Mi a neve azon viselkedésnek, amikor vki vesz vmit, rájön, hogy nincs rá szüksége, eladni se lehet, de ha már megvan, megveszi hozzá a kiegészítőket is?

Valamilyen racionalizálás? De lehet van már valami speckóbb neve is, ami halványan dereng, de most nem jut eszembe.

Talán valamelyik repülőgég fejlesztésénél volt hasonló pszichológiai eseménysor megfigyelhető (concorde???), amikor fejlesztették a gépet, de nagyon nem kellett volna már, viszont minden résztvevő úgy volt vele, hogy ha már eddig eljutottak, akkor ne hogy már most álljanak le a kivitelezéssel.

Gyűjtési mánia, mely arra irányul, hogy meglegyen a teljes készlet valamiből.

Van egy olyan felfogás, miszerint egy teljes készlet egyben sokkal értékesebb mint az egyes darabjai értékének az összege. A baj csak az, hogy ez nem mindig igaz olyan holmiknál, melyeknek csak eszmei értékkel bírnak. Teljesen más a helyzet pl. egy vontató+kocsi esetében, mely részei tényleg csak egyben lehet igazán funkcionálisak.

A gyűjtési mánia kiváltása a célközönségnél egy fontos módszer a kétes értékű cuccok marketingjének az eszköztárából.

#3 (22:05) - én nem tartom igazán találónak a Concorde-effektus elnevezést, mert nem igazán veszi figyelembe a híres projekt valódi körülményeit.

A Concorde fejlesztési program egy világszínvonalú repüléstechnikai áttörést jelentett, melynek nemcsak a közvetlen gazdasági eredményesség volt a célja, hanem akkoriban egy nagy stratégiai jelentőséggel bíró nukleáris nehézbombázó technológiájának a létrehozása. Bizonyos értelemben ez arányaiban olyan magas eszmei értékkel bíró eredmény volt, mint például a holdra-szállás.

A projekt később bőven megtérült a számára kifejlesztett technológiai eszközök egyéb ipari alkalmazásaiban, ráadásul maga a személyszállító repülőgép is a későbbiekben fenntartható lett egy szűkebb felhasználói réteg számára.

Kiegészítőleg írom:

Mert nem tudja feldolgozni / elfogadni a kudarcot. És ezzel próbálja kompenzálni a lelki veszteséget, mutatván, hogy ő ezzel több. És akkor átterelődik az elismerésre a hangsúly a kudarc helyett.

Saját magunk megvakítása, megcsalása ez, de ugyanakkor megóv minket a mély lelki sérelemtől, amit nem tudnánk feldolgozni. Nyilván negatív jellem a csalárdság, mert hátráltat a valóság látásától, de mégis megóv a lelki traumától. [Nem fogom ettől még pozitívnak vagy semlegesnek tartani ezt a cselekvést / jellemet, mert a tény tény, és a csalárdság kihat más területekre is.]

Egyszer hallottam azt a mondatot, hogy "Az ember legnagyobb ellensége önmaga." Ezen sokszor elgondolkoztam már. Egyes esetekben, így például ebben is megállja a helyét.

6-os és 7-es vagyok.

Lehet, hogy az Emberek, és azon belül is az Emberi tulajdonságok kategóriában többen / jobban tudnak segíteni.

Nekem problémám van a "hamarosan megjelenik egy olyan, ami még olcsóbban működne." helyzettel. A valóságban ugyanis semmi sem történik ilyen gyorsan. Például ott vannak a napelemek. Most tudnak x %-os teljesítményt (monokristályos, polikristályos, amorf - előnyök, hátrányok...). Ha megjelenik egy jobb – márpedig létezik, csak az nem az átlagember pénztárcájához van méretezve, hanem az űriparnak, lehet, hogy kétszeres is a teljesítményük, nem tudom, de extrém drágák –, nem igen fogja az a kudarc érni őket, hogy 5 év* múlva fogják a fejüket, hogy 50%-kal olcsóbb 30%-os teljesítményűt tudtak volna vásárolni, sőt még most is megéri teljesen lecserélni.

*De még 15 év múlva sem.

Az árak egyensúlyban vannak, az átlag keresetű embernek sose fog semmi se rendkívül olcsóba kerülni. Akinek van pénze, az nem az árat, hanem a teljesítményt nézi. Tehát az nem fog az árral törődni.

A másik, hogy egy ember nem igen fürkészi azt, hogy itt is meg ott is, meg amott is, tehát mindenben a legjobban járjon. Azaz nézik és nézzük akiknek kevés a pénzük és okosan kell gazdálkodniuk, ha nem akarnak negatív meglepetést a hó végén, de ez értékben nem olyan, hogy fogjuk tőle a fejünket, hogy olcsóbban is hozzá juthattunk volna. Például mi olcsóbb a boltokban, néhány ezret vagy egy-két tízezret az átlag keresetű ember rendkívüli akciókkal meg tud spórolni, de olyat nem igen fog átélni, hogy például egy webáruházból rendel valamit akciósan, megérkezik, de még nem bontotta ki, majd egy hét múlva látja, hogy drasztikusan olcsóbb lett és megéri visszaküldeni és újból megrendelni (tehát annyit nyer, hogy oda-vissza szállítás ráfizetéssel is olcsóbban jön ki).

Egyébként igenis helyénvaló az a szemlélet, hogy "jobbnak tűnő megtakarítási esélyeimet nézem", hiszen hosszú távon ez éri meg. Tételezzük fel, hogy mégis előfordulna egy általad említett eset. Akkor viszont az lenne a nem logikus, hogy nem fektet be abba, ami jobban megéri, hiszen: jobban megéri.

Az egy teljesen más eset, és ilyen nem ritkán történik, hogy nem vagyunk teljesen jártasak az adott területen – ez esetben fűtés – és miután elkészült, azután nem sokkal találok rá egy jelentősen kedvezőbb megoldásra.

(A kivitelező cég nem 100%-os, mindenre kiterjedő tájékoztatást fog adni, hanem az előnyöket megemlíti, a hátrányokról hallgat vagy finoman említi meg, és utána mondja, hogy "deeeee az az előnye azzal szemben, hogy...". Tehát nem igazságosak a cégek. És arról se tájékoztatnak, hogy egyébként lenne olcsóbb a piacony mivelhogy nekik az az érdekük, amivel ők foglalkoznak. Az emberek – különösképpen a vállalkozók – túlnyomó többsége ilyen. Ellenben egy olyan alkalmazott, akinek fix bére van, minden további nélkül csinálna ilyet, mert neki nem érdeke minél több hasznot szereznie (a cégnek). Bocsánat, kicsit mélyre mentem.

Egyébként az átlag keresetű emberek nem ilyen problémákkal küzdenek. Ők nem igen tudnak hosszú távra tervezni. Nekik rövid távon kell a sokszor éppen aktuálisan legjobb (legolcsóbb) megoldásokat, lehetőségeket megtalálni. Amikor pedig mégis nagy befektetést csinálnak, akkor kétszer is, háromszor is, négyszer is átgondolják, és jó alaposan utána járnak. Így bővül a tapasztalatuk. A szegények általánosságban jobb döntéseket hoznak, mert megfontoltabbak. A sok pénz könnyen megy. Azaz: gondolkodás nélkül (vagy nem sok gondolkozással). Ilyen formán igaz – saját szavaimmal írva, noha régebben esztétikusabban fogalmaztam meg, de már nem emlékszem, hogy hogyan írtam anno –, hogy "Van mikor a kevesebb a több."

Ha esetleg megtalálod az előadást, akkor kérlek küldd el! Köszönöm.