy for Rome, Augustus took on several new titles that provided him with the power that he held." "They resorted back to monarchy mainly because this was the only true way for Rome to be ruled." (Pennsylvania State University) [link]

A #17-es példád tényleg jó, viszont a lengyel nemesi köztársaság elnevezésnek van létjogosultsága, van mögötte valamilyen logika, hiszen a politikai hatalmat a rendiség ragadta magához, és a király ott a szó szoros értelmében "uralkodott, de nem kormányzott". Vagyis ha elképzelünk egy skálát a királyi hatalomra vonatkozóan, a skála egyik fele a csak reprezentatív hatalom, a másik fele pedig a valós hatalom, akkor a lengyel király hatalma elég erőteljesen a reprezentáció felé csúszott el. Így az állam irányítása teljes egészében a szejm kezébe került, a szejm hozott minden politikai döntést, háború és béke kérdésében is ők döntöttek, illetve még nemességet is ők adományoztak. Ilyen értelemben van létjogosultsága a "nemesi köztársaság" kifejezésnek, annak ellenére, hogy valójában az államforma továbbra is monarchia volt.

Ezzel szemben a mi példánk esetén Augustus principátusa korában Augustus semmiféle olyan tisztséget nem töltött be, amelynek monarchikus jellege lett volna, ilyen tisztség nem is létezett... A rex titulust nem vette fel, márpedig a római világban ez volt az egyetlen olyan tisztség, amely monarchikus volt. Mint írtam, a köztársasági tisztségeket töltötte be (és nagyon is tudatosan, mint ahogy a rex cím mellőzése is tudatos volt), a hatalma pedig a hadseregtől eredt. Lényegében az történt, hogy ő lett a hadseregek kizárólagos parancsnoka Antonius és a többi ellenfele legyőzése után, és mint ilyen, a hozzá hű hadseregére támaszkodva rátelepedett a köztársaságra, a saját szája íze szerint értelmezve azt. Vagyis ő inkább egy hadvezér volt az állam élén, mint valamiféle uralkodó. A hatalma inkább hasonlított a mai katonai diktatúrákhoz, de jure köztársaság államformával, mint hogy azt lehessen az államformára mondani, hogy monarchia. Semmiféle jogi formula, semmilyen monarchikus tisztség, hatalomba iktatás stb. nem utal arra, hogy ő tulajdonképpen "császár", valamiféle monarchikus hatalom birtokosa lett volna. Egyébként ez az ellentmondás abban a szövegben is megmutatkozik, amit idéztél, továbbra sem tartom logikusnak a "monarchia" kifejezést, az egyeduralom szerintem jobb lenne.

Idézhetsz ilyeneket, de továbbra is azon a véleményen vagyok, amit a #16-os válaszomban kifejtettem.

# 19

Azért jócskán vannak olyan dolgok, amelyek szakítást jelentenek a római köztársasági gyakorlattal, és a monarchiák tipikus jellegzetességei:

1.) A pénzérmékre Augustus a saját képmását verette, ez már az ókorban a monarchiákban volt szokás.

2.) A hivatalnokok és a hadsereg személyesen Augustusnak esküdtek hűséget. Köztársaságokban az államnak, monarchiákban az uralkodónak szokás hűségesküt tenni.

3.) Masszív uralkodókultusz jellemezte Augustus regnálását.

Augustus uralma tartalmilag és a gyakorlatban monarchiaként működött, pont ezért tekinthető monarchiának.