Szerintetek mi a különbség a tanár és a pedagógus között?

Szerintem a pedagógus egy végzettség. A tanár meg az aki tanít. Így vannak olyan pedagógusok akik tanárok is, de nem minden tanár pedagógus.

A pedagógus tanul pedagógiát (hogyan tanítsunk), mint tudományt. Enélkül is lehet valaki tanár, pl. az egyetemek oktatóinak elenyésző számban van pedagógusi végzettsége. Ez néha kisebb probléma, de nem ez a baja a magyar felsőoktatásnak.

Véleményt tudok csak mondani.

A tanár az, aki tudást tud közvetíteni.

A pedagógus az, aki a tanításhoz ért.

A kettő nem következik egymásból. Lehet valaki mindkettő, tanár de rossz pedagógus, pedagógus de rossz tanár, vagy egyik sem.

Először is: "hivatalosan" a pedagógus tanár vagy tanító, ill. óvodapedagógus. A szó a görög "paidagógosz" (=gyerekvezető) szóból származik.

Esetleg érdemes elolvasni a Wikit:

[link]

Magyarországon a pedagógusképzés főiskolákon és egyetemeken folyik. A tanárképzésről nem tudok pontosan nyilatkozni, de valószínűleg hasonló a tanítóképzéshez; ez elvileg főiskolánként minimálisan eltérhet, de a szaktárgyakban nem.

A leendő tanítók az egyes tantárgyak tantárgypedagógiáján kívül (melyik tantárgyból mit és hogyan kell/lehet tanítani az általános iskolák 1.–4. osztályában) főleg a "fontosabb" tudományokat tanulják felsőoktatási szinten (matematika, magyar nyelv, természetismeret), és van néhány "tölteléktantárgy" is (filozófia, informatika, könyvtárismeret, etika stb.).

(Plusz a választott műveltségi területnek megfelelő tantárgyak második félévtől.)

Ami a kérdés szempontjából fontos: négy féléven át tanulnak pedagógiát: Bevezetés a pedagógiába, Neveléstörténet, Didaktika, Neveléselmélet; ezekből a féléves vizsgákon túl szigorlatozni is kell. Szintén négy féléven át van pszichológia: Bevezetés a pszichológiába - ez a kb. 900 oldalas Atkinson és társai könyv anyagát jelenti(!); Pedagógiai szociálpszichológia, Fejlődéslélektan (születéstől a kamaszkorig), A személyiségfejlődés zavarai; a féléves vizsgákon túl szintén kötelező szigorlat.

Külső és belső pedagógiai gyakorlatokon is részt vesznek.

További pedagógiai tantárgyak: játékpedagógia, pedagógiai kutatásmetodika, differenciáló pedagógia, reform- és alternatív pedagógia, alkalmazott pedagógia.

Mindez pedig azt jelenti, hogy _elméletben_ a 8 féléves képzés, a szakdolgozat megírása és megvédése, ill. az államvizsga (plusz a diploma megszerzéséhez kötelező nyelvvizsga) letétele után egy tanítónak képesnek kell(ene) lennie az _oktatásra és a nevelésre_ is. Azaz tudnia kell(ene) a különböző tanítási módszereket alkalmazva és _differenciáltan_ tanítani, plusz a gyerekeket életkori sajátosságaiknak megfelelő módon kezelni; és a problémás gyerekek (diszesek, magatartás- és figyelemzavarosak, beszédhibásak, pszichés problémákkal küszködők stb.) tüneteit felismerni, és szükség esetén a megfelelő szakemberhez irányítani őket (logopédus, nevelési tanácsadó, pszichológus, fejlesztőpedagógus, pszichiáter).

A tanároknak ugyanígy ismerniük kell annak a korosztálynak az életkori sajátosságait, testi és lelki jellemzőit, amellyel foglalkoznak (felső tagozat, ill. középiskola), mert ennek megfelelően kell(ene) tanítaniuk és nevelniük a tanulókat.

" De ez nem egyenlő azzal, hogyan kell bánni egy kamaszgyerekkel, hogyan ismerjük meg lelkivilágát, tettének mozgatórugóit, milyen viselkedésminták épülnek be a tudatába. "

Ez viszont elsősorban a szülők feladata lenne, nem az iskoláé. Hány ostoba szülő gondolja azt, hogy majd a jó suliba járatják a gyereküket, ahol aztán jól megnevelik őket, pedig nekik kellett volna!

"Annyi igaz, hogy minden felnőttben maradt valami gyermeki énjéből, van aki sosem nő fel. De egyáltalán mit jelent felnőttnek lenni?"

Felnőtt = felnőtt a nagybetűs Élethez, vagyis el tudja látni saját magát és a (leendő) családját, valamint megfelelő létbiztonságot tud teremteni minden tagjának hosszú távra is.