Az ifjúkori lázadást vizsgálja valamely tudományág?

10

"Most őszintén, nagymama meghallja, hogy a gyerek metált hallgat, gondold végig a szituációt és őszintén mondd meg, hogy szerinted erre rámondaná-e a nagymama, hogy "lázad"."

Ha egyes nagymamák ilyenek, nem jelenti, hogy mások is. Ezért nem tudsz ennyire általánosítani (anekdotikus érvelés). Az én nagyszüleim nagyon ritkán mondták, hogy lázadok, pedig amúgy pont szeretem a metált :D Igaz, fülhallgatóval hallgatok zenét általában. Vagy pl. játszok, arra se mondták, hogy lázadás.

Ráadásul a metál pár generációval ezelőtt nem nagyon létezett, akkor másra kellett mondaniuk, hogy lázadás. Ha egyáltalán mondtak akkoriban ilyet, én nem tudom

#11 Az általánosítás nem von el semmit abból, amit mondok. Nem létezik semmi a világon, ami mindenkire igaz, de attól még létező dolgok.

Ha azt mondom, hogy "az embernek két lába van", abban látsz hibát? Szerintem nem, elvégre az embernek két lába van, pont. Ez még akkor is igaz, ha mind tudjuk, hogy nem mindenkinek van két lába. Tudod, "a kivétel erősíti a szabályt". A tény, hogy vannak kivételek a szabályra, bizonyítja, hogy a szabály létezik.

12

Oké. TFH. a vezetéknevem az, hogy Karukai. Körbenézek, azt látom, hogy egy csomó embernek az (tesók, szülők, nagyszülők). Mivel velem egykorúakkal sokat találkozok, ezért tudom, hogy vannak már vezetéknevek is. De idősekből mondjukcsak a nagyszüleim ismerem -> következtetés, hogy minden nagyszülő vezetékneve Karukai.

Kb. ennyire van értelme a lázadás dolognak is. Az lehetséges, hogy sok nagyszülő így gondolkodik, de az is lehet, hogy nem. Abból, hogy láttál ilyenek nem következik az se, hogy többség ilyen

#13 De ez nem csak az, amit én látok, hanem a valóság. Ne akard lekicsinyíteni csak azért, mert te nem látod be.

A kérdező tudományt akart ebben a témában, hát akkor tessék: ageizmus, vagyis az "ezek a mai fiatalok" jelenség. Alapvetően egy komplexebb és átfogóbb téma, de a lázadás kérdése is pontosan ide vezethető vissza és ezt bizony vizsgálták is kutatók. Az idősebb generáció bizonyítottan negatívan áll mindenhez, amiben a fiatalabb generációk eltérnek az övéktől. Hogy ezt most lázadásnak hívják, vagy másnak, az tök mindegy, mert megnevezéstől függetlenül létezik. Azt mondod hogy te nem nagyon hallottál időseket ilyet mondani, de ez tök mindegy, mert ha soha nem hívták lázadásnak, ugyanaz a vélemény ugyanúgy meg volt bennük. Tök mindegy hogy a gyümölcsöt epernek, vagy szamócának hívom, attól az még ugyanaz a gyümölcs, ugyanarra gondolok és nem fog megszűnni létezni, ha én nem a te általad preferált szót használom. Ami létezik, az létezik, tök mindegy minek nevezzük.

Az elmélet szerint egyébként egy egyszerű evolúciós ösztönről van szó. Elsődleges célja az életnek az egészséges, sikeres utódok felnevelése. Az számít az állatvilágban sikeres egyednek, aki maga is utódot nemz. Na most, ha te szépen felnősz és gyereket csinálsz, az azt jelenti, hogy akármit is csináltál te, az úgy pont megfelelő volt, hiszen sikerre vezetett. Természetes dolog, hogy a gyerekednek is ezt adod át és a saját mintádra akarod őt formálni, mondván ha neked ez bevált, akkor neki is be fog. Aztán mikor tizenéves korában elkezd letérni a te utadról, akkor jön a pánik, hogy a gyerek rosszul cselekszik és kritizálsz mindent, amit máshogy csinál, mint te. Erről beszélünk. Lehet, hogy erre nem mindenki a "lázadás" szót használja, de akárhogy is hívjuk, ez MINDEN emberben megvan.

14

Na, köszi, ez már nem anekdotikus érvelés, ezzel kellett volna kezdened, nem azzal, hogy nézzek körbe és mit látok.

Az ifjúkori lázadást vagy fiatalkori lázadó viselkedést vizsgáló tudományágak között több szakterület is foglalkozik ezzel a témával. A fő tudományágak közé tartoznak:

Pszichológia: A fejlődéslélektan és a serdülőkori pszichológia részeként a pszichológia a fiatalok viselkedését, érzelmi reakcióit és kognitív fejlődésüket vizsgálja. A serdülőkor gyakran időszakot jelent az identitás keresésében, és a lázadás egyik megnyilvánulási formája lehet.

Szociológia: A szociológia is foglalkozik a fiatalkori lázadó viselkedéssel, és elemzi annak társadalmi és kulturális kontextusát. A szociológia a családi, iskolai és társadalmi tényezőket vizsgálja, amelyek hozzájárulnak a fiatalok lázadásához vagy a társadalmi normáktól való eltéréshez.

Antropológia: Az antropológia az emberi kultúrák és társadalmak vizsgálatával foglalkozik. Az antropológia segíthet megérteni, hogy a fiatalok különböző kultúrákban hogyan fejezik ki a lázadást és milyen szerepet játszik az adott kultúrában.

Neveléstudomány: A neveléstudomány területén a pedagógia és az oktatás pszichológiája vizsgálja a fiatalok tanulását és nevelését. A lázadás és a problémás viselkedés is fontos téma az iskolai környezetben.

Kriminológia: Ha a lázadó viselkedés bűncselekményekkel társul, akkor a kriminológia is foglalkozik a fiatalok bűnözési mintáival és azok okával.

Ezen tudományágak mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük az ifjúkori lázadás okait, kialakulását és következményeit. Az interdiszciplináris megközelítés gyakran segít teljesebb képet kapni erről a bonyolult jelenségről.

16

A kérdés az volt, hogy tudomány foglalkozik-e vele, nem az, hogy nézzünk körbe és mit látunk.

#18 Persze, csak ez pont azért érdekes (ironikus?), mert amiről itt szó van, tehát a fiatalok önállósodása, annak nagy részét teszi ki a kritikus gondolkodás. A kérdés pedig szerintem pont olyan, ahol nem igazán van szükség tudományos megközelítésre, mert kritikus gondolkodással mindenki el tud jutni oda, ahová a tudósok. Az egy dolog, hogy tudósok is vizsgálták, hogy aztán a tudomány is tudjon állást foglalni a témában, de ez az én szememben nem azt jelenti, hogy feltétlenül szükség is van a tudományra, hogy választ kapjunk. Ezért nem éreztem fontosnak, szükségesnek, hogy belevonjuk a tudományt. Ha a csillagászatról akarunk beszélni, akkor majd előszedjük a tudományt, de ez egy olyan téma, aminek mindkét oldalát elkerülhetetlenül átéli MINDEN ember a Földön, mindkét oldalt megtapasztalja mindenki, mindkét oldal szemszögét előbb-utóbb megismeri, így tökéletesen állást tud foglalni, hogy mi, miért, hogyan.

#19 Örülök, hogy te így látod. Bár 50 évesen nem vagy még idős, de sokaknál a fiatalokhoz való negatív hozzáállás, előítélet már ennél is jóval hamarabb elkezdődik.