Kádár János milyen arányban tett jót és rosszat az országgal?

Ami tagadhatatlan, hogy bennünket hívtak a legvidámabb barakknak, és ez nyilván jelent valamit. Gondoljunk arra, mikor Csau függetlenedni akart a külföldi kölcsönöktől, és a bukaresti panelekben 12 celsiusnál többre nem emelkedett a hőmérséklet télen. Az NDK magától beleroskadt saját hamvaiba, pedig a 60-as években onnan jobb minőségű melegítőket meg takarókat lehetett hozni. Mackófelső turizmus. :D Voltam Lengyelországban egy csoportos turistaúton a 80-as évek második felében, benéztünk egy már bezárt húsbolt ablakán, bent fényes kampók meredtek üresen, a pultban egy üveg eperbefőtt... Ésígytovább. Mi meg vidáman vettük és kétpofára ettük a parizert és nem érdekelt bennünket a kezünk alól kiadott munka minősége, és senkit nem lőttek agyon, mármint az ócska termékért nem.

A világ legellentmondásosabb rendszere volt. :D Emlékszünk a meggymagosra? Megtalálni a neten a történetet. Mások abból lettek milliomosok, hogy a feleség a közértben dolgozva megvette záráskor töredék áron a száraz kenyeret, amin disznókat hizlaltak. Az autószerelő hatszor annyit keresett, mint a szomszédja, aki főmérnök volt. Vallattuk egyszer a jópofa tanársegédet, mondott egy összeget, hogy évente mennyit keres megbízásos munkákkal. Egyik csoporttársam mondta, ha elmegyek vízszerelő unokaöcsémhez egy 3 napos hétvégére, ő annyit ad nekem. :D

88-ban gumibotoztak utoljára. :D

Én speciel két és félszoba hallos panelt kaptam Kádártól, két gyerekre.

Sokan mások is kaptak, nézd csak meg a lakótelepeket, akkor nem hitelt, hanem lakást adtak a fiataloknak.

Biz isten, megfordult a fejemben, hogy a Munkáspártra szavazok, még meggondolom...

Persze, hogy egyszerűbb, akkor építették az összes lakótelepet, folyamatosan lehetett lakáshoz jutni mindenkinek.

Jó, nem ingyen kaptuk, szép lassan törlesztgettünk, a kamat 3% körül volt.

Akiknek sok gyerekük volt, azok meg ingyen kapták, kiutalták nekik és kész.

Mindenkinek lett lakása.

Francot volt egyszerű lakáshoz jutni.

Persze, voltak lakásépítő programok, amit ki lehet tenni a kirakatba, de valójában folyamatos volt a lakáshiány.

Nem csak azt kell észre venni, hogy X-nek, Y-nak sikerült lakáshoz jutni, az mem volt olyan könnyű, mint azt sokan elképzelik.

Sokszor két, három generáció élt együtt, még a konyhában is aludt valaki, és többszázezren éltek munkásszállókon.

A lakásépítésekkel csak minimálisan enyhült a lakáshiány, azokat sem a napi 8 órával megkeresett bérekből fizették, de más volt a szint, az 50-es évekhez képest valóban szabadabb, vidámabb volt a barakk, de attól az még barakk maradt.

Kádár nem volt egy jóságos nagyapó a '70-es, '80-as években sem, de volt annyira okos (vélhetően nem egyedül), hogy rájött, hátra kell lépni, nem kell folyamatosan szerepelni, és a 70-es évekre már nem volt mindennapi téma '56, mi, akik a '60-as években születtünk, alig tudtunk valamit az "ellenforradalomról".

Külpolitikai indokai is voltak annak, hogy 1968 után kulturáltabb eszközökkel, de továbbra is diktatúra volt, nem csupán az akkori vezetés "jóságán" múlott.

Akkor az volt a megszokott rend, nehéz ezt elmagyarázni azoknak, akik nem élték át.

Valóban a többi szocialista országhoz mértük a jólétünket, nem Ausztriához, vagy az NSZK-hoz.

Kádár János az 1956-os események alatt, és után olyat tett, amit akkor sem tudott volna jóvá tenni, ha később valóban szárnyalt volna a gazdaság, a '70-es évek viszonylagos fellendülése nem világbanki kölcsönökből lett volna finanszírozva (a kölcsönökért is kellett lazábbra engedni a gyeplőt)