Igaz lehet az a történelmi tényként kezelt hír, miszerint sosem cserélt alsónemüt Brunswicki Karolina?

Csak szólok, hogy akkoriban bugyit még nem nagyon hordtak.

Az alsószoknyáknál pedig ez a probléma nem merült fel.

A bugyogók térdig vagy bokáig értek, és a két félből áltak. Középső rész nem volt.

[link]

Nagyon hiányos a története a linken amit mutattál. Inkább túlzottan ritkán, na mondjuk persze az sem valami jó. Amúgy nagyon borzasztóan nevelték, igazából nagyon szigorú nevelőnők foglalkoztak vele és az anyukája pedig nem igazán. Általában véve határozott bezártságban és mindentől eltiltottan nevelték, szóval nem szép történet és a gyerekkorát nézve sajnos nem meglepő a későbbi nem túl megszokott említett viselkedése sem. Az a része viszont, hogy "sosem" cserélt fehérneműt elég túlzó és sok egyebet kihagynak az életéről. Valószínűleg, ha tényleg sohasem cserélt volna fehérneműt, akkor szerintem elkapott volna valami súlyos betegséget is. A higiéniájára viszont valóban panaszkodtak, mert nem sokat foglalkozott vele. A nevelkedését elnézve ez sajnos azért nem meglepő, és azt ki szokták hagyni a történetéből és a gyerekkoráról, hogy kedves, jószívű és jótékonykodó volt, míg a szókimondó oldalát túlhangsúlyozzák.

A kis Caroline-t még a korának és előkelő származásának mércéjéhez mérten is nagyon szigorúan és korlátozottságokban nevelték. Úgy nevelkedett, hogy a másik nemmel kislányként szinte nem is volt kapcsolata és még később tinédzser korában sem tudott fiúkkal szocializálódni, játszani sem, teljesen elzárták az ellenkező nemtől. A nevelőnők folyamatosan felügyelték és az udvarban bármi kellemes esemény történt bezárták a szobájába. Amikor mulatság volt azon sem vehetett részt, akkor külön elzárták és utasították, hogy az ablakhoz sem mehet nézni azt. Tilos volt mindenféle udvari rendezvényen és bálokon részt vennie, és azt az időt a szobájába bezárva töltötte. A tánc is tilos volt neki kislányként is és még a bátyjával sem vacsorázhatott egyedül.

Kivételesen ritka alkalom volt amikor végre engedélyezték neki, hogy táncoljon, ami tulajdonképpen csak bátyja, Charles esküvője volt és akkor is csak a testvérével és a sógorával táncolhatott. És, ha megnézzük, hogy Caroline 1768. május 17-én született, míg bátyja, Charles George Augustus esküvője pedig 1790. október 14-én volt, akkor az első táncolási lehetősége Caroline-nak 22 éves korában volt. Hercegnői külsőségekben persze nem volt hiány, nagyon jól öltözött és oktatást is kapott, de soha nem volt szabad táncolnia és egyébként amikor bálokon az első tánc elkezdődött, le kellett ülnie egy asztalhoz három idős hölggyel akik felügyelték. Férfiakkal gyakorlatilag nem is szocializálódhatott, mert teljesen el volt tiltva.

Viszont hercegnői neveltetéséből adódón kapott lovaglási oktatást is és lovagolni azonban szabad volt neki. És kihasználva az ilyen lovaglásokat, közben meglátogatta a parasztok szegényes házikóit és ott tudott játszani a szegény földművesek gyerekivel. Caroline később kilenc szegény gyereket fogadott örökbe.

Később beleszeretett egy a királyi család számára rangon aluli fiúba és hiába könyörgött, hogy hozzá mehessen, apja megtiltotta neki a házasságot. Elzártságát és elszigeteltségét nehezen viselte és más családon kívüliek is túl szigorúnak írták a neveltetését. Caroline saját elmondása szerint belefáradt abba, hogy mindig félreállított legyen a családjában és amikor próbált megfelelni valakinek, akkor más megszidta.

Caroline-nak így nem sikerült túl jól nevelkednie, véleményét túl könnyen kimondta, amiért felsőbb körökben nem igazán kedvelték. Ruházata és teste tisztán tartását elhanyagolta, amivel tényleg nem volt se túl illatos, se túl népszerű, még házastársa számára sem.

Amit a linkelt cikk is ír, hogy a későbbi férje, IV. György brit király (IV. George) volt, ez nyilván stimmel. Aki viszont rengeteg adósságot halmozott fel fényűző életmódja miatt, és mint a cikk is írja a hercegnőt annak vagyona miatt vette feleségül. Bár a cikk talányosnak és kérdésnek közli a házasság okát, de utána mégis közli ugyanazt.

Caroline királynőt politikai értelemben mindenki kihasználta és csak a közemberek köre kedvelte. A ma jól ismert kettős mércét is tiltakozóan szóba hozta nyilvánosan. Amúgy nem számított művelten okosnak, se a költészetben, se a művészetekben nem volt járatos, és az írás olvasás terén sem volt valami jó, bár franciául és angolul megtanult. Megvolt viszont az amolyan józan paraszti esze, amit korabeliek "durva eszű"-nek neveztek. Ellenlábasai megpróbálták perbe fogni, kerítve hozzá megvesztegetett tanúkat is. A vád házasságtörés volt, de semmit sem tudtak ellene bizonyítani és a pert figyelemmel kísérő nép is vele volt és ujjongtak amikor megjelent. Egy másik tárgyaláson a szemtanúk később védekezésül elmondták, hogy kenőpénzt ajánlottak fel nekik, hogy Caroline ellen szóljanak.

Caroline később is népszerű volt a közvélemény körében, ő volt az elnyomottak védelmezője, míg a kormány egyre népszerűtlenebbé vált. Caroline a korszak egyik radikális alakja volt, küzdve a nőket ért egyenlőtlenségek felszámolásáért. Azon volt, hogy az arabok által rabszolgának tartott keresztényeket szabadon bocsássák és Jeruzsálembe is elment.

Halálának oka máig tisztázatlan és a mérgezés sem kizárt. Caroline királynő széles körű köztámogatásnak örvendett és temetési körmenetén zavargás tört ki. Úgy végrendelkezett, hogy sírján ez álljon: "Caroline, Anglia sérült királynője" és gyakran így is emlegetik, hogy "Anglia sérült királynője". Kalandokkal, árulásokkal és cselszövésekkel teli története éppolyan magával ragadó mint a gyerekek és igazság iránti elkötelezettsége, bár a ráaggatott negatív szerepeket szokták emlegetni, de így jobban láthatod a történetét.

Nos egy kislánynak viszont nem így kell felnőnie, mint ahogy Caroline esetében volt, úgyhogy talán megértőek is lehetünk vele.